Mint a márciusi zárásban olvashattátok, végre valahára véglegesen
befejeztem A végzet ereklyéi sorozatot. Viszont még mielőtt az utolsó könyvet
elkezdtem volna, Youtube-on megnéztem Sasha videóját a Lady Midnight-ról, és nagyon megtetszett, ahogy post-itekkel
bejelölt részeket a regényben. Elgondolkoztam rajta, hogy vajon mi célt
szolgálhatnak a cetlik, miért pont oda ette őket, ahova. Erre nem jöttem rá,
viszont én a magam részéről eldöntöttem, hogy azokat az idézeteket fogom velük
jelezni, amik valamiért megtetszenek. Hát, ezekből a végén elég sok lett, ezért
azt gondoltam, hogy a spoilermenteseket megmutatom Nektek is.
„- Semmi gyilkolászás!
– közölte Jordan. – Az a cél, hogy békesség töltsön el. A vér, a gyilkolás, a
háború meglehetősen távol állnak a békességtől. Szeretsz mást is?
- A fegyvereket – vágta
rá Jace. – A fegyvereket szeretem.
- Kezdem azt hinni,
hogy akad némi gond a személyes világképeddel.”
„A hősök sem győzhetnek
mindig. Néha veszítenek is, de harcolnak tovább, és mindig talpra állnak. Nem
adják fel. Ezért lesznek hősök.”
 |
| Forrás |
A következő párbeszéd Clary és Jace között játszódott le. Nem is
emlékeztem, hogy Jace ilyen humoros karakter lett volna.
„- Saját magadat
juttatta eszedbe.
- Nem hiszem – rázta a
fejét a lány. – Azt hiszem, inkább rád emlékeztetett.
- Mert kicsi vagyok,
szőke, és jól áll nekem a copf?”
„- Arra gondoltam,
lehetnék az idrisi duzzogócsapat tagja a következő olimpián – mondta Jace, de
már lágyabb volt a hangja. Eltűnt belőle az önutálat éle, és fanyar kedélyesség
vette át a helyét.
- Aleckel indulhatnátok
páros duzzogásban – mosolyodott el Clary. – Elhoznátok az aranyat.”
„De a jóság nem egyenlő
a nemességgel, és semmi sem kegyetlenebb, mint az erény.”
„Ha egy törött kardot
helyrehoznak, néha erősebb tud lenni a javításoknál, mint valaha volt – mondta
Jace. Talán a szív is ilyen.”
„Néha az embernek
muszáj mindent elveszítenie, hogy továbbléphessen, és az új dolgokat csak
édesebbé teszi a veszteség fájdalma.”
 |
| Forrás |
Következzék egy idézet Simontól, aki mindig is az abszolút kedvencem
volt a könyvekben, a filmben és a sorozatban is.
„- Máskor is
egyezkedtünk már a királynővel – felelte Jace. – Elmentetek hozzá, amikor…
Amikor Sebastiannál voltam.
- És rádumált bennünket
két walkie-talkie gyűrűre, amiket le tudott hallgatni – jegyezte meg Simon. Ha
a belé vetett bizalomról van szó, nem mennék vele messzebb, mint amilyen
távolra el tudnék hajítani egy közepes méretű elefántot.”
Magnus is hozta a tőle megszokott formáját:
„- Légy oly kedves, ne
tépd le a karomat – mondta Magnus. – Szeretem azt a kart. Szükségem van rá.”
 |
| Forrás |
Egy jelenet Jace és Alec örökös piszkálódásából:
„- Azért csak
megszoktál – szögezte le Jace magabiztosan.
- Egy idő után –
bólintott Alec. – Mint valami nem múló bőrbetegséget.”
„- Clary! – ismételte
továbbra is suttogva a fiú. […] – fürödni akarok.
- Hát ja, nekem meg
kell egymillió dollár. – Clary megdörzsölt a szemét. – Mindenki akar valamit.”
Életemben nem olvastam még szebb szerelmi vallomást. Azt viszont nem
árulom el, ki mondta kinek. Kis gonosz vagyok, tudom. :D
„Akarunk dolgokat
mélyen, a tudatunk és az érzéseink alá rejtve. Van, amit a lelkünk akar, és az
enyémnek te kellesz.”
„Mert a világ nem
különleges és hétköznapi emberekre oszlik meg. Mindenkiben ott rejlik a
lehetőség, hogy különleges legyen. Amíg valakinek van lelke és szabad akarata,
bármi lehet belőle, bármit tehet, bármit választhat magának.”
Ennyi lett volna az első idézetmánia bejegyzés. Remélem elnyerte a
tetszéseteket, ha igen, tudassátok velem kommentben, chatben, Facebookon vagy
bárhol.
Nektek van kedvenc idézetetek a könyvből?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése