Michelle Hodkin: Mara Dyer eszmélése - Mara Dyer #1

Mint az augusztusi TBR listás bejegyzésemben is említettem, ez a könyv már végtelen idők óta várólistás, ezért is örültem annyira, amikor végre eljutottam odáig, hogy ténylegesen elkezdjem olvasni. Halványlila elképzelésem sem volt, hogy miről is szólhat a könyv, egyedül a romantikus szál létezésében voltam biztos, de úgy döntöttem, bízom a 15 éves énemben. Milyen jól tettem!

Mara Dyer azt hiszi, az élete furcsább már is nem lehet, miután egy kórházban tér magához, és nem emlékszik, hogy került oda. Pedig lehet.

Amnéziája ellenére meggyőződése, hogy a barátait megölő, őt viszont titokzatos módon életben hagyó baleset nem egyszerű véletlen volt. Tényleg nem.

Nem hiszi, hogy mindazok után, amin keresztülment, lehet még szerelmes. Nagyon téved.

Eredeti cím: The Unbecoming of Mara Dyer

Megjelenés éve hazánkban: 2015

Eredeti megjelenés: 2011

Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó

Kiadói sorozat: Vörös Pöttyös

Oldalszám: 448

Amikor felmentem molyra, hogy bejelöljem az olvasásom, meglepődve láttam, hogy a paranormális és a thriller is szerepel a címkék között, ráadásul a könyv hátulján is azt ajánlja Reachel Hawkins, hogy jó világosnál olvassuk. Na, itt egy kicsit elbizonytalanodtam, ugyanis nagyon ijedős vagyok és a világ legbénább horrorfilmjével is a sírba lehet kergetni. De szerencsére itt semmi rémálmokat okozó jelenettel nem találkoztam, sőt, még élveztem is azt a kis borzongást, amelyet a „félelmetesebb” részek okoztak. Nem hiszem, hogy olvastam valaha történetet ilyen stílusban, de mostantól nyitott leszek az efféle regények irányába is, az biztos.

Hát nem gyönyörű ez a borító? *w*
Instagram oldalam

A cselekmény, annak ellenére, hogy a főbb csattanókat előre ki tudtam találni, egyszerűen nem engedett el, vaskarmokkal kapaszkodott belém, hogy maradjak és olvassam tovább a sztorit, csak még egy fejezet, meg még egy és egyszer csak hopp, nincs tovább, vége a könyvnek. Imádtam, hogy olvastatta magát, pörögtek az események, de jutott idő a szereplők belső csatáinak megvívására is. Nyilván nem egy high fantasy akciójeleneteivel kell összehasonlítani, de szerintem a saját nemében nagyon jól szerepelt, és engem megnyert magának.

Nem is tudom, mikor találkoztam utoljára olyan szereplőgárdával, akiknek sikerült ennyire lenyűgözniük. A kedvenc karakterem egyértelműen Mara lett, imádtam, hogy ennyire komplikált, összetett személyisége van már alapból is, a hallucinációi pedig már csak cseresznyeként funkcionáltak a habkrémes muffin tetején. Egyrészt ott volt a kicsit őrült énje, amitől kirázott a hideg, mégis lenyűgözött, másrészt a családjáért küzdő anyafarkas is ott lakozott benne, de megismerkedhettünk a kamaszlánnyal is, akinek nincs más vágya, mint hogy szerethessen és ő is szeretve legyen.

forrás

Van egy olyan sanda gyanúm, hogy a Noah-féle könyves/filmes pasik miatt fogok én 50 év múlva macskás néniként kikötni egy vidéki kis kunyhóban. Egyszerűen annyira tökéletes a srác, hogy az már feszegeti a valóság határait. Megértő, de mégis határozottan tud fellépni, ha a helyzet úgy kívánja, kiáll a szeretteiért és nem riad vissza a kihívásoktól sem. Iszonyúan vonzó hímnemű példány, az biztos.

A mellékszereplőkről nem sokat tudok mondani, mert aki felbukkant, az sem húzta sokáig, ki milyen okokból. Viszont volt egyvalaki, akit kedveltem és még életben is maradt, viszont a könyv felénél, bár úgy tűnt, hogy még viszontlátjuk, egyszerűen eltűnt, és még csak hírét sem lehetett hallani utána. Ezt nagyon sajnálom, ugyanis el tudtam volna képzelni, ahogy segíti gerlepárunkat megoldandó feladataikban, kicsit felrázva a dolgokat humoros személyiségével.

Ha már ennyi sok utalást tettem a szerelmi szálra, hát essünk is neki. Kapaszkodjatok meg jól, nagy levegő be, hihetetlen bejelentés következik. Nincs szerelmi háromszög a könyvben! Végre!!! Kimondhatatlanul örülök neki, hogy még csak kísérletet sem tettek rá, hogy rossz útra tereljenek egy Young Adult regényt a mindenki által sajnos túl jól ismert szerelmi háromszöggel. Hatalmas pirospont az írónőnek!

Érdekesnek találtam még, hogyan hatott a két fiatal kapcsolata saját önelfogadásukkal szembeni küzdelemre, továbbá a jellemük fejlődésére. Szívszorító volt olvasni, hogyan próbálnak dűlőre jutni saját magukkal annak érdekében, hogy komplikációk nélkül együtt lehessenek, és hogyan motiválták egymást az önmagukkal folytatott harcban.

Azt mondom, egyértelműen megérdemli a könyv azt a sok hype-ot, ami körüllengi. Aki szereti a romantikus történeteket egy kis természetfelettivel keverve, annak mindenképpen el kell olvasnia, aki nem teszi, az az ifjúsági irodalom egy gyöngyszemének fordít hátat.