Vigyázat! Az előző részre nézve spoilert
tartalmazhat!
Az
ütős kezdet után féltem a folytatástól, hátha nem éri el azt a szintet, mint az
első rész. De megnyugvásomra Az ébredés ugyanolyan, ha nem nagyobb sikert
aratott nálam, mint elődje.
Chloé valaha teljesen hétköznapi tinilány volt – legalábbis ezt gondolta. Aztán rájött a megdöbbentő titokra, hogy nem más, mint egy két lábon járó tudományos kísérlet. Születésekor az Edison Csoport névre hallgató gonosz tudóscsapat genetikai módosítást hajtott végre rajta. Chloé megváltozott, egyedülálló képességekkel rendelkező nekromanta lett, aki szellemeket lát, feltámasztja a halottakat, és ez gyakran szörnyűséges következményekkel jár. S ami még rosszabb, egyre erősödő képessége fenyegetést jelent az Edison Csoport fennmaradó tagjai számára, akik úgy döntenek, véget kell vetni ennek a kísérletnek – örökre…
Eredeti cím: The Awakening
Sorozat: Sötét erő trilógia
Megjelenés éve hazánkban: 2011
Eredeti megjelenés: 2009
Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó Kft.
Kiadói sorozat: Vörös Pöttyös
Oldalszám: 328
Olvass bele: http://konyvmolykepzo.hu/reszlet/az_ebredes.pdf
Szökevényeink
csöbörből vödörbe jutottak, ugyanis alig menekültek el a Lyle-házból, újra
elkapták Rae-t és Cholét. A lányokat az Edison-scoport ezúttal egy sokkal
jobban őrzött helyre szállítja tele biztonsági kamerával és őrrel. Látszólag
lehetetlen a kijutás, Cholé mégsem adja fel. Tori segítségére lesz nem csak
szokatlanul erős varázserejével, hanem egy tervvel is.
Addig
is, amíg hősnőnk be van zárva, nem tétlenkedik, hanem igyekszik hasznossá tenni
magát, és a lehető legtöbbet kideríteni fogvatartóiról. Rájön, hogy társaival
együtt mind egy kísérlet részei, melyet az Edison-csoport irányít. Néhány
variánson beavatkozásokat végeztek el, hogy különleges képességeiket
felerősítsék. De valami nem jól sikerülhetett, ugyanis rehabilitálásra küldik
az alanyokat, erre szolgált a Lyle-ház. Viszont ha nem sikerül a helyreállítás,
kivégzik a gyerekeket. Ez az utolsó információ végleg meggyőzi Cholét, hogy
neki semmi keresnivalója itt. Így elkezdődik egyfajta macska-egér játék az
Edison-csoport és az ifjú variánsok között.
,,Beléptem Dr. Davidoff irodájába. Szükségem lett volna egy kísérletekről szóló
papírokkal tömött iratszekrényre, de nem láttam mást, mint az asztali
számítógépet.
De legalább Macintosh volt – azt jobban
ismertem, mint a PC-t.
Megütögettem az egeret, mire a számítógép
feléledt alvó állapotából. A képernyőn
Megjelent a felhasználói bejelentkezés.
Csak egy felhasználó, Davidoff, illusztrációként biliárdgolyókkal. Rákattintottam, és megkaptam a jelszót kérő
ablakot. Azt figyelembe sem véve az „Elfelejtettem a jelszót” sorra léptem.
Megjelent a tipp: szokásos. Feltételeztem, hogy a szokásos jelszavára gondol.
Na, ez tényleg segített.”
Ahogy
haladtam előre a sorozattal, Derek egyre jobban a szívemhez nőtt. Az első
részben egy zseni, antiszociális fiúnak ismerhettük meg. A menekülés során
viszont elő-előtűnik belső, rejtett énje is. Kiderül, hogy vérfarkas, és
mélyen, legbelül, bár nem mondja ki, fél az átváltozásoktól, ugyanis nem tudja,
mit változtattak képességeiben az orvosok. Erősen ragaszkodik azokhoz, akik
fontosak neki, félti őket, és még magát is képes lenne feláldozni, hogy
szerettei megmenekülhessenek. Ő a csoport „biztonsági embere”, erejével és
eszével szinte bárkivel képes harcba szállni.
Simon
a jófiú kettejük közül. Imád képregényeket rajzolni, és az üzenetekben is
inkább ily módon kommunikál. Közvetlen és vidám, bármikor képes jó kedvre
deríteni Cholét, akihez szerintem próbál egyre közeledni, esetleg többet
szeretne a lánytól, mint szimpla barátságot. Simon varázsló, bár cseppet sem
olyan nagy a hatalma, mint Torinak. Gyengébb trükkökre képes csak, mint ködfátyol
előidézése és néha egy taszítóvarázslat. Ennek ellenére nagyon is szerethető
karakter. Kelley szőke, kissé ázsiai kinézetű fiúnak írja le, bár én rossz
szokásomhoz híven magamban újraalkottam a kinézetét. Sötétszőke, esetleg
világosbarna hajú, magas, európai arcberendezésű fiúként láttam magam előtt.
„Odamutatott egyre, amit szinte
elrejtett az árnyék. Míg a többi tipikus felirat volt - becenevekkel,
jelképekkel -, ez egy fekete filccel készült vázlat, rajta egy tini srác, arcán
mancs alakú tetoválás, Wolverine-szerű karmokkal ábrázolva.
Elvigyorodtam. - Simon! - Amikor Tori rám
nézett, hogy „mi?", kijelentettem, hogy ez Simon műve.”
Mint
az első kötetben, most sem a szerelmi szálon van a hangsúly. De mostanra
rájöttem, hogy az írónő trilógiája nem érzelemközpontú. Sokkal többet
számítanak a tettek, a titkok, és maga a túlélés. Visszatérve az érzelmekre,
Cholé mindkét fiú irányába érez valamit. Szeretné, ha Simonnal gyengéd szálak
kötnék össze, de egy kicsit Derek felé is húz a szíve.
Cholé,
Tori, Derek és Simon rendületlenül törtet céljuk felé, és bár néha
mellékvágányra futnak, nem adják fel. Nem leányálom az utcán élni, próbálni
kitérni üldözőik elől, és ezt ők is tudják. Megedződnek a kint töltött napok
alatt, és készek szembenézni azzal, aki az útjukba áll. Csak ajánlani tudom ezt
a regényt, bombabiztos kikapcsolódást kínál.
Már olvastad? Írd le Te is, mit
gondolsz a könyvről! A véleménynyilvánításról további információkat Az oldal működése menüpontban találsz.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése