A Prológus tagoktól
már számtalan jót hallottam erről a regényről, így amikor névnapomra megkaptam
a könyvet, én is lelkesen vetettem bele magam az olvasásba. Egy részről
lenyűgözött a történet, másrészről viszont egy picike csalódás is ért.
Sophie és
Agatha jó barátnők; a következő tanévben felfedezik, hová kerül minden eltűnt
gyerek: a Jók és Rosszak Iskolájába, ahol egyszerű fiúkból és lányokból
tündérmesehősöket és gazembereket képeznek. Gavaldon legszebb lánya, Sophie
egész eddigi életében titkon arról ábrándozott, hogy elrabolják, és elviszik
egy elvarázsolt világba. Rózsaszín ruhákban, fess topánkákban jár. Rajong a jó
cselekedetekért, ezért egészen biztos abban, hogy nagyon jó jegyeket kapna a
Jók Tagozatán, és dicséretes mesekönyv-hercegnő bizonyítványa lehetne. Agatha
viszont mindig formátlan, fekete hacukákban jár, gonosz macskája van, és szinte
mindenkit utál, ezért természetesnek látszik, hogy ő a Rosszak Tagozatára
kerül.
Amikor azonban
a két lány a Végtelen Erdőbe kerül, azt tapasztalják, hogy sorsuk a remélttel
éppen ellentétesen alakul, és hamar rájönnek, hogy egy tündérmeséből a
leggyorsabb kivezető út az, ha… végigélik.