Ez a regény is egy újabb, a Book Bloggers’ Challenge keretében olvasott
könyv volt. Köszönöm a kihívást Noéminek, annak ellenére, hogy a történet
enyhén szólva sem igazán nyerte el a tetszésemet.
Egy lány. Egy ikerpár.
Egy furcsa háromszög.
Amikor a főiskolás
Olivia Townsend hazautazik, hogy segítsen édesapjának a munkájában, még nem is
tudja elképzelni, micsoda bonyodalmakba keveredik majd. Cash és Nash Davenport,
a két ikerfivér nagyon sokban különbözik egymástól, de egy dolog közös bennük:
mindketten őrülten vágynak Oliviára.
Cash veszélyes és
ellenállhatatlanul vonzó, igazi rosszfiú, akinek a csókjai elfeledtetik
Oliviával, hogy a tűzzel játszik. Nash sikeres, megbízható, és szenvedélyes… és
foglalt. De egyetlen, lágy érintése elfeledteti Oliviával, hogy máshoz
tartozik.
Ám Oliviára nagy
meglepetés vár. A két fivérnek van egy titka, ami elől a lány jobban tenné, ha
elmenekülne. Gyorsan és messzire… amíg nem késő.
Érzéki játék, három
játékossal…
Vajon hogyan végződik a
játszma?
Eredeti Cím: Down To You
Sorozat: Rossz fiúk
Megjelenés éve hazánkban: 2014
Eredeti megjelenés: 2013
Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó Kft.
Kiadói sorozat: Rubin pöttyös
Oldalszám: 264
A problémáim felsorolását és kifejtését a cselekménnyel szeretném
kezdeni, ami konkrétan nem is létezett. Az egész könyv lényegében egy
elfuserált szerelmi háromszögről és a testiségről szólt. Ez pedig a sok-sok
oldalon keresztül kezdett unalmassá és töménnyé válni. Olvasás közben csak az
tartotta bennem a lelket, hogy Timi szerint van egy váratlan fordulat a végén,
amit csak vártam és vártam, amíg végül ki nem derült, hogy azt a bizonyos
„váratlan” fordulatot már Nash felbukkanása óta lehetett sejteni. Visszatérve
az eredeti témára, nekem hiányzott, hogy ezeken a dolgokon kívül szóljon is
valamiről a történet, ha másról nem, hát arról, hogy Kis Mariskának sikerül
megtalálnia a rég elveszett csillámpóniját.
Mint fentebb említettem, az írónőnek nem igazán sikerült összehozni azt
a bizonyos szerelmi háromszöget, pedig, ha már szinte csak ez az egy viszonylag
értékelhető dolog bukkan fel a regényben, kicsit megerőltethette volna magát.
Maga a gondolat, hogy ikerfivér a 2 fiú, izgi, amíg bele nem kezdtem a könyvbe,
valami óriási drámára, vagy az egyikük halálára minimum számítottam. De nem,
egyiket sem kaptam meg. Ehelyett adott 2 testvér, akik csak egy bizonyos lány
miatt állnak szóba egymással, és még csak egy kis feszültség sem alakul ki
közöttük, pedig mindketten rá ácsingóznak. Ja, szerintem is rendkívül
realisztikus…
És igen, jöjjenek azok az omniózus erotikus jelenetek. Mert bizony ám,
nem is kevés van belőlük a regényben. Ha én ezzel az információval tisztában
lettem volna, fel sem teszem a Moly.hu-s polcomra (mondjuk én voltam az
idióta, gondolhattam volna, hogy a borítón a lány nem a srác fájó pociját
simogatja…). Biztos vannak olyan emberek, akiknek ez bejön, ők olvassák
nyugodtan ezt, és az ehhez hasonló regényeket, de ez nem az én világom. A
legnagyobb problémám az egésszel az volt, hogy jó, ha az x alkalomból,
ahányszor átéltünk egy ágybabújós jelenetet, jó, ha egyszer volt indokolt
teljesen le is vezetni a folyamatot a történet szempontjából. A többi
alkalommal pedig úgy éreztem, hogy csak a nyálcsorgatásra akar okot adni az
író, egyéb jelentősége nincs a jelenetnek.
Olivia, mint főhősnő, egész elviselhető volt. Értékelem, hogy nem vette
be egyből a fiúk történeteit, hanem próbált rájönni az igazságra. Viszont egy
idő után már kifejezetten idegesített, hogy folyamatosan azt hangoztatta, 1.
neki csak a rosszfiúk jönnek be, 2. ha akarná, bármikor meg tudná szerezni
Nash-t. Főleg ez utóbbi engedett arra a következtetésre jutnom, hogy a lánynak
nagyobb az egója, mint kellene. De ő legalább egy belevaló karakter, nem pedig
egy határozatlan, ijedős cicababa.
„Minden tyúknak kell egy kakas,
de csak a nagyon különleges tyúk boldogul kettővel.”
Cash Forrás |
Cash a rosszfiú a történetben, a tékozló fiú, aki nem tanult, most
pedig szórakozóhelyet vezet. Annyira nem kedveltem a srácot, egy idő után már
annyira erőltetetten próbálta letuszkolni a torkomon az állítólagos imidzsét,
hogy konkrétan rosszul lettem tőle.
„Nem vagyok én olyan szörnyű.
Kicsattanok az egészségtől, sikeres szórakozóhelyem van, nincs adósságom, és
még jól is nézek ki. Legalábbis állítólag.”
Nash pedig pont a testvére ellentéte (mily meglepő…), egy minden
szabályt betartó jogász, aki szintén elrabolja Olivia szívét. A lány őt tartja
a tökéletes választásnak, azonban ebben az elméletben van egy kis bibi: a
srácnak barátnője van, mégpedig nem más, mint a lány lakótársa, egyben
unokatestvére. Nash határozottan szimpatikusabb volt, mint az ikertestvére,
kár, hogy a könyv végén csalódnom kellett.
„Két szörnyű lehetőség közt
őrlődöm: szókimondó leszek Nash-sel, vagy elköltözöm Szibériába.
Mire megszólal a csengő,
Szibéria egész hívogatónak tűnik.”
Ajánlani senkinek sem szeretném. Nem ez volt a legrosszabb regény, amit
valaha olvastam, de a Top 10-ben benne van. A szereplők nagy része ellenszenves
volt, a cselekmény pedig elég laposra sikeredett. Esetleg rendkívül elhivatott
Mazochisták, vagy az erotikus műfaj iránt érdeklődők kézbe vehetik, de a
minőségi olvasnivalót keresőket óva intem ettől a könyvtől.
Már olvastad? Írd le Te is, mit
gondolsz a könyvről! A véleménynyilvánításról további információkat Az oldalműködése menüpontban találhatsz.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése