Julie Kagawa: Vaskirály - Vastündérek #1

Az első gondolatom, amikor kezembe vettem ezt a könyvet, az volt, hogy na, ez biztos valami kis cuki, tündéres-szerelmes, egyszerolvasós történet lesz. Később rájöttem, hogy fatálisan nagyot tévedtem, mert ez sokkal több annál.

Meghan Chase-re titkokkal teli sors vár – olyan, amit még kigondolni sem tudott volna.

Valami furcsa mindig volt Meghan életében; már hatéves kora óta, amikor édesapja eltűnt a szeme elől. Az iskolában sem tudott teljesen beilleszkedni… és otthon sem.

Amikor egy gyanús idegen kezdi távolról figyelni, és tréfakedvelő legjobb barátja egyszeriben a védelmezőjévé válik, Meghan érzi, hogy minden meg fog változni, amit csak ismer.

De a valóságot álmában sem tudta volna elképzelni – hogy ő egy mesebeli Tündérkirály lánya, és egyben tehetetlen báb egy öldöklő háborúban. De idővel kiderül, mire hajlandó azért, hogy megmentsen valakit, akit szeret, vagy hogy útját állja egy rejtelmes gonosznak, akivel egyetlen tündér sem mer szembenézni… és hogy megtalálja-e a szerelmet egy ifjú herceggel, aki szívesebben látná őt holtan, semhogy közel engedje jeges szívéhez.

A világfelépítést nagyon ötletesnek találtam. Kicsit zavaró volt, hogy szinte minden területnek több neve van, de egy idő után meg tudtam szokni. Szóval, az emberi világ és Tündérország két párhuzamosan létező hely. Átjárókkal lehet köztük közlekedni, van, amelyik állandó, de van, amelyik egy használat után eltűnik.

,,Amikor Robbie felegyenesedett, arany kilincset pillantottam meg a szekrény hátsó falán, és egy ajtó alig látható körvonalát. Alóla halvány fény szűrődött ki.

-Rajta, hercegnő! – Robbie felém fordult, és hívogatva intett. Szeme zölden villant a sötétségben. – Erre. Egyszeri útra szóló jegy Sohaföldre.”

A tündérvilág négy fő részre tagolódik. A két szemben álló, de jelenleg tűzszünetet kötött uradalom a Jótündérudvar/Árkádia/Nyári udvar és az Árnyudvar/Téli udvar. Az előbbiben Meghan apja, Oberon és hitvese, Titánia ül a trónon, míg az utóbbiban Mab királynő és fiai. Ezeken kívül van Sohaföld, a semleges terület, ami egy élő részre, tele halálos veszedelemmel, és egy egyre növekvő, vasfákkal teleszórt halott területre oszlik.

„-Mindamellett – folytatta, és hátranézett rám – pillanatnyilag semleges területen vagyunk, a vad tündék otthonában. Itt, ahogy ti, emberek fejeznétek ki magatokat: nem ér a nevünk. Most legfeljebb egy csorda szatír közeledhet felénk, és kimerülésig táncoltathatnak, majd egyenként megerőszakolhatnak, vagy esetleg egy farkascsorda, amely darabokra szaggathat bennünket. Gondolom, egyik esetben sem óhajtasz hosszabbasan időzni.”

Maguk a tündérek végtelen fajtájúak lehetnek: szatírok, púkák, sellők és még sok más faj. De közülük kettő az, akik legjobban hasonlítanak az általános értelemben vett tündérekre. Az arisztokrata tündék külsőre „mindössze” a tökéletes szépségükben és a hosszú, hegyes füleikben különböznek az emberektől külsőre. A másik csoport képviseli a mesebeli tündéreket, vagyis az apró, szárnyas lényeket. Az arisztokráciának (az Udvarok lakói) varázserejük is van, amivel, attól függően, hogy melyik királysághoz tartoznak, különböző dolgokra képesek, mint például az emberi alak felvétele, láthatatlanná válás, stb.

Ezen képesség segítségével lehetett Robbie, a Szentivánéji álomból ismeretes Robin pajtás, avagy Puck része Meghan normális életének egészen a lány 16. születésnapjáig. Bár már kezdetektől fogva ő volt a jófiú, én kicsit idegesítőnek találtam, ahogy minden dolgon viccelődött. De mellette szóljon, hogy rendkívül jó legjobb barát volt, még ha ő ennél kicsit többet is érzett barátnője iránt.

„-Hogy csináltad? – kérdeztem, hogy másra tereljem a beszélgetést. – Mármint a ruhád. Egészen más. És ahogy a könyveket röptetted a szobában. Varázslat volt?

Puck elvigyorodott. – Ragyogás – jelentette ki, mintha ez valamit is jelentene nekem. Csúnyán néztem rá. Felsóhajtott. – Nem értem rá átöltözni, mielőtt idejöttünk, és uram, Oberon király, nem nézi jó szemmel, ha az udvarnál halandó holmit viselünk. Hát egy kis ragyogással tettem a külsőmet udvarképessé. Ahogy a ragyogás segített abban is, hogy emberibbnek látsszam.”

Meghan Chase, a történet főszereplője elsőre kicsit ellenszenves volt nekem. De ahogy peregtek az események, egyre jobban megismertem, megbarátkoztam vele. Megmutatta, hogy bármire képes a szeretteiért, és bátor is tud lenni, ha akar. Az öccsét megmenteni induló lány rendkívüli karakterfejlődésen ment keresztül.

Hajh, a szerelmi szál. Az egyik legszebb része a regénynek, sosem tudhatod, mi lesz a következő lépése a feleknek, hol lesz a legközelebbi gubanc benne.  Csak az a baj, hogy főleg a könyv második felébe szőtte bele az írónő, így nem sokat mondhatok róla. Talán annyit igen, hogy Meghan és Mab királynő legkisebb fia, Ash között játszódik a huzavona. Ezáltal kapcsolatuk már azelőtt halálra van ítélve, mielőtt elkezdődne. De ez egy fantasy, ahol, mint a való életben, a remény hal meg utoljára, csak itt több minden megtörténhet.

„Valaki kilépett egy fa mögül, kardját könnyedén, fél kézzel tartva. A szívem kihagyott egy dobbanást, de menten rákezdett megint hangosabban, szabálytalanabbul, mint az imént. A szellő felborzolta az alak fekete haját, ahogy kecsesen, némán elindult felénk, akár egy árnyék. Kacor felszisszent és eltűnt, Puck maga mögé tolt engem.

-Vártalak – suttogta bele a csendbe Ash.”

A Vaskirály a fantasztikus irodalom, és a halálra ítélt szerelem rajongóinak kész aranybánya! A történet háromnegyedénél, ha megkérdezik, hogy hívnak, kapásból Meghan-t mondasz, annyira magával ragad.

Már olvastad? Írd le Te is, mit gondolsz a könyvről! A véleménynyilvánításról további információkat Az oldal működése menüpontban találsz.