A blog Facebook oldalán január 19-ei dátummal láthattok egy posztot,
amiben a könyvtári szerzeményeimet mutattam meg Nektek. A kép alá érkeztek
pozitív és negatív kommentek is Molly McAdams: Kétesélyes szerelem című
regényével kapcsolatban, én pedig megígértem, hogy ha elolvasom, akkor
beszámolok nektek róla, nekem mi a véleményem a könyvvel kapcsolatban.
A tizennyolc éves
Harper egész életét tengerészgyalogos apja szigorú felügyelete alatt töltötte,
most azonban elérkezett az idő, amikor végre a saját életét élheti, és olyan
tapasztalatokra tehet szert, amelyekről korábban csak az apja egységében
szolgáló újoncoktól hallott. Harper hatalmas reményekkel kezdi meg első évét a
San Diego-i Állami Egyetemen.
Új lakótársának
köszönhetően Harper hamar belecsöppen a bulik, a helyes pasik, a családi élet
és a mindent elsöprő érzelmi viharok világába. A szíve csaknem kettészakad,
amikor egyszerre szeret bele új barátjába, Brandonba és szobatársa bátyjába,
Chase-be. Kemény külsejük és viharos múltjuk ellenére a fiúk imádják Harpert,
és bármit megtennének érte – ha kell, félreállnak, csak hogy ő boldog legyen.
Eredeti Cím: Taking Chances
Sorozat: -
Megjelenés éve hazánkban: 2014
Eredeti megjelenés:
Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó Kft.
Kiadói sorozat: Vörös pöttyös
Oldalszám: 520
Nem tetszett. Annyira nem, hogy körülbelül a 220. oldal környékén abba
is hagytam. A stílussal voltak a legnagyobb gondjaim, egyszerűen úgy éreztem,
hogy Molly sokkal jobb szakmát is kitalálhatott volna magának, mint az írás. A
többször is előforduló szóismétlés és a jelzők szinte teljes hiánya nálam
kiakasztotta a mércét. Ráadásul az érzelmek ábrázolása is elég furcsára
sikeredett, úgy éreztem, mintha körülbelül egy 13 éves lányka fogalmazta volna
a történetet, és rakta volna ki egy blogra.
 |
| Harper & Chase Forrás |
A főszereplőtől szinte falra másztam. Harper 18 éves, főiskolára megy,
de körülbelül úgy viselkedik, mint egy 14 éves. Megértem én, hogy biztos nem
volt egy leányálom egy tengerészgyalogos édesapa mellett felnőni, de valljuk be
őszintén, történtek már ennél sokkal rosszabb dolgok is. Kikerülve apja vigyázó
tekintete elől, Harper beleveti magát az életbe, irtózatos tempóban ban kezd el
lázadni: piercinget lövet magának, iszik és bulizik, az utazása utáni pár
napban pedig már srácot is összeszed. Az őrületbe kergetett azzal, hogy
folyamatosan hangoztatta, hogy az édesapja kiképzéseinek köszönhetően mennyire
kiválóan tud verekedni. Na igen, de ezt egyszer sem láthattuk élesben, pedig
legalább 5 alkalommal lett volna lehetősége megcsillogtatni ezen a téren kiemelkedő
tudását, de nem tette, olyanokra hivatkozva, mint: lefogta a kezem. Nem vagyok
jártas a közelharcban, de még azon csekélyke tudás birtokában is, amit
innen-onnan összekapargattam, állítom, hogy ennek nem kéne hátráltató
tényezőként hatnia egy ilyen "képzett harcosra".
Brandonon, azon a bizonyos srácon, akibe Harper végtelenül és
visszavonhatatlanul beleesett, csak nevetni tudtam. Egyszerűen a világon nincs
olyan, hogy egy izomagyú utcai-harcos ennyire érzelgős legyen. Néha már annyira
csöpögős monológokat kezdett el előadni a lánynak, hogy azt hittem,
belefulladok a nyáltengerbe. Ráadásul nála is hasonlóképp működött a dolog,
mint a barátnőjénél: meglátta a lányt, és mint derült égből villámcsapás, esett
örök szerelembe.
Chase, a történet rosszfiúja, és persze a szerelmi háromszöget bezáró
csúcs. Iszik, a barátnőit gyakrabban váltogatja mint az alsóneműjét, de valami
csoda folytán Harper kedvéért képes lenne lemondani erről az életmódról, sőt
még akár félre is tudna állni, ha az boldoggá teszi szívszerelmét. Na, ilyen
sincs a valóságban, az emberek nem változnak meg egyik pillanatról a másikra
ennyire drasztikus módon, ezt képtelen vagyok elhinni.
A cselekmény igazából nem valami nagy lélegzetvételű, átlapoztam a
hátralevő oldalakat, de szinte egész végig a szerelmi háromszög körül forog a
történet. Harpernek, bár rendkívül odaadó barátja van, mégis húz a szíve Chase
felé, és az olvasó örömére vagy bánatára, kinek hogy, sok-sok oldalon keresztül
hallgathatjuk a nyávogását arról, vajon kit is szeret jobban. Bár van egyetlen
egy dolog, ami kicsit dobott a színvonalon körülbelül 0,0001%-ot, de nem
szeretnék spoilerezni.
Ajánlani senkinek sem szeretném, ha rajtam múlt volna, ez a könyv sosem
kerül a boltok polcaira. Nagyon nem tetszett, a szereplőktől a falra másztam, a
stílustól pedig már fájt a fejem egy idő után.
Már olvastad? Írd le Te is, mit
gondolsz a könyvről! A véleménynyilvánításról további információkat Az oldalműködése menüpontban találhatsz.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése