Mary E. Pearson: Az árulás csókja (A Fennmaradottak krónikái #1)

Nem is tudom, hány posztomat kezdtem már így, de Az árulás csókja már évezredek óta a várólistámon volt, így pont kapóra jött, hogy a Prológuson folyó Fantasy hetünk alkalmából végre elmondjam a gondolataimat a könyvről. Még emlékszem, amikor a megjelenését harangozták befele, a gyönyörűséges borító egyből megfogott, el is döntöttem magamban, hogy ez a könyv nekem kell. Végül a dolog valahogy elfelejtődött, egészen addig, amíg a húgom ki nem kölcsönözte a könyvtárból, és később a lelkemre kötötte, hogy én is elolvasom. Így hát nemrég én is meglátogattam a Méliuszt, és meg kell mondjam, bőven megérte azt a sok nyomorgást a villamoson!

EGY HERCEGNŐ KERESI A HELYÉT AZ ÚJJÁSZÜLETETT VILÁGBAN.

Megszökik az esküvője napján. Ősi iratokat lop el a kancellár titkos gyűjteményéből. A saját apja küld fejvadászokat utána.

Ő Lia hercegnő, Morrighan Királyságának Első Leánya.

Morrighan Királyságának rendjét hagyományok és egy letűnt világ történetei szabják meg, de bizonyos hagyományoknak Lia nem hajlandó engedelmeskedni. Az elrendezett házasság elől menekülő és új életre vágyó lány az esküvője reggelén egy távoli halászfaluba szökik. Egy fogadóban talál munkát, ahová hamarosan két idegen érkezik, de Lia mit sem tud arról, hogy egyikük az elhagyott herceg, a másik pedig egy ellene küldött orgyilkos.

Megtévesztés és árulás szövi hálóját a három fiatal köré, és Lia veszedelmes titkokra bukkan, amelyek elpusztíthatják a világát. A titkokon túl azonban olyasmit is talál, amire nem számított – szerelmet.

Eredeti cím: The Kiss of Deception

Megjelenés éve hazánkban: 2015

Eredeti megjelenés: 2014

Kiadó: Gabo

Kiadói sorozat: -

Oldalszám: 406

Először is, kezdjük a világfelépítéssel. FAN-TASZ-TI-KUS. Amúgy is imádom a középkorra hajazó királyságokat, hát még, ha egy badass hercegnő is van bennük! De most nem (csak) ez fogott meg, hanem a barbárok gondolata. Még nem olvastam egy olyan könyvet sem, ahol a barbárokat szerepeltették volna. Szomszédos királyság? Varázslatos lények? Már lerágott csont. De a barbárok? Rám teljesen az újdonság erejével hatott. Ezt kiegészítette a két nép kultúrájának részletes kidolgozása is, és hogy ezeket tudta érdekes módon tálalni az írónő, nem olyan szárazon, mint a Góbi sivatag.

forrás

Ha már említettem a hercegnőt, akkor legyen is egy kicsit bővebben szó Liáról! Nagyon szerettem a karakterét, ő volt az egyik legjobb női főszereplő, akiről valaha olvastam. Erős jellem, önálló és talpraesett, gyorsan beletanul a dolgokba és nem hagyja magát megtéveszteni. De legfőképpen nem nyávog feleslegesen, mint azt gyakran tapasztalom néhány önkényesen hercegnőnek kinevezett lánykánál. Imádtam, ahogy nem hagyta magát elnyomni, és saját kezébe vette a sorsát. Szerintem példaértékű lehet ez mindannyiunk számra, hogy Cersei szavaival éljek: „Nem nyarvogsz, csinálod!”

A két férfi szereplővel nem voltak különösebb gondjaim, de annyira mély nyomot sem hagytak bennem. Volt egy olyan érzésem, hogy ha akarná, Lia könnyedén félvállra fektetné őket. Mindazonáltal érdekes volt, ahogy Mary először a jó és rossz közti kontrasztot ábrázolta a két karakterrel, majd megmutatta, hogy mégsem minden annyira fekete-fehér. Természetesen nem utasítanám vissza egyikőjük társaságát sem, de azért kicsit dominánsabb személyiségekre számítottam.

Persze, jók voltak a szereplők, tetszett a világfelépítés is, de a piedesztálra mégis a cselekményt emelném. Könyvtől annyira nem esett még le az állam, mint most. Sok mindent olvastam már, számtalan csavaron lepődtem meg, de annyira még sosem vezettek meg, mint Az árulás csókjában.  Az írónő tényleg érti a dolgát, sosem veheted biztosra, mi lesz a következő lépése, majd egyszer csak, mint derült égből villámcsapás, lecsap és feje-tetejére állítja az összes teóriád. Ráadásul nem csak csavaros, de rendkívül kalandos, néhol vicces is tud lenni a könyv.

Nem hittem volna, hogy valaha ezt tudom mondani, de itt a pillanat. Ezt is megéltem, végre egy olyan szerelmi háromszög, ami nem volt nyálas, undorító, egyértelmű, nem kellett a főhősnő többoldalas vacillálását olvasnom, míg végül az utolsó oldalon sem sikerül döntésre jutnia. Végre egy olyan szerelmi háromszög, amit élveztem, ami tetszett! Sosem gondoltam volna, hogy találkozom ilyennel, de mégis, és ez az, amiért legfőképp megérdemli a pirospontot a regény.

Összességében nagyon élveztem az olvasást, kedvencnek csak Rafe és Kaden miatt nem titulálom, de nem kizárt, hogy a folytatásban végre megemberelik magukat. Aki szereti a high fantasyt, és vágynak egy olyan szerelmi történetre, amitől nem émelyeg a gyomruk, azok bátran vegyék kezükbe a kötetet, mert garantáltan élvezni fogják.