2018. november 18., vasárnap

Holly Black: A kegyetlen herceg – A levegő népe #1

Ez a bejegyzés a Prológus The Cruel Prince miniprojektjének keretein belül látott napvilágot. A könyvért hálás köszönet a Könyvmolyképző Kiadónak!
Ez a könyv szerelem volt első látásra. Először a BASC egyik angol dobozában találkoztam ezzel a gyönyörűséggel, akkor azon kívül, hogy megjegyeztem magamnak, mennyire tetszik a borítója, nem igazán váltott ki belőlem más reakciót. Amikor viszont láttam, hogy a Könyvmolyképző Kiadó magyarul is megjelenteti a regényt, rákerestem moly.hu-n miről is szól, és egyből tudtam, hogy ez a történet egyenesen nekem íródott.

Persze hogy olyan akarok lenni, mint ők. Gyönyörűek, égi tűzben kovácsolt pengék. Örökké élnek. És Cardan közülük a leglenyűgözőbb. Őt gyűlölöm legjobban. Annyira gyűlölöm, hogy néha még levegőt venni is elfelejtek, amikor őt nézem.
Egy szörnyű reggelen Jude és a nővérei végignézik, ahogy lemészárolják a szüleiket. A félelmetes gyilkos mindhárom lányt elrabolja, és Tündérföldére, a nagykirály udvarába viszi. Jude-ot csúfolják és kínozzák a halandósága miatt, és hamarosan rádöbben, ahhoz, hogy életben maradjon ebben a kiszámíthatatlan, veszélyes új világban, éppolyan okosnak, agyafúrtnak és hamisnak kell lennie, mint maguknak a tündéreknek.
Csakhogy a hatalomhoz vezető lépcsőfokokat sötét árnyak és árulás lengi körbe. Ráadásul szembe kell néznie a dühítő, arrogáns, ám karizmatikus Cardan herceggel. A lehető legóvatosabban kell eljárnia.
A bestsellerszerző Holly Black magával ragadó, a szó minden értelmében varázslatos új YA regénye.
Hagyd, hogy elbűvöljön!

Eredeti cím: The Cruel Prince
Megjelenés éve hazánkban: 2018
Eredeti megjelenés: 2018
Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó
Kiadói sorozat: Vörös Pöttyös
Oldalszám: 432


Az első dolog, amiért ez a könyv elrabolta a szívem, az a világfelépítés volt. A Vastündérek sorozat óta imádom a tündérek eredeti, legendákban élő emberektől elzárt világát, így örömmel vetettem bele magam újra az ottani kalandokba. Tetszett, hogy újra elmagyarázta az írónő például a mérgek és egyéb varázslatok hatását az emberekre, ugyanis nem biztos, hogy emlékeztem volna rájuk, rám fért egy kis ismétlés. Az udvarok, királyságok pontos viszonyának leírását viszont egy kicsit hiányoltam, főleg a könyv vége felé, amikor elég nagy hangsúlyt kapott az, ki kivel áll szövetségben. Érdekes újításnak találtam azonban a királyi öröklődésre vonatkozó szabályokat, egyszerűen imádtam ezt az ötletet.

A cselekmény egyszerűen lenyűgöző volt, egyszerűen képtelen voltam lerakni a könyvet, annyira magába szippantottak az események. Azt hittem, elég YA könyvet olvastam már, hogy nagyjából meg tudjam jósolni a történéseket előre. Ekkorát még sosem tévedtem, úgy kellett keresgetnem az állam a földön egy két csavar után, amikről az utolsó utáni pillanatig fogalmam sem volt.
A kegyetlen herceg egyértelműen 2018 legizgalmasabb olvasmányai közé tartozik. Ha éppen nem párbajoztak közvetlenül a szereplők, akkor is ment az ármánykodás, egymáson való nyelvköszörülés, tervezgetés, árulás, kémkedés. Csak kapkodtam a fejem, ahogy próbáltam lépést tartani az események folyásával.

A szereplőket szinte egytől- egyig nagyon megszerettem, még a kifejezetten negatívnak beállított egyedeket is minimum érdekesnek találtam. Az egyik kedvencem mindenképpen Cardan volt, már az első alkalommal amikor felbukkant, tudtam, hogy ő még később igazán érdekes dolgokat fog véghez vinni. Tűkön ülve vártam, hogy egyszer megrepedjen az a tökéletes álarca és végre a felszínre bukkanjon, ha csak centiről centire is, a valódi énje.
Jude maga a badass szó élő megtestesítője. Szerintem, ha óriások is élnének Elfhonban, tuti velük is kötözködne, azt figyelembe sem véve, hogy a kislábujjukig sem ér fel. Ennyire vakmerő, már-már az őrültség határát feszegető karakterrel még nem találkoztam, lenyűgöző, micsoda teremtés lett belőle, miután megtalálta, mi is az igazi tehetsége. Azt viszont néha hiányoltam belőle, hogy igazi ember módjára egy-két másfajta érzelmet is mutasson, mint a harag, utálat vagy félelem. Azért, bármennyire is képzett legyen az illető, bármennyire is tündérek között nőtt fel, ha megöl valakit egy tizenéves lány, nem intézi el annyival az esetet, hogy „Hmmm… Hova is temessem?”. Egy kis érzelmi megrendülést legalább vártam volna tőle.

Nem kérdés tehát, hogy A kegyetlen herceg egy az egyben levett a lábamról, hosszú idő után egy újabb kedvencet avathattam. Csak ajánlani tudom mindenkinek, aki szereti a tündéreket, a királyságokat, ez erős női főszereplőket és az izgalmakat, biztos nem fog csalódást okozni a történet.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése