Ha kicsit visszagörgettek az oldalon, láthatjátok, hogy augusztusi
nyári unalmamban összedobtam egy TBR listás bejegyzést. Mindig is szerettem
összegezni, mi is történt velem bizonyos időközönként, erre is utalnak a régebbi
hónap végi zárásos cikkeim, amik végül egy idő után szintén abbamaradtak. Sosem
voltam jó a határidők betartásában, nyár óta is folyamatosan járt az agyamban,
hogy na majd következő hónapban, de ahogy elérkezett az elseje, valahogy mindig
találtam magamnak jobb programot, utána pedig nem igazán éreztem aktuálisnak a
témát, így hagytam az egészet.
Most viszont adta az ég, hogy megint eszembe jusson, és lám, nem is késtem
le annyira a hónapkezdést! Éljen-éljen! Ennek örömére itt egy újabb összegző az
aktuális olvasmányélményeimről, mert végre volt is időm néhány könyvön átrágni
magam.
Molyon szeretek minden hónapnak külön polcot nyitni, így lebontva látom
milyen aktív is voltam egy-egy időszakban. Iskolaidőhöz mérten úgy gondolom,
egész jól teljesítettem októberben, tekintve, hogy 3,5 fél könyvet sikerült
befejeznem (még októberben kezdtem el Róbert Katalin: Szelídíts meg! c.
regényét, de mivel ez átcsúszott novemberre is, én mindig a befejezési dátum
alapján sorolom be az olvasást.)
Az első Jennifer A. Nielsen: A hamis herceg című könyve volt, amit, én
magam is meglepődtem rajta, de nagyon-nagyon szerettem! Mint az értékelésben is
olvashatjátok, sokáig szemeztem vele, de végül hathatós rábeszélés után mégis
elkezdtem, már alig várom, hogy a folytatásba is „belemélyeszthessem a
karmaimat”.
A második kötet Spohie Hannah: Bántó távolsága volt. Nem vagyok benne
biztos, hogy ha nem projektre olvastam volna, magamtól nekikezdek-e.
Általánosságban szeretem a krimi-szerű, bűnügyi történeteket (mint például Jo
Nesbo munkái) de ez most annyira nem fogott meg. Ha kíváncsiak vagytok a
véleményemre bővebben, erről is olvashattok értékelést a blogon.
Végül, de nem utolsó sorban Rácz-Stefán Tibor: Mikrofonpróbája. Már
olvastam tőle, korábban, micsoda szerencse, hogy pont a Fogadj el!-t (értékelés
ITT), ugyanis a Mikrofonpróbában újra visszaköszönnek debütálóregényének
szereplői, de előzetes olvasmányélmény nélkül is érthető a sztori. Még nem
szeretnék túl sokat mondani a könyvről azon kívül, hogy tényleg tetszett,
ugyanis nemsokára erről is olvashattok bővebb értékelést.
Nem tervezek túl nagy célokat kitűzni magam novemberben, ugyanis igazán
rá kéne feküdnöm a tanulásra, hogy ne a karácsonyi szünetem menjen rá az utolsó
pillanatos javítási kísérletekre. De azért nem áll meg a világ az iskola miatt
sem, pláne, hogy oda is át kéne rágnom néhány kötelezőt.
Róbert
Katalin: Szelídíts meg!
Mint már fentébb említettem, ezt a könyvet novemberben fejeztem be,
szóval ide számítom. Azért elég jó érzés rögtön egy pipával kezdeni a hónapot. Imádtam
azt a különleges, kissé kesernyés, szomorkás mégis reményteljes hangulatot, ami
körüllengte a történetet, és hogy nem igényelt előzetes A kis herceg
szakértelmet, ugyanis az, shame on me, de kimaradt az életemből. Erről is
olvashattok majd bővebb értékelést, a nem is olyan távoli jövőben.
Fekete
Judit: Az őrület határán
Tegnap késő este kezdtem el a könyvet, és bár sanda gyanúm szerint nem
pont én lennék az írónő célközönsége, mégis nagyon élvezem Kálmán Lili vicces,
random, hol szomorkás, hol végtelenül boldog és izgatott, de legfőképp
inspiráló gondolatait. Annyira őszintén fogalmaz meg mindent, nem egyszer
átfutott az agyamon, hogy esetleg Fekete Judit is átélte már ezt a helyzetet
korábban? Amint befejeztem a könyvet utánanézek a dolognak, hátha találok
valami érdekeset az írónő honlapján, az értékelésben (bizony, erről is lesz) leírom
majd, mire jutottam.
Stephanie
Garber: Caraval
Amint befejeztem a Fekete Judit könyvet, ez lesz a soron következő,
amit olvasni fogok. Már nyár óta szemezgetek a könyvvel, legelőször a
gyönyörűséges borító volt, ami megfogott benne, de a történetre is rendkívül
kíváncsi vagyok. Még sosem olvastam cirkuszos regényt, pont ideje kipróbálni.
Voltaire:
Candide avagy az optimizmus
Irodalomórára kötelező. Elkezdtem már októberben, de azóta sem sokra
haladtam vele sajnos, márpedig szünet után feldolgozzuk, szóval meg kéne erőltetnem
magam és befejezni végre. Nem lesz a kedvenc könyvem, az biztos.
Jonathan
Swift: Gulliver utazásai
Mindig csak mesében, esetleg filmen láttam a lilliputi részt, így
gondoltam nem árthat, ha írott változatban is megtapasztalom Jonathan Swift
klasszikusát. És nem mellesleg elvállaltam belőle a kiselőadást irodalomra, szóval
innen már nincs visszaút.
Egyelőre ennyit terveztem be novemberre, nem túl hosszú a
lista, de sajnos időm sincs annyi, mint szeretném. Ti mit olvastok mostanában,
vannak céljaitok az ősz utolsó hónapjára? :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése