Bár azzal a szigorú elhatározással léptem be a könyvtárba, hogy csak
visszaviszem a könyveket, amikor megláttam az egyik polcon ezt a kötetet, mégis
elcsábultam. Kétségeim voltak, hogy vajon tetszeni fog-e, de azért adtam neki
egy esélyt, aminek most határozottan örülök.
Miután egy este Kylie Galen rossz partira, rossz
emberek közé keveredik, örökre megváltozik az élete. Anyja Alkonyvölgybe küldi ‒ egy problémás tinédzserek számára szervezett nyári táborba ‒, ám megérkezése után alig néhány órán belül fájdalmasan világossá válik számára, hogy
társai nem egyszerűen csak „problémásak”. Alkonyvölgyben vámpírok, vérfarkasok,
alakváltók, boszorkányok és tündérek tanulják és gyakorolják, hogyan
használhatják különleges képességeiket, hogyan tarthatják kordában bűverejüket,
és hogyan élhetnek a normális világban.
Kylie ugyan mindig másnak érezte magát
kortársainál, de abban is biztos, hogy ezekhez a paranormális
szörnyszülöttekhez sem tartozik. Vagy mégis? Ők váltig állítják, hogy Kylie
közülük való, és nem véletlenül került a táborba. És mintha az élet nem lenne
már így is épp eléggé bonyolult, belép a képbe Derek és Lucas is. Derek egy
féltündér, aki eltökéli, hogy Kylie-t a barátnőjévé teszi, Lucas pedig egy
oltárian szexi vérfarkas, akivel a lánynak titkos közös múltja van. A két fiú
nem is különbözhetne jobban egymástól, mégis mindketten rabul ejtik Kylie
szívét.
Bár Kylie-t mélyen összezavarja az egész helyzet,
és semmiben sem biztos többé, egy dolog minden kétséget kizáróan kiderül
számára: Alkonyvölgy pontosan az a hely, ahová tartozik.
Eredeti cím: Born at Midnight
Sorozat: Alkonyvölgy tábor
Megjelenés éve hazánkban: 2014
Eredeti megjelenés:2011
Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó Kft.
Kiadói sorozat: Vörös pöttyös
Oladlszám: 440
A fülszöveg elolvasása után nagyon deja-vu
érzésem volt, úgy rémlett, mintha már került volna ilyen könyv a kezeim közé.
Ez a benyomás még mindig nem múlt el, de akárhogy töröm a fejem, nem jut
eszembe hasonló táboros regény. Mindenesetre maga a fülszöveg figyelemfelkeltő,
érdekes, de nem árul el túl sokat, mint néhány mű hátoldala, viszont szépen
felvázolja az alapszituációt.
A történet egy rövid rávezetéssel indul. Ebből megtapasztaljuk Kylie
szüleinek viharos kapcsolatát, képet kapunk a táborhoz vezető körülményekről.
Különösen tetszik, hogy nem kell 100 oldalon keresztül az előzményeket
boncolgatnunk, de azért nem is „csapjunk a lecsóba” módon, azonnal a dolgok
közepébe vágva csöppenünk bele a történetbe.
A stílussal meg voltam elégedve, de nem tartottam olyannyira
kiemelkedőnek, hogy örökre megmaradjon az emlékezetemben. Kellően vicces volt,
ahol kellett komoly, a megfelelő helyeken pedig szívbemarkoló. A történet E/1-ben,
múlt időben íródott Kylie szemszögéből, aminek bizonyos esetekben az lehet a
buktatója, hogy túl sok a belső monológ, de C. C. Hunter ezt a próbát is
kiállta.
 |
| Forrás |
A cselekmény szinte tökéletes volt. Végre egy könyv, ami nem csak a
szerelmi szálra épül! Mint tudjuk, a tábori élet megannyi izgalommal jár, ami
jelen esetben is igaznak bizonyul. Mindig történik valami, legyen az akár egy
leskelődő alakváltó, vagy egy kihallgatás. Egyszerűen nem tudod hol letenni a
könyvet, mert magába szippant és nem ereszt.
Mint már említettem párszor, a főszereplő lány Kylie. Szegényre sok
csapást mért az élet mostanában, meghalt a nagymamája, és még a szülei sem
mondják meg neki, miért is válnak el. A barátja is szakított vele, és az önmagából
teljesen kifordult barátnőjével sincsenek már annyira jóban. Kylie karaktere leginkább Chole-ra emlékeztet
a Sötét erő trilógiából, és nem csak
a hasonló képességük miatt. Kylie ugyanolyan bátor, leleményes é önfeláldozó,
mint a szőke szépség volt, ráadásul az ő szerelmi háromszögében is vérfarkas az
egyik srác. Ami kicsit idegesített, hogy mennyire nem akarta felfogadni, hogy ő
is természetfeletti, és még az agydaganatot is valóságosabbnak tartotta, mint a
másság gondolatát.
Derek, a féltündér aranyos srác, bár nekem kevésbé volt szimpatikus,
mint a többi szereplő. Véleményem szerint kicsit nyálas karakter volt, ráadásul
teljesen megértettem Kylie kételyeit a fiú képességeivel kapcsolatban. Derek
túlságosan tisztának, tökéletesnek tűnt ahhoz, hogy ne rejtegessen valami kis
gonoszságot, mocskos titkot a felszín alatt.
Lucas pedig abszolút a tipikus, kockahasú vérfarkas, aki mindig a
rosszfiú szereposztást kapja. Általában nem rajongok az ilyen karakterekért, de
most valahogy mégis jobban megkedveltem, mint Mr. Tündérkét. Lucas kevésbé tűnt
számítónak, férfiasabb és viccesebb volt, ráadásul jobban szem előtt tartotta
Kylie érdekeit.
A mellékszereplők is a szívemhez nőttek, apró-cseprő dolgaik csak még
színesebbé tették a történetet. Miranda, a boszorkány, és Della, a vámpírlány
tökéletes barátnők voltak, akik mindig kiálltak Kylie mellett, még ha néha
össze is kaptak valamin. Holiday pedig az örökös anyáskodása ellenére nagyszerű
táborvezető és mentor volt, aki mindig mindent kézben tartott, és csak a
legjobbat akarta a pártfogoltjainak.
Összességében szerettem a könyvet, mindenképp kíváncsi vagyok a
folytatásra. De rendkívül kiemelkedőnek sem tartom, valahogy hiányzott belőle
az a plusz, ami fejbe vág, hogy erre hogy nem gondoltál korábban. Mindenesetre
szórakoztató volt, aki szereti a természetfeletti lényeket, az akciót és a
romantikát, az ezt a regényt is élvezni foglya.
Idézetek:
„Ami könnyű, az nem
szórakoztató.”
„Hát, ez a baj a csodákkal. Hogy
nem történnek meg valami gyakran."
„Még félünk, még elkövetünk
hibákat, de ha a szívünkre hallgatunk, megtaláljuk a helyes utat."
„– Ezt te csinálod? – kérdezte,
miután odaértek a múltkori helyre.
– Micsodát? – kérdezte a fiú.
Kylie gyanakodva sandított rá.
– Te vagy az oka, hogy minden
olyan… elvarázsoltnak, olyan… elevennek tűnik? A színek, az illatok, az
átszűrődő napsugarak…
– Ja, igen, a sármom. – A fiú
hangjában ugratás bujkált.”
Már olvastad? Írd le Te
is, mit gondolsz a könyvről! A véleménynyilvánításról további információkat Az oldal működése menüpontban
találsz.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése