4K Book Tag

Sziasztok! Újabb Book taggel érkezem, amit igazából nem tudom, miért hívnak így, de ezzel a névvel találtam Zeyna oldalán, és nem én fogom megtörni a kört, az tuti. :D Ez a kérdéssor lényegében az olvasási szokásaimról faggat kicsit, akinek megtetszett, akár kommentben, akár saját blogon nyugodtan töltse ki, ugyanis én is kíváncsi vagyok a Ti mániáitokra. ;)

Forrás

1.) Szoktál nassolni olvasás közben?

Nem, mert sajnos egyszerre csak egy dologra tudok figyelni, és egyébként sem szeretném összemaszatolni a „drágaszágaimat”.

2.) Mit szeretsz iszogatni olvasás közben?

Forró teát, cappucino-t vagy vizet, esetleg gyümölcslevet. A kedvencem a fekete tea, jó sok citrommal. :)

3.) Szoktál írogatni a könyvekbe, vagy kivagy magától a gondolattól is, hogy firkálj beléjük?

Könyvbe írni?! Beleírni a könyve?! Soha! Még csak a gondolatától is szívrohamot kapok, nemhogy én magam kövessek el egy ekkora vétket. Szabályosan letámadom azt, aki akár csak a lap margójára is ráfirkant valamit ceruzával.

Helena Silence: Enigma - Enigma #1

November közepe van, már javában benne járunk az év talán legszebb és legszínesebb évszakában és nagy valószínűséggel már mindenki megtapasztalta azt a jelenséget, amely az autóban ülve veszélyes és zavaró, de egy dombtetőről nézve lélegzetelállító, este hazafelé a sötét utcán viszont hátborzongató. Amikor a levegő ily módon besűrűsödik, bármi megtörténhet… Ezt az írók is nagyon jól tudják, és szívesen alkalmazzák egy-egy jelenet, fejezet vagy akár egy egész könyv megírása során. Mi, a Kis Könyves Bloggerek most a Köd előttem, köd utánam projekt keretében szeretnénk elhozni, és megmutatni nektek néhányat ezek közül. Igyekeztünk feltárni a köd minden árnyalatát, több oldalról megközelíti a témát. A bejegyzéseink nagyon változatosak, lesznek könyv értékelések, kimaradt jelenetek, de még olyan könyvekről is írunk, amelyekről az első ránézésre nem is gondolnád, hogy beleillenek ebbe a fátyolos témába. Talán nem fogalmazunk túl ködösen, de ha mégis, reméljük mire vasárnap a közös projektünk véget ér, feloszlik az összes földig érő felhő, és mindenhol kisüt a nap!

,,A világ egy sötét, jégre és hóra épített hely és benne mi vagyunk egymásnak a lámpások. Ahogy ma este a lámpák halvány fényei idevezettek titeket, úgy vezetjük mi is egymást az élet hideg homályában. Sokan magukhoz ölelik a sötétséget, elrejtőznek benne, de nekünk erre semmi szükségünk. Lépjünk előre, és világítsunk egymásnak!

A fény a lételemünk: nélküle gyámoltalanok, gyengék vagyunk, védtelenek, még lépteink is bizonytalanok. De ha akár csak a legkisebb világosságot látjuk magunk előtt, máris jobb: hívogat, vezet, és amint elérjük átölel. Ha pedig hozzáadjuk saját kicsi ragyogásunkat, erősebb lesz."

/A. M. Aranth: Dobszó a ködben/

Ez a könyv már ősidők óta a várólistám végén kullogott, de most végre lekerült onnan. Rengeteg rossz véleményt olvastam már szegényről, bár meg kell mondjam, engem valahogy mindig vonzanak a hatalmas nemtetszést kiváltó regények. Így, amikor hozzákezdtem, egy borzasztóan unalmas, vagy éppen idegesítő írásra számítottam, de amikor letettem, csak 1 gondolat pattogott oda-vissza a koponyámban: Hogy lehet az Enigmát nem szeretni?!

A szülei halála után Lena Wall a bűntudatban fuldokolva utazik sosem látott nagybátyjához, hogy új életet kezdhessen. Mélyen magába zárja a titkot, amely fokozatosan felemészti: képes lett volna megakadályozni a tragédiát, ha hallgat az álmaira. A meggyötört lány nem tud felejteni, amit csak súlyosbít feltartóztathatatlanul éledező képessége, mely örökre az őrületbe taszíthatja. Megtagadja önmagától az emberi érintés melegét, mert retteg a következményektől, de új gondviselője ráébreszti, nem kell többé rácsok mögé bújnia. Lena lassanként erősebb lesz, és igazi érzővé válik. Egyetlen érintéssel belelát múltba, jelenbe, jövőbe. Biztos támaszra, barátra lel, majd ott, ahol nem is képzelné, a szerelem is rátalál.

Sokáig úgy tűnik, minden egyenesbe jön, de aztán történik valami.

Egy kisfiú sikolya töri meg az erdő csendjét. Lena iszonyúan fél, de elhatározza, soha többé nem hagyja, hogy a szeretteit baj érje. Ha kell, a saját élete árán is megvédi az övéit.

Eredeti cím: Enigma

Sorozat: Enigma

Megjelenés éve hazánkban: 2012

Eredeti megjelenés: 2012

Kiadó: Könyvmolyképző Kft.

Kiadói sorozat: Vörös Pöttyös

Oldalszám: 360

Olvass bele: http://konyvmolykepzo.hu/reszlet/enigma.pdf

Körmendi Zoltán: Isteni Program

Zoltán regényével még a Moly.hu-n találkoztam először, és a fülszöveg már akkor megfogott. Aztán, valami csoda folytán (vagy talán bevonzottam? :D) az író felajánlotta, hogy olvassam el a könyvet, amit ez úton is szeretnék még egyszer megköszönni neki! Bár még nem igazán került a kezembe hasonló témájú írás, nekem nagyon tetszett!

2007. április 16.

Az egész világot futótűzként járta be a hír:

„Összesen 33 ember halt meg, 15 pedig megsebesült az amerikai Virginia állam műszaki egyetemének kollégiumában és egyik osztálytermében történt lövöldözésben. Az Egyesült Államokban korábban is voltak hasonló tragikus lövöldözések – sokszor iskolákban –, de eddig ez a legsúlyosabb.”

Mi állhat a történtek hátterében?

Magyarországon egy lány megírta azt a Karma nevű programot, aminek megismerése megváltoztathatja a dimenziókról alkotott nézeteinket, és megérthetjük, hogy az ismeretlen dimenziók hogyan befolyásolhatják tudatalattink működését.

Miért veszélyesek az ezekkel a dimenziókkal kapcsolatos titkos kutatások, és mi köze mindezeknek Virginiához és Nevadához?

Vagy az 51-es körzet különleges kísérletei is csupán fikciók lennének?

A történet középpontjában álló Krisztinát azzal vádolják, hogy közösségi oldalakat feltörve személyes adatokat lop. Vajon hogyan sikerül tisztáznia magát?

A könyv egy zömében Amerikában játszódó történeten keresztül világít rá arra, hogy a vallások közös gyökerét és a mai legfejlettebb számítógépes kísérletek tárgyát jelentő ismeretlen dimenziók feltárása milyen súlyos gazdasági és társadalmi veszélyeket rejt, ha politikai erők, vagy gazdasági hatalmak próbálják irányításuk alá vonni.

John Green: Csillagainkban a hiba - Alternatív befejezés #4

VIGYÁZAT! A BEJEGYZÉS SPOILERT TARTALMAZ!
Üdvözlet mindenkinek! Sokakat szíven ütött, hogy John így elbánt szegény Augustussal – engem is. Ezért gondoltam egyet, és merészeltem átírni a történet végét, ami remélem, kicsit kárpótolni fog benneteket. Mert bár a való életben sokkal valószínűbb az eredeti végkimenetel, szerintem a könyvekben megengedhető néhány kisebb-nagyobb csoda. ;)

A kórházból kifele lépdelve az aggodalom hullámai borítanak el. Kinyitom anya kocsijának ajtaját, és beülök az anyósülésre. Amikor már csak a mentőautók szirénájának hangja hatol át az üvegen tompán, akkor engedem meg magamnak, hogy visszapörgessem az elmúlt 1 óra történéseit.

~~~~

A reptéren Augustus bokájának reccsenését még a több száz ember keltette zajban is meghallottam, és megállt a szívem egy pillanatra. Bőröndömet az út közepén hagyva léptem oda hozzá, hogy segítsek neki eljutni a legközelebbi padig. Az arcát a fájdalom fintora torzította el, de a büszkesége nem engedte, hogy akár csak egy nyikkanás is kiszaladjon a száján.