2019. január 19., szombat

Marissa Meyer: Heartless - Szívtelen

Ez a bejegyzés a Prológus Főgonoszok hetének keretein belül látott napvilágot. A könyvért hálás köszönet a Könyvmolyképző Kiadónak!
Marissa Meyer Holdbéli krónikák sorozatának első két részét már olvastam korábban, és mivel ott nagyon megszerettem az írónő stílusát és határtalan képzeletét, így nem is volt kérdés, hogy legújabb itthon megjelent regényét, a Szívtelent is minél hamarabb a kezemben szeretném tartani, már csak a gyönyörű borítója miatt is.

Bár Catherine az egyik legkelendőbb fiatal hölgy Csodaországban, és a házasodni kívánó Szív Király kedvence, őt mégis egyebek foglalkoztatják. Ínycsiklandozó süteményeket süt, és a leghőbb vágya az, hogy pékséget nyisson a legjobb barátnőjével. Az édesanyja szerint ilyen gondolatok azonban nem méltók egy olyan fiatal lányhoz, aki akár királynő is lehetne.
Cath megismerkedik Jesttel, a jóképű és titokzatos udvari bolonddal. Életében először valódi vonzalmat érez valaki iránt. Kockáztatva, hogy vérig sértik a Királyt és éktelen haragra gerjesztik Cath szüleit, a két fiatal titkos, viharos kapcsolatba bonyolódik. Cath a saját szerencséjének kovácsa akar lenni, és a saját feltételei alapján akar szerelembe esni. Ám a sorsnak más tervei vannak e varázslatos, őrült és szörnyetegekkel teli vidéken…

Eredeti cím: Heartless
Megjelenés éve hazánkban: 2018
Eredeti megjelenés: 2016
Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó
Kiadói sorozat: Vörös Pöttyös
Oldalszám: 558


A történet, mint a fülszövegből is látszik, egy Alice Csodaországban retelling, aminek nagyon örültem. Általában hatalmas rajongója vagyok a retellingeknek, mivel mindig nagyon izgalmasnak találom egy már jól ismert történet új köntösbe bújtatását, főleg akkor, ha a szerző csak az alapötletet veszi inspirációul és a cselekmény szempontjából teljesen új és meglepő dolgokat vet papírra.
Ez is szerepet játszott abban, miért szerettem meg annyira a Szívtelent. Bár Lewis Carroll eredeti regényét nem olvastam, ezek után biztosan felkerül a TBR listámra. Varázslatos volt a filmekből és mesékből olyan jól ismert világba újra belecsöppenni és egy teljesen új kalandot átélni ott.

forrás
Marissa Meyer stílusa újból és újból elkápráztat, nem számít, hányszor olvasok tőle új regényt, minden alkalommal újra ámulatba esek. A Szívtelent különböző stílusok gondosan kimért keveredése jellemzi – alapvetően YA regényről van szó fantasy elemekkel, így az erre jellemző fiatalos komolyság nagyszerűen elegyedik az Alice Csodaországban-ra jellemző bohókás őrülettel. Mindez olyan egyedi hangulatot kölcsönöz a regénynek, amelybe az első pár oldal után beleszerettem, és 550 oldal után sem szerettem volna elengedni.

A cselekmény, bár nem a leggyorsabb lefolyású, fent tudta tartani a figyelmem, és mindig tartogatott újabb és újabb meglepetéseket. Kifejezetten a könyv második fele tetszett, amikor kissé jobban beindultak az események és tudtam izgulni a szereplők miatt. A legnagyobb csapást az utolsó 50 oldal mérte rám, ez kifejezetten egy olyan rész volt, amiért akkor is megérné elolvasni egy regényt, ha az előző 500 oldal végtelenül unalmas lett volna. Imádtam, hogy a fináléban olyan vizek felé evezett az írónő, amikről álmodni sem mertünk volna, és egy váratlan, különleges befejezéssel koronázza meg a történetet. Zseniális volt.

A szereplők elég vegyes érzelmeket váltottak ki belőlem. Volt, akit megkedveltem, de sajnos akadt olyan is, akit nem sikerült. De mivel széles szereplőgárdával dolgozott az írónő, aminek nagyon örültem, így két kedvencet is találtam magamnak.
A főszereplőink Cath és Jest, egy nemeskisasszony és egy udvari bolond, akik, mint az várható egy YA történet esetében, egymásba szeretnek, és a sztori ettől kezdve az ő kapcsolatuk köré épül. Bár tényleg próbáltam őket szeretni, nem sikerült belopniuk magukat a szívembe. Jest számomra túlságosan átlagos volt, ugyanarra az álomsrác sémára épült a karaktere, mint a többi hasonló besorolású könyv férfi főhősének. Cath karakterén többször volt, hogy nem teljesen tudtam kiigazodni. Egyszer ezt az arcát mutatta az olvasónak, a következő jelenetben pedig már egy teljesen különbözőt. És bár volt olyan alkalom, amikor kiállt magáért, a Szív Királynőhöz mégis úgy gondolom, hogy egy kicsit erősebb jellemű személy illett volna.
Kedvencemmé vált azonban Holló és Cilindrián. Mindketten érdekes, titokzatos karakterek voltak, akik megfejtésre vártak. Összetett, jól felépített személyiségük volt és bennük tudtam felfedezni az eredeti történetből.

forrás
Nagyon megszerettem ezt a könyvet és bátran tudom ajánlani bárkinek, aki szereti az Alice Csodaországban-t bármilyen formában. A hangulata egyszerűen elvarázsolt, a szereplők mindig megnevetettek és mindig várt valami fordulat a következő fejezetben.

Minden nem lehet rendben soha, ha nagyjából rendben vagyunk, az is maga a csoda.”

„– Veszélyes dolog nem hinni valamiben csak azért, mert rémisztő.”

„– De a remény az – folytatta a macska –, amitől a lehetetlen lehetségessé válik.”

„Mit ér a fényűzés, ha az ember élete egy hatalmas hazugság?”

„- Bár kőre rajzoltuk a jövődet, nincsen belevésve.
[...]
- Akkor csak egy alaptalan figyelmeztetés?
- Úgy igaz, ahogy ott van - felelte a Mosómedve. - De csak egy igazság a sok közül.”

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése