Amikor nekikezdtem a könyvnek, fogalmam sem volt, hogy mit várjak tőle.
Sokaktól hallottam, hogy egy vicces, könnyed történetről szól, ami végül be is
igazolódott. Számomra óriási pozitív csalódás volt a könyv, sosem gondoltam
volna, hogy ennyire meg fogom szeretni.
Lili egy menő multinál dolgozik, és
talpraesett marketingesként megszokta, hogy minden problémát gyorsan megold.
Csakhogy egy nap behívják a tárgyalóba, és bizony, AZT a hírt közlik vele.
Munkanélküli
lett.
Nincs mese,
ideje új állás után nézni.
Fergeteges rodeó indul a magyar
valóságban.
Elgondolkozik, legyen-e belőle aloe
vera mlm ügynök, vagy elfuserált cukrász. Sofőr. Virágáruslány. Hallgasson-e a
volt kollégára, aki felhívja a Nagy Ötlettel?
Várjon az igazira vagy vállaljon
átmeneti munkát? Adja fel az álmait? És az elveit?
Miközben naplót ír, vagy épp
lelkesen blogol, mellékesen várja a nagy Őt is, de főleg kicsiket talál.
Ám az Élet gyakran meglepőbb, mint
gondolnánk…
A hol szomorkás, hol kacagtató
történet üdítő színfoltja nemcsak a hazai könyvpiacnak, hanem lelket feltöltő
olvasmány mindazoknak, akik épp hasonló cipőben járnak.
Eredeti cím: Az őrület határán
Megjelenés éve hazánkban: 2017
Eredeti megjelenés: 2017
Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó
Kiadói sorozat: Arany Pöttyös
Oldalszám: 192
Mint a cím is elárulja, a könyv
naplószerű bejegyzésekből áll, ami igencsak felgyorsítja, könnyeddé teszi az
olvasást. Szintén a napi feljegyzésekből adódóan rendkívül közel kerülünk a
főszereplőhöz, megismerjük minden gondolatát, vágyát és álmát, apró-cseprő
gondjait, nagyon közvetlen és életszerű lesz az egész történet, mintha csak és
kizárólag nekünk mesélné el a történetet, minden ámítás nélkül.
Engem pedig pont ez fogott meg a
legjobban, az őszinte, bizalmas hangvétel. Mert a való életben nincsenek gazdag
adoniszok, akik a semmiből felbukkanva megmentik a főhősnőt és egész további
életében luxussal kényeztetik. Lilinek, mint bárki más „egyszerű” embernek meg
kell dolgoznia azért, ha valamit el akar érni az életben. Ő pont olyan ember,
mint mi, hullámvölgyekkel, kételyekkel és nehéz választási lehetőségekkel.
Fekete Judit első kézből tárja elénk a magyar helyzeteket, mindenféle cukormáz
nélkül, de mégis szórakoztató, inspiráló módon. Mert mindig megy tovább az
élet, bármi is történjék velünk.
Maga a cselekmény nem kifejezetten
olyan különlegesség, amitől leesik az állunk, inkább a remény és a hitelesség
az, maiért érdemes kézbe venni a könyvet. Az őrület határán egy átlagos 21.
századi magyar nő életébe mutat betekintést, aki pontosan ugyanolyan, mint
bárki más, ugyanazokkal a problémákkal. A mindennapok komikus pillanatai, az
élet apró örömei, a barátság, párkeresés, problémamegoldás kisebb-nagyobb
célokat adnak neki az életben, ezeken való túljutását figyelhetjük meg a
regényben.
 |
| forrás |
Kálmán Lili tipikusan olyan
karakter, akivel mindenki tud azonosulni. Bár alig volt közös pontunk,
tekintve, hogy két külön generáció vagyunk, mégis vele együtt sírtam és
nevettem a bukkanókon, amiket az élet adott neki. Imádtam, ahogy mindig
próbálta a legjobbat kihozni a helyzetéből anélkül, hogy önmagát vagy az elveit
fel kéne adnia. Ha hibázott, valami nem éppen úgy sikerült, ahogy szerette
volna, túllendült a dolgon és újra nekifutott másik nézőpontból. Nagyon
motiválóan hatott rám a személyisége, még sosem éreztem magam annyira
tettrekésznek, mint amikor az ő sorait olvastam.
Természetesen Shulcz, sem maradhat
ki a buliból, amilyen pörgős személyiség. Mindig is imádtam a hozzá hasonló
mellékszereplőket, akik összekanalazzák az elkenődött főszereplőt a folytonos
pozitivitásukkal, lelkesedésükkel, de azért kertelés nélkül meg is mondják
nekik, hogy igazán megmoshatnák már a hajukat. Shulcz számos poén forrása volt
a könyvben, nem csoda hát, ha az egyik kedvenc karakteremmé vált.
Imádtam a könyvet, a 20-as 30-as
korosztálynak óriási kedvence lehetne a Kálmán Lili munkanélküli naplója.
Nagyszerű, őszinte hangvétel, szórakoztató, vicces stílus, motiváló történet,
szerethető szereplők. Mi kell még? Én csak ajánlani tudom.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése