Marni Bates: Láthatósági mellény lúzereknek - Smith gimi #2

Szinte örömtáncot jártam a könyvtárban, amikor megláttam, hogy az újdonságok polcán egy LOL-os könyv is szerepel. Nekem ez a sorozat olyan, mint másoknak a Haribo márka. Bármire is van rátéve, tudod, hogy úgyis tetszeni fog.

„Nem leszek többé Láthatatlan!” − Ez Jane Smith új jelmondata. A stréber lányt addig nem zavarta, hogy mindenki átnéz rajta, amíg két barátjával osztozott a lúzersorsban. De amióta Mackenzie Logannel jár, Corey-t pedig leköti rocksztár pasija, Jane magára maradt. És ebből elege van! Amikor a suliújságnál megbízzák, hogy írjon egy ütős vezércikket, úgy érzi, végre megmutathatja, nem az az életképtelen kiscsaj, akinek mindenki hiszi. Arra azért nem számít, hogy ehhez előbb be kell mosnia egy izomagyú focistának, sőt még a suliból is felfüggesztik. És arra végképp nincs felkészülve, hogy egy idegesítő, szexi fotós srácot varrnak a nyakába, aki a sírba kergeti. Vagy inkább életre kelti?

Eredeti cím: Invisible

Sorozat: Smith gimi sorozat 2.

Megjelenés éve hazánkban: 2014

Eredeti megjelenés: 2013

Kiadó: Móra Könyvkiadó

Kiadói sorozat: LOL könyvek

Oldalszám: 320

Jane Smith Az írónő egy korábbi regényéből (Segítség, Youtube-sztár lettem!) ismert Mackenzie Wellesley legjobb barátnője általános iskola óta. De Kenzie-t túlságosan lefoglalja a barátja, Logan és a társasági élet, melynek Jane nem része. Sajnos másik barátjára, Corey-ra sem számíthat, ő ugyanis a távkapcsolatával van elfoglalva. Így Jane még a barátai előtt is Láthatatlannak érzi magát. Egészen addig, amíg össze nem szedi a bátorságát, hogy megkérdezze, a korrektúrázáson kívül nem csinálhatna-e mást is az iskolaújságban. Viszont a dolgok nem úgy sülnek el, ahogy azt ő gondolta. Egy szerény irodalmi rovat helyett az újság első oldalán lévő vezércikket kell megírnia.

,, Ötletem nem volt. Tervem nem volt. Tapasztalatom meg végképp semmi.

Viszont kaptam egy spontán utasítást egy megbízhatatlan tanártól – na meg egy dühös Lisa Anne-t, aki abban a pillanatban hozzám robogott, ahogy Mr. Elliot befejezte a lapértékelést.

-Hát ez meg mi a fene? – kérdezte ingerülten – Amatőr! Hadd fogalmazzak egyszerűen, korrektorkám: lehet, hogy Mr. Elliot a tanár, de felelősséggel nekem tartozol. Ha tehát nem hozod a legforróbb, legszexibb, legizgalmasabb címlapsztorit, személyesen gondoskodom róla, hogy a korrektúránál soha ne kerülhess közelebb az újságíráshoz! Világos?’’

A főgonosz a történetben szerintem Lisa Anne. A lány, aki úgy öltözik, mintha éppen a Harvardra tartana felvételizni, és nem mellesleg a Smithsonian főszerkesztője. Lelkiismeret furdalás nélkül tartja sakkban Jane-t, a regény végén pedig óriási felfordulást okoz.

Scott Fraser új diák, és egyben az iskolaújság rendkívül tehetséges fotósa. Lisa Anne őt jelöli ki Jane mellé először még csak partnernek, később főnöknek. Scott szereti ugratni Jane-t, és pimasz stílusával egyre közelebb kerül a lányhoz. Az már csak hab a tortán, hogy mindenhová követi (még Jane első igazi randijára is) és fotózza, mert őt választotta modelljének.

„-Úgy tűnik, a jóságos kis Jane Smithért nem sok gavallér vetélkedik- vigyorgott rendületlenül Scott.

Védekezően összefontam magam előtt a karom.

-Hol élünk, az 1800-as években, vagy mi?

-Nem vizitál nálad elég ifjú úriember. – Zöld szeme csúfondárosan csillogott.

Összeszorítottam a számat. Nevetséges. Nem kell igazolnom magam. Felesleges a szintjére süllyednem, és folytatnom ezt a beszélgetést.

-Talán nem érdekelnek az ifjú úriemberek. – Ezt meg miért mondtam?

Kiegyenesedett, felvonta a szemöldökét.

-Akkor talán a hölgyek?

Egy röpke pillanatig gondolkoztam, hogyan reagáljak erre, majd előrébb léptem, és kihívóan az ajkamba haraptam, ahogy nővéremtől láttam, amikor a Menő Jeff-el randizott.

-Ha megcsókolnék egy lányt… - fogtam suttogóra a hangom, és még közelebb hajoltam – nem mesélném el. Nem ilyen olcsó húzással gerjesztenélek be.

-Ööö… értem.

Úgy tűnt, egy pillanatra sikerült kisütnöm néhány agysejtjét. Egy-null a javamra.”

A történetben szinte kézzel fogható Jane Smith jellemfejlődése. Az első löketet az adja meg, hogy Isobel – egyik új barátnője – védelmére kel az ebédlőben, és verekedésbe keveredik egy focistával. Scott is sokat segített neki, amikor arra bíztatta, lépjen ki a komfortzónájából. Így az szürke kisegérből, aki cincogni is csak nagy ritkán mer, egy határozott, magáért, és másokért is kiálló lány válik.

„ –Miért nem hívtak meg?

   -Hát mert… szóval… - nyökögtem.

  ,,Mert a barátaimnak eszébe sem jut, hogy esetleg el akarnék menni.”

  Ezt nem mondhattam. Akkor se, ha ez volt az igazság.”

Maga a cselekmény szerintem nem arról szól, hogyan légy Láthatatlanból Menő. Hanem a gátlásaink, saját akadályaink leküzdéséről. Hogy merjük kiereszteni a hangunkat, és igenis a sarkunkra állni! Hogy az ember életében vannak konfliktusok és csaták, melyeket meg kell vívni. Nem szabad hagyni, hogy elnyomjanak. Még a barátaidnak sem!

Nekem ez a regény erőt, és bátorítást adott. Megtanított, hogy merjek belevágni új dolgokba. Hogy ne csak a kitaposott utat járjam, hanem ismeretlen mezőkre is tévedjek olykor. Marni Bates eddig is előkelő helyet foglalt el a ranglistámon, és most sem csalódtam benne.

Már olvastad? Írd le Te is, mit gondolsz a könyvről! A véleménynyilvánításról további információkat Az oldal működése menüpontban találsz.