2016. február 14., vasárnap

M Leighton: Rajtad áll - Rossz fiúk #1

Ez a regény is egy újabb, a Book Bloggers’ Challenge keretében olvasott könyv volt. Köszönöm a kihívást Noéminek, annak ellenére, hogy a történet enyhén szólva sem igazán nyerte el a tetszésemet.


Egy lány. Egy ikerpár. Egy furcsa háromszög.
Amikor a főiskolás Olivia Townsend hazautazik, hogy segítsen édesapjának a munkájában, még nem is tudja elképzelni, micsoda bonyodalmakba keveredik majd. Cash és Nash Davenport, a két ikerfivér nagyon sokban különbözik egymástól, de egy dolog közös bennük: mindketten őrülten vágynak Oliviára.
Cash veszélyes és ellenállhatatlanul vonzó, igazi rosszfiú, akinek a csókjai elfeledtetik Oliviával, hogy a tűzzel játszik. Nash sikeres, megbízható, és szenvedélyes… és foglalt. De egyetlen, lágy érintése elfeledteti Oliviával, hogy máshoz tartozik.
Ám Oliviára nagy meglepetés vár. A két fivérnek van egy titka, ami elől a lány jobban tenné, ha elmenekülne. Gyorsan és messzire… amíg nem késő.
Érzéki játék, három játékossal…
Vajon hogyan végződik a játszma?


Eredeti Cím: Down To You
Sorozat: Rossz fiúk
Megjelenés éve hazánkban: 2014
Eredeti megjelenés: 2013
Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó Kft.
Kiadói sorozat: Rubin pöttyös
Oldalszám: 264

A problémáim felsorolását és kifejtését a cselekménnyel szeretném kezdeni, ami konkrétan nem is létezett. Az egész könyv lényegében egy elfuserált szerelmi háromszögről és a testiségről szólt. Ez pedig a sok-sok oldalon keresztül kezdett unalmassá és töménnyé válni. Olvasás közben csak az tartotta bennem a lelket, hogy Timi szerint van egy váratlan fordulat a végén, amit csak vártam és vártam, amíg végül ki nem derült, hogy azt a bizonyos „váratlan” fordulatot már Nash felbukkanása óta lehetett sejteni. Visszatérve az eredeti témára, nekem hiányzott, hogy ezeken a dolgokon kívül szóljon is valamiről a történet, ha másról nem, hát arról, hogy Kis Mariskának sikerül megtalálnia a rég elveszett csillámpóniját.

Mint fentebb említettem, az írónőnek nem igazán sikerült összehozni azt a bizonyos szerelmi háromszöget, pedig, ha már szinte csak ez az egy viszonylag értékelhető dolog bukkan fel a regényben, kicsit megerőltethette volna magát. Maga a gondolat, hogy ikerfivér a 2 fiú, izgi, amíg bele nem kezdtem a könyvbe, valami óriási drámára, vagy az egyikük halálára minimum számítottam. De nem, egyiket sem kaptam meg. Ehelyett adott 2 testvér, akik csak egy bizonyos lány miatt állnak szóba egymással, és még csak egy kis feszültség sem alakul ki közöttük, pedig mindketten rá ácsingóznak. Ja, szerintem is rendkívül realisztikus…

És igen, jöjjenek azok az omniózus erotikus jelenetek. Mert bizony ám, nem is kevés van belőlük a regényben. Ha én ezzel az információval tisztában lettem volna, fel sem teszem a Moly.hu-s polcomra (mondjuk én voltam az idióta, gondolhattam volna, hogy a borítón a lány nem a srác fájó pociját simogatja…). Biztos vannak olyan emberek, akiknek ez bejön, ők olvassák nyugodtan ezt, és az ehhez hasonló regényeket, de ez nem az én világom. A legnagyobb problémám az egésszel az volt, hogy jó, ha az x alkalomból, ahányszor átéltünk egy ágybabújós jelenetet, jó, ha egyszer volt indokolt teljesen le is vezetni a folyamatot a történet szempontjából. A többi alkalommal pedig úgy éreztem, hogy csak a nyálcsorgatásra akar okot adni az író, egyéb jelentősége nincs a jelenetnek.

Olivia, mint főhősnő, egész elviselhető volt. Értékelem, hogy nem vette be egyből a fiúk történeteit, hanem próbált rájönni az igazságra. Viszont egy idő után már kifejezetten idegesített, hogy folyamatosan azt hangoztatta, 1. neki csak a rosszfiúk jönnek be, 2. ha akarná, bármikor meg tudná szerezni Nash-t. Főleg ez utóbbi engedett arra a következtetésre jutnom, hogy a lánynak nagyobb az egója, mint kellene. De ő legalább egy belevaló karakter, nem pedig egy határozatlan, ijedős cicababa.

„Minden tyúknak kell egy kakas, de csak a nagyon különleges tyúk boldogul kettővel.”

Cash
Forrás
Cash a rosszfiú a történetben, a tékozló fiú, aki nem tanult, most pedig szórakozóhelyet vezet. Annyira nem kedveltem a srácot, egy idő után már annyira erőltetetten próbálta letuszkolni a torkomon az állítólagos imidzsét, hogy konkrétan rosszul lettem tőle.

„Nem vagyok én olyan szörnyű. Kicsattanok az egészségtől, sikeres szórakozóhelyem van, nincs adósságom, és még jól is nézek ki. Legalábbis állítólag.”

Nash pedig pont a testvére ellentéte (mily meglepő…), egy minden szabályt betartó jogász, aki szintén elrabolja Olivia szívét. A lány őt tartja a tökéletes választásnak, azonban ebben az elméletben van egy kis bibi: a srácnak barátnője van, mégpedig nem más, mint a lány lakótársa, egyben unokatestvére. Nash határozottan szimpatikusabb volt, mint az ikertestvére, kár, hogy a könyv végén csalódnom kellett.

„Két szörnyű lehetőség közt őrlődöm: szókimondó leszek Nash-sel, vagy elköltözöm Szibériába.
Mire megszólal a csengő, Szibéria egész hívogatónak tűnik.”

Ajánlani senkinek sem szeretném. Nem ez volt a legrosszabb regény, amit valaha olvastam, de a Top 10-ben benne van. A szereplők nagy része ellenszenves volt, a cselekmény pedig elég laposra sikeredett. Esetleg rendkívül elhivatott Mazochisták, vagy az erotikus műfaj iránt érdeklődők kézbe vehetik, de a minőségi olvasnivalót keresőket óva intem ettől a könyvtől.

Már olvastad? Írd le Te is, mit gondolsz a könyvről! A véleménynyilvánításról további információkat Az oldalműködése menüpontban találhatsz.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése