Stephen Chbosky: Egy különc srác feljegyzései

A könyvet még ezer évvel ezelőtt születésnapomra kaptam, de nem igazán ismertem, és a fülszöveg sem nyűgözött le, így elég sokáig porosodott a polcomon. Nemrég azonban sorra kerítettem, és bevallom őszintén, csalódtam.

Az „Egy különc srác feljegyzései” című könyv elbeszélője egy tizenöt éves középiskolás srác, Charlie. Furcsának és magányosnak érzi magát, mintha a pálya széléről, kívülállóként figyelné a körülötte zajló eseményeket. Egy nap elhatározza, hogy leveleket ír egy ismeretlennek, aki akár a barátja is lehetne. Ezekből a levelekből aztán szép lassan – olykor mulatságosan, olykor meghatóan – egy cseppet sem átlagos tinédzsert ismerhetünk meg. Charlie kétségbeesett erőfeszítéssel próbálja élni a saját életét, miközben menekül is előle, és ez a kettősség különleges, járatlan utak bejárására kényszeríti: családi drámák sora, új barátok, az első randevú, szexualitás, drogok… Chbosky regénye a lélek legmélyebb rezdüléseit tükrözi, miközben felidézi az olvasóban a felnőtté válás nehéz, semmi mással össze nem hasonlítható éveit.

A kötet megjelenése óta több mint 1 000 000 példányban kelt el és hatalmas vitákat gerjesztett, miközben a tinédzserek megkerülhetetlen kultuszregényévé vált világszerte. Ellentmondásos módon egyszerre tiltott könyv és kötelező olvasmány az amerikai középiskolákban. Ez a regény ugyanazt jelenti a 21. századi tinédzsereknek, mint amit a „Zabhegyező” jelentett a szüleik generációinak.

Eredeti cím: The Perks of Being a Wallflower

Sorozat: -

Megjelenés éve hazánkban: 2012

Eredeti megjelenés: 1999

Kiadó: Alexandra Könyvkiadó

Kiadói sorozat: -

Oldalszám: 238

Magával a cselekménnyel nincs különösebb problémám, talán ez az egyetlen dolog, amivel ki vagyok békülve a könyvvel kapcsolatban. A történet egy friss gimnazista srácot mutat be, Charlie-t, aki leveleket írogat egy titokzatos idegennek, hogy kibeszélje magából a mindennapjait, sérelmeit, örömteli pillanatait. Ezeken a leveleken keresztül a családja, barátai életébe is betekintést nyerhetünk, és kiderül, hogy talán a gimi és az ezzel járó felnőtté válás mégsem olyan édes, mint a hab a tortán, ahogy esetleg eddig gondoltuk. A nagyobb volumenű, izgalmas, érdekesebb részek között meg-megállunk egy-egy pillanatra, hogy kicsit leülepedjenek a dolgok, és elcsodálkozunk az élet apró-cseprő dolgain, mint például egy jó könyv nyújtotta élmény.

Forrás

Ami nálam negatív visszhangot vert, az a főszereplő és a regény stílusa volt, bár ez szinte egy és ugyanaz a dolog.

Charlie végtelen naivitása leginkább egy kisgyerekre emlékeztetett. Bár már 15 éves, én mégis úgy éreztem, mintha legalábbis egy 11-12 esztendős fiúcska írta volna a leveleket. A másik pedig, hogy folyamatosan sírt valami miatt. Még a történet elején értem is az indokokat, elvégre mindenki ezt tenné, ha a legjobb barátja öngyilkosságot követne el. De egy idő után kezdtem megcsömölni a folyamatos pityergéstől. Továbbá még az is zavart a fiúban, hogy szinte teljes hiányában volt az önálló akaratnak és a határozottságnak.

Azonban, hogy ne csak rosszat mondjak róla, kiemelnék néhány jó tulajdonságot is, amik kifejezetten tetszettek a srácban. Az első, és legfontosabb, hogy szeretett olvasni. (Ez nálam nagyon meghatározó szempont, egyből szimpatikusabb lesz valaki, ha osztja a könyvek iránti imádatomat.) Kifejezetten aranyosnak tartottam még, ahogy csodálta Samet, és felnézett a lányra, bár ez még mindig inkább egy kutya-gazda kapcsolatra emlékeztetett, mint szerelemre.

Az egyetlen szereplő talán, aki teljes mértékben elnyerte a tetszésemet, Patrick volt, aki életvidámságába vegyített cseppnyi keserűségével levett a lábamról. Ő és mostohanővére, Sam, felkarolják Charlie-t, némiképp segítenek neki kimászni abból a gödörből, amibe az öngyilkosság-eset után beleesett. Egy kis színt csempésznek az életébe, elindítják a felnőtté válás útján, ami valahogy szegény fiú esetében borzalmakkal van kikövezve. Az abortusztól kezdve a drogokon át az ivásig sajnos mindent megtapasztal, ha nem is mindet a saját bőrén, de a hozzá nagyon közel álló személyek által. A legnagyobb tragédia mégis a gyerekkorában következett be, és sokkolni fog mindenkit az elszenvedett trauma megrendítő oka.

Összességében a regény nem igazán nyerte el a tetszésemet, a hatalmas hírverés pedig, ami a könyv körül zajlott, csak még egy lapáttal rátett a csalódottságomra, mert csak hamis álmokba ringatott.

Már olvastad? Írd le Te is, mit gondolsz a könyvről! A véleménynyilvánításról további információkat Az oldal működése menüpontban találsz.