 |
| Ez a bejegyzés a Prológus Tündérek hetének keretein belül látott napvilágot. A könyvért hálás köszönet a Könyvmolyképző Kiadónak! |
Nem titok, hogy mennyire imádom a fantasy és no meg persze a vörös
pöttyös könyveket, így eléggé szemezgettem a könyvvel, amikor friss megjelenés
volt. Idő közben elfelejtődött és „fontosabb” olvasmányok keresztezték az utam,
azonban a héten a Prológussal tündéres hetet tartunk, így úgy gondoltam,
poroljuk le a TBR lista régebbi szekcióját és lássuk, milyen is a
Természetfölötti.
Vámpírok.
Látom, amit ti nem láttok.
Vérfarkasok.
Megtalálom, ami rátok vadászik.
Tündérek.
Megvédelek benneteket.
Alakváltók.
Most én sem tudlak megvédeni
titeket.
„A Paranormalcy engem is teljesen
elcsábított. Evie-ért két szexi paranormális lény verseng és mindketten
győznek: az egyikük Evie szívét, a másikuk viszont az enyémet nyerte meg.”
(APRILYNNE PIKE, a Wings c. New York Times bestseller szerzője).
„Pergő, mozgalmas történet, száguld,
akár egy hullámvasút. Nem maradt hiányérzetem: vagány, szellemes, de helyenként
félelmetes is. Egyszerűen imádom!” BECCA FITZPATRICK, a Csitt, csitt c.
bestseller szerzője
Hi,
Evie vagyok és tulajdonképpen teljesen normális. Legalábbis mindig ezt hittem
magamról, leszámítva, hogy a legjobb barátnőm sellő, a volt barátom pedig
tündér. Annyit még hozzátennék az igazsághoz, hogy én vagyok az egyedüli a
világon, aki felismerem a paranormális lényeket, akárhogy álcázzák is magukat.
Ezért is dolgozom a Nemzetközi Paranormális Ellenőrző Hivatalnál. Ennyit akkor
a normalitásról. De aztán bejött Lend a képbe. Iszonyú helyes srác, nagyon
figyelmes, egyébként alakváltó. Felbolygatta az egész eddigi kis életemet, nem
beszélve egy sötét jóslatról, amely egy az egyben rám illik. Pedig én
egyáltalán nem vagyok gonosz, csak valami félreértés lehet az egész. Utána kell
járnom: tudni akarom végre, hogy ki is vagyok valójában, de a legfontosabb: Nem
akarom Lendet elveszíteni!
Eredeti cím: Paranormalcy
Megjelenés éve hazánkban: 2014
Eredeti megjelenés: 2010
Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó
Kiadói sorozat: Vörös Pöttyös
Oldalszám: 354
Az írónő 120%-ban fiatalosra vette a figurát a könyv írása során, ami
nem meglepő, tekintve, hogy E/1-ben mondja el a történetet a főszereplő, aki,
láss csodát, mindössze 17 éves. Ez számomra elég meglepő, mégis jóleső volt,
ugyanis, bár rengeteg tinédzserekről szóló könyvet szoktam olvasni, mégis
mindig érződik a stíluson, hogy az író sokkal komolyabb és tapasztaltabb, mint
a szereplő, akiről szól a könyv. Ennek is megvan a varázsa, meg annak is,
amikor kinyitod a könyvet, és mintha a saját naplódat olvasnád vissza, olyan
szóhasználat és gondolkodásmód köszön vissza rád. Engem most pont jó
pillanatban kapott el ezzel a könyv, szóval ilyen szempontból tőlem megkapja
azt a képzeletbeli pirospontot.
Ami miatt kicsit fájt néhol a szívem, az a fordítás volt. Tudom, milyen
nehéz bizonyos poénokat, kifejezéseket átültetni egy másik nyelvbe, de nem
tudtam megállni, hogy ne szúrja a szemem a dolog. Néhol,, bár az eredeti
szöveget nem láttam, még én is éreztem, hogy itt-ott kicsit félrecsúszott a
fordítás, és voltak olyan szavak is például, melyeket meghagyott eredetiben a
fordító, pedig kapásból tudtam volna rá megfelelőt mondani a magyar szlengből.
A világfelépítés szerintem érdekesre sikerült, bár számomra egy kicsit
az Öld meg Jana Robinst! című könyvre (értékelés ITT) hajazott (vagy az erre, ki tudja.
Mindenesetre elég hasonlóak voltak ilyen szempontból.) Nem tudom, ti hogy
vagytok vele, de akárhogy is felnőttnek számítok jogilag, én titkon még mindig
remélem, hogy egy nap kiderül, természetfölötti lények igenis léteznek. Imádok
a sellőktől kezdve a tündérekig minden mágikus teremtményt, és ebben a könyvben
tényleg az összes faj benne volt, amiket csak el tudtok képzelni. Személy
szerint én sokkal jobban szeretem az olyan történeteket, ahol sokféle lény
keveredik, mint amikor csak például tündérekre koncentrálódik a világfelépítés.
A cselekmény felülmúlta a várakozásaimat. Az első 50 oldalig meg voltam
róla győződve, hogy újra csak egy 120. paranormális lényekről szóló
tiniregényről van szó, de szerencsére nem volt igazam. Igenis tudott újat
mutatni a könyv, és olyan kreatív csavarokkal húzott be a csőbe néhol, hogy
csak pislogtam. Az utolsó pár fejezetnél már pislogni is alig mertem, nehogy
lemaradjak valamiről. És végig fent tudta tartani az érdeklődésem, hiába
olvastam a szakaszosan, néha-néha felkapva a könyvet. Szerintem ez nagy szó, és
már csak ezért is megérte kézbe venni a regényt.
Ami a szereplőket illeti, elég sokukat megszerettem, és meglepő módon
nincs is olyan, akit kiemelkedően ellenszenvesnek találtam volna. Pedig
mostanában szinte minden könyvnél volt ilyesfajta kifogásom.
Evie tipikusan olyan karakter, akiben mindenki talál valamilyen,
számára szimpatikus tulajdonságot, ezért is annyira kitűnő egy tiniregény
főhősnőjének. Bár sokszor tört elő belőle a szeleburdi fiatal énje, mégis úgy
gondolom, hogy alapjában véve igenis megbízható és felelősségteljes lány, aki
törődik másokkal, és kiáll a vélemény mellett. Arról pedig nem is beszélve,
hogy a sorozatmánián spirituális szinten osztozunk. Nagyon fontos tulajdonság.
Lendben az egyetlen dolog, amit nem szeretek, az a neve. De tényleg, ha
már ennyi energiát belefektetett az írónő, hogy ilyen agyafúrt módon nevezze el
a karakterét, már egy normális nevet is adhatott volna szegénynek. Mindenesetre
igazán nagyot nőtt a szememben, amikor kiderült, milyen lény is a srác. Na meg
azzal a sok apró gesztussal, kedves mondattal engem is az ujja köré csavart,
akárcsak Evie-t.
Összességében egy nagyon jó olvasmányt tudhatok magam mögött a
Természetfölötti személyében. Szórakoztató volt, izgalmas és szerethető, tele
mindenféle képzeletbeli lénnyel és csavarral, pont egy olyan könyv, amit a
fiatal fantasy-rajongók imádnának. Mindenképpen tudom ajánlani a történetet, én
nem bántam meg, hogy rászántam az időt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése