A borító már réges-régen megfogott, de
csak most, a várólistacsökkentés keretében jutottam el odáig, hogy a kezembe
vegyem a könyvet, mivel mindig akadt valami más, ami aktuálisabb olvasnivaló
volt. Viszont jobb később, mint soha, szokták mondani, ez pedig esetemben egy
újabb kedvenc könyvet eredményezett.
Koporsószerű sötétségbe zárva nincs
körülöttem az égvilágon semmi, ami elterelhetné figyelmemet az emlékeimről.
Megöltem Reyadot. Megérdemelte a halált – ám a törvény szerint a tettemért én
is halált érdemlek. Ixiában a gyilkosságért kivégzés jár. S most már csak a
hóhér kötelére várok. Ám ugyanaz a törvény, amely ítélettel sújt, akár meg is
mentheti az életemet. Ixia ételkóstolója, akit arra választottak ki, hogy a
Parancsnok egészségét a mérgezett ételektől megóvja, immár holtan hever. A
törvény pedig kimondja, hogy a soron következő halálbüntetésre ítélt fogolynak
– vagyis nekem – fel kell ajánlani a tisztséget. Merénylet, mágia,
megpróbáltatások…
Eredeti cím:
Poison Study
Sorozat: Méregtan
Megjelenés éve
hazánkban: 2014
Eredeti
megjelenés: 2005
Kiadó:
Könyvmolyképző Kiadó Kft.
Kiadói sorozat:
Vörös pöttyös
Oldalszám: 448
Kezdjük talán a fülszöveggel és a
borítóval. Ez a kis ajánlószerűség a könyv hátulján… elég gyengére sikerült.
Egyáltalán nem tükrözi a regény akciódússágát, bár elég érthetően felvázolja az
alapkoncepciót. Első olvasásra engem sem fogott meg, egészen addig, míg magába
a könyvbe bele nem kukkantottam.
A borító viszont egyszerűen gyönyörű!
Bár nem tartották meg az eredeti kiadás külsejét, mégis nagyot alkottak a
tervezők. Engem főleg az a varázslatos, erőteljes sötétzöld szín fogott meg,
szinte hívogat, hogy vegyem le a polcról!
| Forrás |
Maga a világfelépítés is egyedire
sikerült. A fantasy elemei vegyülnek egy középkori katonaállam szigorú
szabályaival, ez pedig különleges elegyet alkot, ami szinte magába szippantja
az olvasót. Ezt a fajta világot mindig is kedveltem, elég csak az Üvegtrónra
gondolni, amit az egyik legnagyobb kedvencemként tartok számon. Viszont volt 1
dolog, ami számomra nem igazán illett bele a felépített képbe, ez pedig a „varázskenőcs”.
Ez egyfajta zselé, ami hihetetlen gyorsan összehúzza és begyógyítja a mély
vágásokat is. Ebben a szerben semmiféle mágia nincs, pont ezért gondolom, hogy
egy középkori szanitéc kezében kicsit furcsán állna egy ilyen fejlett
találmány.
A szereplőket
egyszerűen imádtam! Megvolt a jó és rossz közötti ellentét, a jótevő, és a
bajba jutott. A karakterek kidolgozottak voltak, és minden cselekedetük
megindokolható volt.
 |
| Yelena Forrás |
Yelena egy igazi „kemény
csaj”. Bár börtönben punnyadt egy évig, mégsem hagyja magát elnyomni. Ennek
ellenére nem tiszteletlen, és megbecsüli a lehetőséget, hogy új életet kezdhet.
Méregkóstolóként tökéletesen helyt áll, és még harcolni is megtanul.
Kétségkívül nem ő a legpoénosabb karakter a történetben, viszont okos és bátor,
törekszik az önállóságra és harcol mind a saját, mind mások elnyomása ellen. Yelena
karaktere leginkább egy harcos amazonra emlékeztet, csak ő nem a testi
erejével, (jó, persze azzal is) hanem az eszével száll szembe az ellenségeivel.
Nagyon tetszett benne, hogy mindig gondolkodott, mielőtt cselekedett volna, és
így sokkal könnyebben oldotta meg a problémáit, mintha fejjel rohant volna a
falnak. Yelena bátor, és nem fél kimondani, amit gondol, ami pedig számos
komikus helyzethez vezet. Azonban mélyen, legbelül mégis törékeny a lelke, ami
sóvárog egy kis szerető gondoskodásra.
 |
| Yelena & Valek fanart Forrás |
Valek pedig
egyszerűen… awwhhh. A tökéletes nem jó szó rá, mert ő még annál is több. A
hibái tökéletlenségében teszik tökéletessé, egyben emberivé a karakterét,
könnyen megszerethetővé, és a lányok szívének elrablójává. Ő volt lényegében a
Parancsnok „rovarirtója”, aki a nemkívánatos személyeket eltette láb alól. De
persze ő nem egy közönséges bérgyilkos volt, saját belátása szerint döntött,
hogy ki lehet veszélyes legjobb barátjára, és azokat a szeretett személy
megvédése érdekében ölte meg. Ő tipikusan az a férfi szereplő, aki „a kemény
külső szerető, és törődő belsőt takar” sémára épül, én ezt mégsem éreztem
furcsának, vagy oda nem illőnek.
Összességében nálam
ez a könyv kedvenc lett. Imádtam és a szívembe zártam a szereplőket,
meghökkentem a fordulatokon, és nem tudtam letenni a regényt a sok akció miatti
izgalomtól. Egyszer mindenkinek érdemes elolvasnia.
IDÉZETEK:
„– Tényleg zajt hallottam – erősködtem.
– Tudom. Lelöktem egy könyvet, hogy lássam, mihez
kezdesz. Ám fegyverre nem számítottam. Ez a kés hiányzik a konyhából?
– Rand jelentette az eltűnését? – Elárulva éreztem magam.
Miért nem kérte egyszerűen vissza?
– Nem. Csak hát érdemesnek tartom figyelemmel kísérni a
konyhakés állományát, különösen, ami a nagyobb pengéket illeti. Így amikor az
egyiknek hirtelen lába kél, nem lepődöm meg, amikor valaki hátba támad vele.”
„– Mindenkinek döntéseket kell hoznia az életében.
Némelyik döntés rossz, a többi jó.”
„– Nehéz dolog a bizalom. Tudni, kiben bízhat az ember,
még nehezebb – jegyezte meg Valek.”
Már olvastad? Írd le Te
is, mit gondolsz a könyvről! A véleménynyilvánításról további információkat Az oldal működése menüpontban találsz.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése