Mint sok más disztópia- és könyvadaptáció-rajongót, engem is lázba
hozott, amikor elkezdték vetíteni a könyvből készült film trailer-ét. Háromszor
is megnéztem egymás után, és eldöntöttem, hogy nekem ezt el KELL olvasnom,
mégpedig azonnal.
A második hullámot csak a szerencsések élték túl.
A harmadikat pedig a szerencsétlenek.
A negyedik után egyetlen szabály maradt: ne bízz
senkiben!
Cassie egy lépést sem tesz a következők nélkül:
Luger, M-16-os gépfegyver, lőszer és Bowie-kés. Ennivaló, víz, hálózsák és
körömcsipesz csak ezek után következik a listán.
Cassie tizenhat éves, a néptelen országúton
menekül. Rajta kívül már nem sokan vannak életben a Földön. Menekül a lények
elől, akik embernek látszanak, és akik megölnek minden útjukba kerülőt. Akik
több hullámban pusztították az emberiséget. Nem tudjuk, kik az idegenek. Nem
tudjuk, miért akarják megsemmisíteni világunkat. Csupán egyvalami világos: mindenkit ki akarnak irtani.
Cassie családja túlélte az első és a második
hullámot. A harmadik és negyedik viszont már nem kímélte őket. Cassie most az
ötödik hullámmal néz farkasszemet: vagy öl, vagy megölik. „Csak akkor maradsz
életben, ha egyedül maradsz” – ez a meggyőződése. De aztán találkozik Evannel,
aki elbűvölő és titokzatos, és egyedül ő segíthet Cassie-nek, hogy valóra
váltsa az öccsének tett ígéretét. A lány választásra kényszerül bizalom és
csüggedés, harc és megadás, élet és halál között. Föladja vagy fölveszi a
harcot?
Eredeti cím: The 5th Wave
Sorozat: Az ötödik hullám
Megjelenés éve hazánkban: 2015
Eredeti megjelenés: 2013
Kiadó: Cartaphilus Könyvkiadó
Kiadói sorozat: -
Oldalszám: 466
A könyv érdekessége az, hogy nem csak Cassie szemszögéből látjuk a
dolgokat, hanem több, (h jól számoltam 4) szereplő meséli el nekünk a
történetet. Ez nagyon tetszett, mivel egyszerűen imádom, amikor a szálak
összefutnak és 2 olyan szereplő végre találkozik, akiknek eddig külön
követhettük az útját, vagy, ahogy ezáltal értelmet nyer néhány nagyon fontos
információ (igen, ez is egy tétel a furcsaságaim hosszú listájáról :P).
A cselekmény túlságosan lassan indult be az én ízlésemhez képest. Értem
én, hogy fontos a világfelépítés és a háttérsztori ismertetése, de sokkal
jobban élveztem volna a regényt, ha az előkészítő részt kicsit lerövidíti az
író, és inkább a regény jelenére koncentrál. Mindenesetre, miután tényleg
beindultak az izgalmak, alig tudtam letenni a könyvet, mert elkezdtek úgy
istenigazából pörögni az események, és én csak kapkodtam a fejem.
Forrás |
Cassie, a főhősnő, igencsak ellentétes érzelmeket váltott ki belőlem.
Egyfelől imádtam, mert mindenáron meg akarta menteni a kisöccsét, Sammy-t.
Voltak viszont olyan pillanatai, (a könyv vége felé sajnos egyre gyakrabban)
amikor legszívesebben vaslapáttal csaptam volna fejbe egy-egy tette, vagy megnyilvánulása
után. Azonban azt tiszteltem benne, hogy nem adta fel egykönnyen, nagyon
kitartó személyiség volt. Nem kezdett el nyafogni, ha letört a körme, és igen
határozott egyéniség benyomását keltette.
Akik a szerelmi háromszögek szerelmesei, azok bel se kezdjenek Az
ötödik hullámba. Rick próbál valami ehhez hasonlót összehozni, de nem túl sok
sikerrel, amit pedig mégis sikerül felépítenie, azt földbe döngöli az utolsó 2
oldallal. Én legalábbis határozottan hajtépős hangulatba kerültem tőle.
Forrás |
Ami pedig az űrlényes vonalat illeti… Többet vártam volna tőle. Ez a
része a történetnek olyan volt, mintha az író Stephenie Meyer: Burok és
Margaret Stohl: Ikonok című regényeit gyúrta volna egybe, és hozzákevert volna
egy csipetnyi, de tényleg minimális mennyiségű saját ötletet.
Összességében annyira nem volt rossz a könyv, de határozottan nem lett
a kedvencem. Akció volt benne rendesen, tetszett, hogy az író bizonytalanságban
tudta tartani az olvasót. Így a könyv végén tényleg nagyot ütött, valójában ki
melyik oldalon is áll. A szereplők és a romantikus szál viszont nem sikerült a
legjobbra, reméljük, e téren fejlődést fog mutatni a folytatás.
Idézetek:
„Viszont csak akkor
nevezhetünk valakit őrültnek, ha van valaki más is, aki normális. Mint a jó meg
a rossz. Ha minden jó volna, akkor semmi sem lehetne jó.
Hűha. Ez aztán tényleg…
őrülten hangzik. Őrült: ez most az új normális.”
„Annyira hozzászoktunk
az elektromossághoz, hogy amikor nincs, fogalmunk sincs, mit kezdjünk
magunkkal. Úgyhogy felugrálunk, és visítozunk, vagy összevissza csacsogunk,
mint az idióták. Bepánikolunk. Olyasmi érzés, mintha valaki levágott volna az
oxigénről.”
„Tudja, amit te is
tudsz:
Elfutni=halál.
Maradni=halál.
Rajta a sor, hogy
megtegye a következő lépést.”
„Mi vagyunk a halottak.
Senki más nincs már. Csak a múltbeli és a jövőbeli halottak. Holttestek és
majdani holttestek.”
„Van egy régi mondás
arról, hogy az igazság felszabadít. Azért ezt ne vegyétek be. Van, hgy az
igazság csak rád csapja az ajtót, és közben ezer villámot szór.”
Már olvastad? Írd le Te is, mit
gondolsz a könyvről! A véleménynyilvánításról további információkat Az oldal működése menüpontban találsz.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése