 |
| Ez a bejegyzés a Prológus Ciceró hetének keretein belül látott napvilágot. A könyvért külön köszönet a kiadónak! |
Egy újabb vélemény az internet tengerében, ami azzal kezdődik, hogy az
volt a fő indokom az Árnyak és jelek elkezdésére, mert szerettem Veronica Roth
Beavatott-sorozatát. Viszont azt sosem gondoltam volna, hogy ennyire magával
ragad majd és legújabb kedvencemmé válik majd a könyv.
Egy
rejtélyes áram által átjárt galaxisban mindenki különleges adománnyal születik.
CYRA a shotet nép
fölött uralkodó kegyetlen zsarnok húga, akit áramadománya fájdalommal és
hatalommal ruház fel. A bátyja a képességeit kihasználva az ellenségei
kínzására kényszeríti a lányt, ám Cyra nem csupán fegyver a testvére kezében:
szívós, fürge és eszesebb, mint ahogy azt a zsarnok sejtené.
AKOS egy földműves
és egy orákulum nagylelkű fia Thuvhe fagyott bolygójáról, akinek hűsége a
családja iránt nem ismer határokat, és akit különleges áramadománya védelmez. Miután
Akost és fivérét ellenséges shotet katonák ejtik foglyul, kétségbeesetten küzd
azért, hogy a testvérét kimenekítse – kerüljön bármibe.
Akos Cyra világába
kerül, és az országaik és családjaik közti viszály leküzdhetetlennek tűnik.
Vajon segítenek-e egymásnak túlélni, vagy elpusztítják egymást?
Az Árnyak és jelek Veronica Roth lenyűgöző története a barátság – és szerelem –
erejéről egy váratlan adományokkal teli galaxisban.
Eredeti cím: Carve the Mark
Megjelenés éve hazánkban: 2017
Eredeti megjelenés: 2017
Kiadó: Ciceró
Kiadói sorozat: -
Oldalszám: 462
Mielőtt bármibe is belekezdenénk, egy perc nyugodt csendet kérnék, amíg
mindenki magába szívja a borító gyönyörűségét. I-MÁ-DOM! Bár még csak júliust
írunk, 2018 általam olvasott legszebb 5 borítója között le merném fogadni, hogy
ott lesz ez a könyv év végén. Bár őszintén szólva elég elrugaszkodott a
történettől, nekem még így is nagyon tetszik. Úgy érzem, az angol cím (Carve the
Mark) jobban leírja, mit kéne látnunk a borítón, ugyanis az egyik szokása a
szereplőknek az, hogy minden elhunyt után „gyilokjelet” rajzolnak a karjukra,
én pedig úgy okoskodtam, hogy ezt ábrázolná a grafika.
Ami meglepetést okozott, de csak fokozta a lelkesedésem, a néhol
felbukkanó vicces jelenetek, szarkasztikus poénok voltak. Shame on me, de
évekkel ezelőtt volt, hogy utoljára Roth könyvet tartottam a kezemben, így
abszolút nem emlékszem az írónő stílusára, azonban nagyon megörültem, hogy ebbe
a kötetben, ahol pedig a sci-fi és YA találkozik, amik nem kifejezetten a
humorukról híresek, sikerült egy kis plusz jókedvet belecsempésznie.
Nem szoktam sok sci-fi-t olvasni, ezért a világfelépítéssel
kapcsolatban sem sok tapasztalatom van. Mindenesetre engem sikerült meggyőznie
Roth-nak, a „szokásos” űrbéli-központi-hatalom-és-egyéb-kisebb-egységek
koncepció mellé kaptunk több, egymástól teljesen különböző bolygót a saját
jellegzetességeikkel, továbbá az áramot, amit mindenki áhítattal imád, és ad az
egész történetnek egy leheletnyi fantasy fűszerezést, tekintve, hogy különböző
szuperképességekkel ruházza fel az embereket. Nem kapirgáltam a padlóról az
állam meglepetésemben (még), de több kreativitást fedeztem fel a világban, mint
vártam, így innentől kezdve boldog voltam ezzel a részével a könyvnek.
Szegény szívem megsenyvedte a cselekményt, sokat kellett dolgoznia, míg
feldolgozta ezt a sok ármányt, izgalmat, csavart akciót. A legeslegelső
fejezettől kezdve a mélyvízbe dobják az olvasót, folyamatosan újabb és újabb
komplikációkkal kell szembenéznie a szereplőknek, új tervvel kell előállniuk,
emberrablás egyik oldalt, támadás a másik oldalt, két oldallal később éles
bevetés, majd egy hatalmas csavar, amely megváltoztat mindent, és kezdődik a
körforgás elölről. Ráadásul mindeközben jut idő romantikára és belső
viszályokra is, szóval minden hezitálás nélkül kijelenthetem, hogy itt aztán
csak úgy pörögnek az események.
Szereplők tekintetében igazán nincs jogom panaszkodni, ugyanis az egyik
legújabb kedvenc női szereplőm biztos, hogy Cyra lesz, a felvágott nyelvével,
pimasz személyiségével, látszólag kegyetlen megjelenésével, mégis gondoskodó és
érző szívével. Az egyik legösszetettebb szereplő a történetben, és hatalmas
karakterfejlődésen ment keresztül, ahogy haladtunk a cselekménnyel. Nagyon
kíváncsi vagyok, mit látunk majd tőle a folytatásban.
Akos kitűnő példa arra, hogy igenis a csendes emberek néha
veszedelmesebbek, mint bármelyik társuk. Ez elég sokféleképpen értelmezhető
kijelentés, lehet szó arról, hogy megmérgez, mögéd lopakodik és leszúr, esetleg
megjelenik egy könyvben és halálosan magába bolondít. Na, rá mindhárom verzió
igaz. Akos rendkívül sokoldalú személyiség, viszont rendkívül céltudatos és
kitartó, amit hihetetlenül nagyra tartok benne. Az egész történet alatt a sorsa
beteljesedése miatt izgultam, ugyanis nem létezik, hogy egy ilyen fantasztikus
srác elbukjon. Nos, erre még várhatok, de nem is bánom, minél tovább élvezhetem
a társaságát, annál jobb.
Egyszerűen le sem tudtam tenni a könyvet, míg a végére nem értem,
hihetetlenül izgalmas és magával ragadó volt a könyv, szinte beszippantott, úgy
belemerültem. Azoknak, akik csak Veronica Roth neve miatt veszik kézbe a
könyvet, megeshet, hogy pici csalódást jelent majd az Árnyak és jelek, ugyanis
ez még csak nem is hasonlít a Beavatott-sorozatra. De ez nem jelenti azt, hogy
nincs legalább annyira jó történet, mint elődje, sőt, ha nagyon próbálom
összehasonlítani a kettőt, én ezt egy icipicit jobban is szerettem. Csak ajánlani
tudom bárkinek, mellényúlni nem lehet vele.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése