Julie Kagawa: Vashercegnő - Vastündérek #2

Vigyázat! Az első részre nézve spoilert tartalmazhat!

Őszintén bevallom, nem erre számítottam. Annál sokkal jobbat kaptam. Meghan története tovább bonyolódik, nem is akármilyen módon.

,,Egy ideje már a Téli Udvarban élek. Hogy mióta is? Nem tudom. Az idő itt nem úgy telik, ahogy kellene. Ha valaha is kijutok innen, meglehet, azt fogom látni, hogy eltelt száz év, és a családom minden tagja és minden barátom rég halott.

Igyekszem nem túl sokat gondolni erre, de néha képtelen vagyok kiverni a fejemből.
A nevem Meghan Chase”.

Félig ember, félig a Nyártündér-király leánya; Meghan sosem találta a helyét a világban. Azt hitte, a Téli Udvar hercege szereti, ám ő elhagyta, és Meghan most a Téltündér-királynő foglya. A Nyár és a Tél háborújának közepette Meghan tudja, hogy a valódi veszélyt a Vastündérek jelentik – azok a vasból született tündérek, akiket csak ő és a távol lévő herceg látott. Azonban senki sem hisz neki.

Ami még rosszabb, Meghan tündérereje eltűnt. Csak a saját eszére hagyatkozva kell boldogulnia Tündérföldön, ahol megbízni bárkiben is ostobaság, egy árulóban halálos hiba. De hiába válik végül Meghan maga is vaskeménnyé, mégsem szűnik emberszívében a vágyakozó suttogás.

Míg a Vaskirály egy csendes tavacska, egyfajta előkészítő rész volt, a Vashercegnő tétovázás nélkül az események forgatagának közepébe pottyant minket. Aki a Nyári Udvarról és Titánia királynőről azt gondolta, hogy gonosz, a Téli Udvarról és uralkodójáról egy szó fog eszébe jutni. Kegyetlen. Meghan próbálja túlélni Mab királynő szeszélyeit és nem belesétálni Rowan herceg csapdáiba – több, kevesebb sikerrel. De amikor az Évszakok Jogarát ellopják a Téltől, minden megváltozik. Fény derül egy csúf árulásra és Meghant bűnösnek kiáltják ki, elfogatóparancsot adnak ki a lány és Ash herceg ellen egyaránt.

„Nem volt elegendő levegő a tüdőmben, hogy sikoltsak. Megpróbáltam eltaszítani magam a faltól, de a gyomrom felkavarodott, és újabb szédülési roham tört rám. Lépteket hallottam. Amikor felnéztem, Tetrius éppen lehajolt az Évszakok Jogaráért.

-Ne! – Nyögtem ki, és újra megkíséreltem talpra vergődni. A talaj azonban még mindig imbolygott a lábam alatt, és én visszazuhantam. – Mit művelsz?

Komoly szürke szemekkel nézett rám.

-Engedelmeskedem a királyom parancsának – felelte.

–Király…? – küszködve próbáltam összpontosítani, de mintha minden lassítva pergett volna le előttem.”

Ó, a szerelmi szál. Csodálatos, tragikus, gyönyörű, szívszorító és elkeseredett egyben. A legfiatalabb hercegnek lenézést és undort kell tettetnie az otthonában. De ennek a játéknak vége szakad, amikor Mab jégbe zárja Meghant. Ash kimenekíti a lányt, magát is bajba sodorva elszöknek az örök hó és jég birodalmából. Az érzelmektől, vágyaktól, ki nem mondott szavaktól izzik kettejük közt a levegő. De nem menekülhetnek egymás karjaiba, mert az ellentétes oldalon állnak és egy pillanatnyi gyengeség mindkettejükre nézve végzetes következményekkel járna.

Mint derült égből villámcsapás, úgy éri Meghant az, hogy Puck szerelmes belé. Ez teljesen elbizonytalanítja a lányt, és már nem is igazán tudja, mit érez a legjobb barátja iránt. De vajon kit választ végül?

„-A Tél és a Nyár nem egymásnak lett teremtve. Ha rájönnek ezekre, a magas rangú urak megkövetelik, hogy az érintettek tagadják meg a szerelmüket. Ha nem engedelmeskednek, kitagadják őket, ki egyenesen az emberi világba mindörökre, hogy ott folytassák a botrányos viszonyt… feltéve, ha nem végzik ki őket ott helyben. Szóval láthatod – mondta még, végig rám szegezve metsző pillantását – Ash sosem árulná el a királynőjét és udvarát egy ember miatt. A legjobb lesz, ha elfelejted őt.”

Egyfajta mentőalakulat jön létre a jogar visszaszerzése érdekében. Természetesen tagja ennek Meghan és Puck, ellentétben Ash-el, aki elhatározta, hogy egyedül indul útnak. Aki azt hitte, hogy Kacor végleg kisétált a képből, az nagyot tévedett. A cat shit a világ minden kincséért ki nem maradt volna a buliból. Érdekes módon Vasparipa, a volt Vaskirály egyik magas rangú beosztotta is csatlakozik hozzájuk. Félúton az embervilág felé találkoznak Leanansidhe-vel, aki óriási segítségükre lesz. Kémeivel minden szükséges információt biztosít a kis csapat számára. Csak a zongoristával nem tud zöld ágra vergődni Meghan, van benne valami határozottan ismerős, de nem emlékszik rá, hogy mi.

„-Hol vagyunk, Lea?

-Félúton, drága - dőlt hátra Leanansidhe a borát kortyolgatva. – A fátyolban, amely elválasztja Sohaföldet és a halandó világot. Erre csak rájöttél már?

-Félúton? – kérdezte Puck hitetlenkedve – Hiszen Félúton nincs más, csak a nagy semmi. Legalábbis nekem így tanították. Akik Félúton ragadnak, általában igen hamar megtébolyodnak.”

Oberon lányának számtalan áldozatot kellett már hoznia először az öccse, majd a jogar megmentése érdekében. El kellett szakadnia a normális élettől és a családjától, fel kellett áldoznia egy fontos emléket, folyton ígéretekbe és alkukba kellett bocsátkoznia. Arról nem is beszélve, hogy több ártatlan lény halálát kellett végignéznie, egy rendkívül bűnös életet pedig a saját kezével kellett kioltania. És minden veszteség ellenére megy tovább, harcol, nem adja fel! Ez az önzetlenség minden ember számára követendő példa, még akkor is, ha éppen nem tündéri sarj. Én ezért csodálom Meghant. Mert ő nem úgy fogja fel, hogy megmenthetné Tündérországot. Kötelességének tekinti, még ha óriási árat kell is fizetnie érte.

Imádtam ezt a regényt. Csak kapkodtam a fejem, úgy pörögtek az események. Egy biztos: garantáltan nem fog unatkozni, aki ezt olvassa.

Már olvastad? Írd le Te is, mit gondolsz a könyvről! A véleménynyilvánításról további információkat Az oldal működése menüpontban találsz.