 |
| Ez a bejegyzés a Prológus Young Adult hetének keretein belül látott napvilágot. A könyvért hálás köszönet a Könyvmolyképző Kiadónak! |
A sorozat első részének drasztikus befejezése után újra és újra
visszagondoltam Jenny Han általam olvasott első regényére, nagyon kíváncsi
voltam már arra, hogyan folytatódik a történet. Így hát nem is bírtam túl
sokáig, saját tempómhoz képest hamar belevetettem magam az Utóirat: Még mindig
szeretlek-be. Az első részt is szerettem, de azt kell mondjam, életemben
először második részes szindróma helyett ez lett eddig a kedvencem a
trilógiából.
Lara Jean nem
számított rá, hogy valóban beleszeret Peterbe. Ők ketten csak színleltek, aztán
hirtelen ez már több lett egyszerű színjátéknál. Most Lara Jean minden
eddiginél jobban összezavarodott. Amikor egy újabb fiú bukkan fel a múltjából,
az iránta táplált érzelmei is visszatérnek. Szerethet egy lány egyszerre két
fiút?
A New York Times bestseller, A fiúknak, akiket valaha szerettem elbűvölő és őszinte folytatásában a felejthetetlen Lara Jean szemén át láthatjuk az első szerelmet. A szerelem sosem egyszerű, de talán részben ezért is olyan elképesztő.
A New York Times bestseller, A fiúknak, akiket valaha szerettem elbűvölő és őszinte folytatásában a felejthetetlen Lara Jean szemén át láthatjuk az első szerelmet. A szerelem sosem egyszerű, de talán részben ezért is olyan elképesztő.
Eredeti cím: P. S. I Still Love You
Megjelenés éve hazánkban: 2017
Eredeti megjelenés: 2015
Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó
Kiadói sorozat: Vörös Pöttyös
Oldalszám: 336
A borító újból gyönyörűre sikerült, bár be kell valljam, nem üti meg
annyira a wow-faktort, mint az első rész. Komolyabb könyvhöz komolyabb borító
is dukál, és ezt nagyszerűen kivitelezték. A messzeségbe bámuló lány, nagyon
jól ábrázolja a főszereplő karakter helyzetét, ugyanis neki is erősen el kell
gondolkoznia azon, ki iránt pontosan mit is érez. Ráadásul hihetetlenül cuki
a bögre a borítón, egy olyat én is szívesen elfogadnék. :D
Az írónő stílusa nem változott, inkább azt mondanám, én szoktam hozzá.
Két regényt kellett elolvasnom tőle, hogy ne zavarjon túlságosan a sajátos
fogalmazása. Még mindig nem vagyok a legnagyobb rajongója annak, hogy többször
használ tőmondatokat, mint a húgom és teljesen random dolgokról is beszámol,
mint a szomszéd kutyájának lelkiállapota, miközben éppen sütisütésről van szó…
A cselekmény egyszerű volt, mégis élveztem olvasni. Az olyan apró
dolgok, mint régi emlékek felidézése érdekesebbé, színesebbé tették a már jól
megszokott “új barátnő próbál kitörni a régi árnyékából” sztorit. Voltak benne
olyan meglepetések, melyekre nem számítottam, de újra előforduló elemek is,
mint a szerelmi háromszög (de ezúttal felturbózott verzióban).
A szereplők terén, mivel nagy változások nem voltak a felhozatalban,
túl sok újdonságot nem fogok tudni mondani. Ami mindenképpen pozitívan éltem
meg, az volt, hogy Lara Jean végre megtanult kiállni magáért, és felfedezte,
hogy bizony Peternek is vannak hibái.
Akibe tetőtől talpig beleestem az John volt. Ő eddig még csak említések
erejéig tűnt fel a történetben, most azonban, hogy ténylegesen “testet öltött”
teljesen elvarázsolt. Imádtam, hogy milyen intelligens, jószívű srác volt, aki
mindenkivel törődik és gondját viseli, aki csak az útjába akad.
A családi kapcsolatok újból gyönyörűre sikerültek, ami az egyik
legsúlyosabb tényező, amiért szerettem a könyvet. Lehet, hogy én járok
túlságosan a fellegekben, de nagyon boldoggá tett, hogy egy olyan összetartó
családról olvashatok, akik bármire képesek egymásért, és a másik boldogságát
tartják legfőképp szem előtt. Nem szeretnék spoilerezni, de azok, akik már
olvasták a könyvet tudni fogják miről beszélek. Ugyanis az egyik kedvenc
párbeszédem is a Song lányok között zajlott, mégpedig Margot és Lara Jean,
miközben könnyáradatban úszott mindenki. Egyszerűen megható volt Margot
hihetetlenül jó szíve.
Ami nem fér a fejembe az, hogyan tudja az írónő innen tovább fűzni még
a történetet, ugyanis szép kerek lezárást kapott a második rész, le is kellett
csekkolnom molyon, hogy biztos nem csak én képzelődöm, vagy tényleg trilógiáról
beszélünk-e. De igazam volt, még vár ránk egy utolsó könyv. Mindenesetre
remélem, szerelmi háromszögből többet nem kapunk, az eddigi kettőt még
viszonylag élveztem is, de ennyi pont elég volt.
Összességében nekem sokkal jobban tetszett ez a rész, mint A fiúknak,
akiket valaha szerettem, Igazibbnak éreztem a szereplők kapcsolatát, végre
bekopogtatott a kegyetlen valóság is az ajtón. John teljesen levett a lábamról,
és Stormy sem volt egy egyszerű öregasszony. Könnyű nyári olvasmány, amelyet
gyorsan ki lehet végezni a strandon feküdve, mégis érdekes és élvezetes. Aki az
első rész után azon gondolkozik, belekezdjen-e a folytatásba, a határozott
válaszom egy hatalmas igen.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése