Alexandra Bracken: Sötét elmék - Sötét elmék #1

Egyik barátnőm már december eleje óta erről a könyvről áradozott, így amikor a téli szünet előtt beszabadultam a könyvtárba, hogy feltankoljak olvasnivalóval, és megláttam az egyik polcon ezt a gyönyörűséget, szinte örömtáncot jártam, hogy végre letesztelhetem: Vajon Blankának igaza volt, és tényleg annyira fantasztikus történet?

Egy nap titokzatos betegség üti fel a fejét, mely a tizenéves gyerekeket támadja. A kór gyorsan terjed, és félelmetes pusztítást végez. Csak kevesen maradnak életben. Ám amikor kiderül, hogy a megmaradt fiatalok mellékhatásként különleges, de egyben veszélyes képességekkel rendelkeznek, megkezdődik a „rehabilitációs táborokba” gyűjtésük, ahol kutatók és orvosok dolgoznak azon, hogy a gyerekek újra egészségesek legyenek. Úgy tűnik, minden a legnagyobb rendben megy, hisz az elnök fiát már meggyógyították. És bár a közvélemény úgy tudja, hogy ezeket a helyeket a gyerekek megmentésére hozták létre, valójában kegyetlen eszközökkel próbálják féken tartani őket. 

Ruby szintén túlélte a betegséget, így nála is megjelent egy képesség, amely talán mind közül a legveszélyesebb. És képtelenek uralni. Tízéves volt, mikor Thurmondba, a legkegyetlenebb táborba hurcolták. Az évek teltek, a napok egyformák voltak, és nem volt semmi remény, hogy egyszer majd kiszabadul Ám egy nap az egyik ápolónő segítségével sikerül elmenekülnie, de hamar kiderül, hogy a nőben sem bízhat, így egyedül kell boldogulnia. Útközben találkozik Liammel, Charlesszal és Suzuméval, akik szintén táborlakók voltak egy másik városban. Közösen indulnak el, hogy megtalálják East Rivert, ami a szóbeszéd szerint az egyetlen biztonságos menedéket jelentheti a szökött gyerekeknek. Az út során Ruby és Liam egyre közelebb kerülnek egymáshoz. Ám amikor elérik az East Rivert, kiderül, hogy semmi sem olyan, amilyennek látszik.

Eredeti cím: The Darkest Minds

Sorozat: Sötét elmék

Megjelenés éve hazánkban: 2014

Eredeti megjelenés: 2012

Kiadó: Maxim Könyvkiadó Kft.

Kiadói sorozat: Dream válogatás

Oldalszám: 464

Olvass bele: http://www.olvas.hu/termekek/mx891-sotet-elmek

A válaszom egy hangos és határozott IGEN! Imádtam a regényt, csak úgy faltam a sorokat, és pillanatok (khm 2 nap) alatt kivégeztem. Izgalmas volt, pörgős és fordulatokkal teli, nagyszerű karakterekkel.

A fülszöveg rendkívül figyelemfelkeltő, viszont szerintem túl sokat mond. Az alapszituációt nagyon szépen leírja, viszont tartalmaz olyan információkat is, amik sokkal élvezetesebbek és meghökkentőbbek, ha az olvasó maga fedezi fel őket, miközben halad előre a történettel.

Nagyon érdekes részét képezik a történetnek a táborok. Ruby-t Thurmondban hurcolták, ami az egyik legnagyobb és legkegyetlenebb hely ezek közül. Miközben olvastam, hogy milyen körülmények uralkodnak itt, egyből a 2. világháborús kényszermunkatáborok jutottak eszembe.

Az ide érkező gyerekeket 5 csoportra osztják: Zöldekre, akik természetellenesen intelligensek; Kékekre, akik a gondolataikkal tudnak tárgyakat mozgatni; Sárgákra, akik az elektromosságot uralják; Narancsvörösökre,  akik a gondolataikat, akaratukat bele tudják ágyazni mások agyába, mintha a dolog az ő fejükből pattant volna ki; és Vörösökre, akik szó szerint a tűzzel játszanak.

Ruby a besoroláskor kijátszotta az őt vizsgáló orvost, így barátnőjével, Sammel együtt a Zöldekhez került.

Forrás

A szereplők mind a szívemhez nőttek, így amikor a könyv végére értem, nagyon nem akartam elfogadni a tényt, hogy ha még csak addig is, míg megszerzem a folytatást, de el kell engednem őket.

Ruby, míg a Thurmondban volt, hagyta magát, tűrte, hogy a földbe döngöljék, megalázzák. De mihelyst kiszabadult, előtört a határozott, talpraesett lénye. 16 megélt évének ellenére rendkívül felnőttes a gondolkodása, mások biztonságát mindig előrébb helyezi a fontossági sorrendben, mint a sajátját. Ami egy picikét zavart benne, az az önelfogadási problémája volt, bár azt is megértem, elvégre belenevelték, hogy ő egy szörnyeteg.

„Úgy sejtem, hogy ha az ember egyszer már megtapasztalta a Legrosszabbat, az Elég Rossz már nem is annyira borzalmas.”

A másik főszereplő Liam, egy Kék srác,aki annak a kis csapatnak a vezetője, amibe Ruby menekülése során belebotlik. Liam nekem kicsit túl érzelgős volt, de ezt kompenzálta, hogy Rubyhoz hasonlóan ő is nagyon a szívén viselte mások sorsát.

Forrás

„– Szívesen látunk. Azt akarjuk, hogy velünk maradj – mondta, és kezét végighúzta a hajamon, tenyerét tarkómra simította. – Akartunk téged tegnap, akarunk ma, és holnap is akarni fogunk a társaságunkban.”

A kedvenc karakterem egyértelműen Charles, azaz Dagi volt. Bár Kék besorolású, szerintem sokkal jobban beleillene a Zöldnek az éleslátása és az esze miatt. Imád olvasni, és minden vágya, hogy tanulhasson. A folytonos aggodalmaskodása mindig megnevettetett, és ezzel tökéletesen kiegészítette Liam-et, aki szeretett gondolkodás nélkül belevágni a dolgokba.

„– Azt hiszem, tennünk kéne vele valamit – jelentette ki. – Például bárkán a tengerre tenni, és felgyújtani. Ilyesmi. Hogy fénylő dicsőségben szűnjön meg létezni.

Dagi összevonta a szemöldökét.

– Ez egy furgon, nem viking fejedelem.”

Minden percét élveztem az olvasásnak, a Sötét elmék és az unalom garantáltan még csak köszönőviszonyban sincsenek egymással. Félelem nélkül tudom ajánlani bárkinek, aki csak egy kicsit is szereti az izgalmakat és a különleges képességekkel bíró szereplőket. Nálam abszolút kedvenc lett!