Körmendi Zoltán: Isteni Program

Zoltán regényével még a Moly.hu-n találkoztam először, és a fülszöveg már akkor megfogott. Aztán, valami csoda folytán (vagy talán bevonzottam? :D) az író felajánlotta, hogy olvassam el a könyvet, amit ez úton is szeretnék még egyszer megköszönni neki! Bár még nem igazán került a kezembe hasonló témájú írás, nekem nagyon tetszett!

2007. április 16.

Az egész világot futótűzként járta be a hír:

„Összesen 33 ember halt meg, 15 pedig megsebesült az amerikai Virginia állam műszaki egyetemének kollégiumában és egyik osztálytermében történt lövöldözésben. Az Egyesült Államokban korábban is voltak hasonló tragikus lövöldözések – sokszor iskolákban –, de eddig ez a legsúlyosabb.”

Mi állhat a történtek hátterében?

Magyarországon egy lány megírta azt a Karma nevű programot, aminek megismerése megváltoztathatja a dimenziókról alkotott nézeteinket, és megérthetjük, hogy az ismeretlen dimenziók hogyan befolyásolhatják tudatalattink működését.

Miért veszélyesek az ezekkel a dimenziókkal kapcsolatos titkos kutatások, és mi köze mindezeknek Virginiához és Nevadához?

Vagy az 51-es körzet különleges kísérletei is csupán fikciók lennének?

A történet középpontjában álló Krisztinát azzal vádolják, hogy közösségi oldalakat feltörve személyes adatokat lop. Vajon hogyan sikerül tisztáznia magát?

A könyv egy zömében Amerikában játszódó történeten keresztül világít rá arra, hogy a vallások közös gyökerét és a mai legfejlettebb számítógépes kísérletek tárgyát jelentő ismeretlen dimenziók feltárása milyen súlyos gazdasági és társadalmi veszélyeket rejt, ha politikai erők, vagy gazdasági hatalmak próbálják irányításuk alá vonni.

Először is, szeretném leszögezni, hogy nem kell megijedni, ez nem egy Isten létét, mivoltát boncolgató irány (én kapásból erre gondoltam, amikor először megláttam a címet :D). Bár a főszereplő, Krisztina rendkívül vallásos, mégis a tudományon van a fő hangsúly.

A cselekmény jól kidolgozott és tényekkel alátámasztott. Annak ellenére, hogy maga a program, és a szereplők egy része is csupán fikció, szinte kézzel foghatóan valóságosnak tűnik az egész. Ki hitte volna, hogy egy jelentéktelen magyar lány a számítógépével ekkora port tud kavarni?

A személyes kedvenceim azok a jelenetek voltak, amikor valaki a programot használta, mint például Tibor vagy Sándor esetében. Hátborzongató, mégis csodálatos volt látni, hogy a mostani, vagy éppen egyik előző életükben hozott döntés újra átgondolása mekkora hatással volt a szereplők jövőjére.

„A vak férfi felolvasó programja egész éjjel halkan mormolta a számítógép monitorán megjelenő szöveget. Telepítette a programot, megadta a kezdéshez szükséges adatokat, és a leírómezőbe részletesen leírta egy visszatérő álmát. Azt szokta álmodni, hogy lát, de testvérei, rokonai, és még a szülei is folyton elfordítják tekintetüket, nem néznek a szemébe, mintha szégyellnék őt valamiért.”

Krisztina

Krisztina főszereplőként volt jelen a történetben, mégsem lopta be magát a szívembe. Nekem túl sok volt: okos, szép, még az ellenségeivel is kedves, megbocsátó, tökéletes. SPOILER! Jó, ezt főleg az okozta, hogy ő volt a kiválasztott, de akkor is. SPOILER VÉGE! Mindenesetre büszke voltam rá, hogy bebizonyította, a nők is tudnak nagyot alkotni az informatika terén. J

„Nem kell hinned. Nevezheted a fénynek, a végtelen energiának, intelligenciának, hívhatod Istennek, vagy minden élő lelkek tapasztalatának, vagy egyszerűen a karma-, vagy a vonzás-törvényének, vezetni fog. Nem tudsz rosszabbat cselekedni, mint amiből épp eleget tanulsz, és nem tudsz jobbat cselekedni, mint amennyivel épp eleget adsz.”

Roland

Roland, Krisztina barátja a regény első ¾ részében nagyon szimpatikus volt nekem, egészen addig, amíg el nem követett egy borzalmas dolgot. Rajta keresztül, az eszmefuttatásai és leírásai alapján tudtam megérteni például a dimenziókat és az egyéb tudományos dolgokat. Szerintem ő jó példa rá, hogy segítőre még a legjobbaknak is szükségük van.

A legkedvesebb szereplő számomra James Camber professzor karaktere volt. Engem egy gondoskodó nagybácsira emlékeztetett, és valamiért otthonossá tette számomra azokat a jeleneteket, amelyekben ő is részt vett. És bár ő is tudós volt, mégsem lett olyan elvakult, mint a társai, hanem támogatta kis csapatunkat, ezzel egyből megkedveltetve magát velem.

„Éljenek úgy, hogy gondolataikkal, szavaikkal, tetteikkel jobbá tegyék mások életét.”

Talán az egyetlen kisebb buktató, ami feltűnt, az volt, hogy a könyvben valahogy minden magyar származású ember tökéletesen beszélt angolul, a tudományos szaknyelvet is kenték-vágták. Ez számomra kicsit abszurd volt, ugyanis a saját bőrömön tapasztalom nap, mint nap, hogy ez távolról sem ilyen egyszerű. Hát még akkor, ha az illető X évig vak volt, például. De lehet, hogy ez csak nekem tűnt fel, mások észre sem vennék.

Összességében nekem nagyon tetszett a könyv, voltak benne dolgok, mint például a bevonzás törvénye, amik nagy hatással voltak rám. Ajánlani főleg a 16+ korosztálynak tudnám, és a tudományos-fantasztikus történetek rajongói számára. Azoknak, akik többet szeretnének tudni a regényben felbukkanó legendákról, személyekről, törvényekről, vagy akár helyekről, erősen tudom ajánlani az író által vezetett blogot, ami ITT érhető el.