Kody Keplinger: DUFF - A pótkerék

Sokáig gondolkoztam azon, hogy megvegyem-e ezt a könyvet. Többször elolvastam a borító hátoldalán lévő ajánlót és, valljuk be őszintén, nem nyűgözött le. De most, hogy túlvagyok A pótkeréken, hálát rebegek a sorsnak, hogy nem engedett ki a boltból addig, amíg ez a könyv nem került bele a szatyromba.

A tizenhét éves Bianca Piper cinikus, hűséges, és még véletlenül sem gondolja azt, hogy ő lenne a legszebb a barátnői között. Arról nem is beszélve, hogy okosabb annál, mint hogy elkábítsák az iskolai nőcsábász, Wesley Rush szavai. Ami azt illeti, Bianca kifejezetten gyűlöli ezt a srácot. Amikor pedig Wesley Duffnak nevezi őt, egyszerűen ráborítja a kóláját. Ám Bianca élete otthon sem éppen tökéletes, így figyelemelterelésre van szüksége. Azon kapja magát, hogy megcsókolja Wesleyt. És ami a legrosszabb, még élvezi is.
Hogy elszabaduljon a mindennapok poklából, beleveti magát a fiúval egy titkos „ellenségek extrákkal” kapcsolatba. És ez egészen addig működik is, amíg ki nem csúsznak a dolgok az irányítása alól: kiderül, hogy Wesley nem is olyan rossz hallgatóság, ráadásul az ő élete is elég kiábrándító. Bianca elborzadva veszi észre, hogy kezd beleszeretni abba a srácba, akiről úgy gondolta, mindenkinél jobban utálja.

Eredeti cím: The Duff

Megjelenés éve hazánkban: 2014

Eredeti megjelenés: 2010

Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó Kft.

Kiadói sorozat: Vörös Pöttyös

Oldalszám: 304

Olvass bele: http://konyvmolykepzo.hu/reszlet/the_duff_reszlet.pdf

A történet Amerikában játszódik napjainkban. Két gimnazista, és barátaik történetét mutatja be egy nem mindennapi szerelmi szállal és sok váratlan eseménnyel.

Bianca Piper látszólag egy szerencsés 17 éves lány. Van két legjobb barátnője, az édesapja imádja, anyukája pedig sikeres. Viszont amikor szülei eddig is ingatag lábakon álló házassága a rossz irányba billen, Biancának sürgősen figyelemelterelésre van szüksége. A sors pedig nem más karjaiba löki, mint Wesley Rush-éba, az iskola Casanovájáéba.

Mint számomra később kiderült, Bianca nem egy könnyen eltaposható papucsállatka, hanem egy okos, határozott egyéniség, bár szeret elfutni a problémák elől. Cinizmusa az első oldaltól kezdve magával ragadott. Bár csalódtam, amikor maga előtt is próbálta tagadni érzelmeit. Ez a véleményem a könyvtől független, az ilyet az életben sem tudom értékelni.

Férfi főszereplő személyében nem más, mint a Hamilton gimi ügyeletes rosszfiúja, Wesley tisztel meg bennünket. Ő az egyenességével, pimaszságával rögtön belopta magát a szívembe. Nem kertel, mindent kerek-perec elmond, akár tetszik, akár nem.

Mindkettejüknek van takargatnivalója, ami elől menekülnek. Wesley egyik lányt viszi ágyba a másik után, hogy gondjait elfelejtse. Bianca nem tud mit kezdeni az otthon felgyülemlő feszültséggel, és a nőcsábász pont kapóra jön, hogy egy pár órára mindent kitöröljön a fejéből. Kölcsönösen kihasználják egymást egészen addig a napig, amikor Wesley rájön, miért menekül otthonról Bianca.

A mellékszereplők közül Jessica a kedvencem. A mindig pozitív, ugri-bugri lány szerintem az eseteke többségében elég jó megfigyelő. Mindig észrevette, ha Biancával volt valami. Bár azt nem értem, miért nem tudta felfogni, hogy Harrison meleg.

,,Wesley mosolyogva figyelte, amint Jessicát elnyeli a tömeg.

-Ugye tudja, hogy Harrison a saját nemét kedveli?

-Hadd reménykedjen – feleltem mosolyogva. ’’

A kedvenc jelenetem Bianca és Wesley találkozása a Fészekben. Női főszereplőnk bebizonyítja hűségét barátnői iránt, és hogy nem lehet szórakozni az ember lányával, még egy macsó szoknyapecérnek sem!

,, -Bárki, aki hajlandó hazamenni veled, Wesley, az lotyó. Egyetlen olyan lány sem tart téged vonzónak, akinek van ízlése, stílusa vagy önbecsülése.

Na jó. Ez egy icike-picike hazugság volt.

-Neked pedig van ízlésed, stílusod és önbecsülésed. Jól gondolom? – érdeklődött vigyorogva. ’’

Véleményem szerint a könyv mondanivalója túlmutat a szerelmi drámán. Ez a regény a hibákról és az elfogadásról szól. Arról, hogy senki, de senki sem tökéletes. Mindenki követett már el néhány baklövést, és attól, hogy a másikra jelzőket aggatunk, nem leszünk jobbak. Ha magunkba tekintünk, rájövünk, hogy lényegében önmagunkat bíráljuk. Mert egyszer már mi is beleléptünk abba a gödörbe, amibe a másik.

„ Aztán anélkül, hogy végiggondoltam volna, mit mondok, hozzátettem:

-Hé, Vikki… Sajnálom, hogy ez történt. Nem normális, hogy mindenfélét összehordanak veled kapcsolatban. Tudod, hogy nem számít, mit mondanak. – Ismét eszembe jutott Wesley, és az, amit a szobájában mondott. – Akik ilyenekkel dobálóznak, csak saját magukat próbálják jobb színben feltüntetni. Ők is elcseszték már párszor. Nem te vagy az egyetlen.’’

Külön tetszett az, hogy nem helyezte előtérbe az írónő az amerikai gimik hierarchiáját. Bár néha feltünedezett, nem ezen volt a fő hangsúly.

Összességében élveztem Kody Keplinger alkotását. Ha letettem egy kicsit, visszakézből fel is vettem újra, mert nem hagyott nyugodni a gondolat, hogy mi lesz a vége. Pörgős események, szerethető karakterek és kidolgozott háttér. Ez az, amit elvárok egy jó könyvtől, és ezt meg is kaptam.

Már olvastad? Írd le Te is, mit gondolsz a könyvről! A véleménynyilvánításról további információkat Az oldal működése menüpontban találsz.