Kiersten White: Természetfölötti - Paranormalcy #1

Ez a bejegyzés a Prológus Tündérek hetének keretein belül látott napvilágot. A könyvért hálás köszönet a Könyvmolyképző Kiadónak!

Nem titok, hogy mennyire imádom a fantasy és no meg persze a vörös pöttyös könyveket, így eléggé szemezgettem a könyvvel, amikor friss megjelenés volt. Idő közben elfelejtődött és „fontosabb” olvasmányok keresztezték az utam, azonban a héten a Prológussal tündéres hetet tartunk, így úgy gondoltam, poroljuk le a TBR lista régebbi szekcióját és lássuk, milyen is a Természetfölötti.

Vámpírok.

Látom, amit ti nem láttok.

Vérfarkasok.

Megtalálom, ami rátok vadászik.

Tündérek.

Megvédelek benneteket.

Alakváltók.

Most én sem tudlak megvédeni titeket.

„A Paranormalcy engem is teljesen elcsábított. Evie-ért két szexi paranormális lény verseng és mindketten győznek: az egyikük Evie szívét, a másikuk viszont az enyémet nyerte meg.” (APRILYNNE PIKE, a Wings c. New York Times bestseller szerzője).

„Pergő, mozgalmas történet, száguld, akár egy hullámvasút. Nem maradt hiányérzetem: vagány, szellemes, de helyenként félelmetes is. Egyszerűen imádom!” BECCA FITZPATRICK, a Csitt, csitt c. bestseller szerzője

Hi, Evie vagyok és tulajdonképpen teljesen normális. Legalábbis mindig ezt hittem magamról, leszámítva, hogy a legjobb barátnőm sellő, a volt barátom pedig tündér. Annyit még hozzátennék az igazsághoz, hogy én vagyok az egyedüli a világon, aki felismerem a paranormális lényeket, akárhogy álcázzák is magukat. Ezért is dolgozom a Nemzetközi Paranormális Ellenőrző Hivatalnál. Ennyit akkor a normalitásról. De aztán bejött Lend a képbe. Iszonyú helyes srác, nagyon figyelmes, egyébként alakváltó. Felbolygatta az egész eddigi kis életemet, nem beszélve egy sötét jóslatról, amely egy az egyben rám illik. Pedig én egyáltalán nem vagyok gonosz, csak valami félreértés lehet az egész. Utána kell járnom: tudni akarom végre, hogy ki is vagyok valójában, de a legfontosabb: Nem akarom Lendet elveszíteni!

Eredeti cím: Paranormalcy

Megjelenés éve hazánkban: 2014

Eredeti megjelenés: 2010

Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó

Kiadói sorozat: Vörös Pöttyös

Oldalszám: 354

Az írónő 120%-ban fiatalosra vette a figurát a könyv írása során, ami nem meglepő, tekintve, hogy E/1-ben mondja el a történetet a főszereplő, aki, láss csodát, mindössze 17 éves. Ez számomra elég meglepő, mégis jóleső volt, ugyanis, bár rengeteg tinédzserekről szóló könyvet szoktam olvasni, mégis mindig érződik a stíluson, hogy az író sokkal komolyabb és tapasztaltabb, mint a szereplő, akiről szól a könyv. Ennek is megvan a varázsa, meg annak is, amikor kinyitod a könyvet, és mintha a saját naplódat olvasnád vissza, olyan szóhasználat és gondolkodásmód köszön vissza rád. Engem most pont jó pillanatban kapott el ezzel a könyv, szóval ilyen szempontból tőlem megkapja azt a képzeletbeli pirospontot.

Ami miatt kicsit fájt néhol a szívem, az a fordítás volt. Tudom, milyen nehéz bizonyos poénokat, kifejezéseket átültetni egy másik nyelvbe, de nem tudtam megállni, hogy ne szúrja a szemem a dolog. Néhol,, bár az eredeti szöveget nem láttam, még én is éreztem, hogy itt-ott kicsit félrecsúszott a fordítás, és voltak olyan szavak is például, melyeket meghagyott eredetiben a fordító, pedig kapásból tudtam volna rá megfelelőt mondani a magyar szlengből.

A világfelépítés szerintem érdekesre sikerült, bár számomra egy kicsit az Öld meg Jana Robinst! című könyvre (értékelés ITT) hajazott (vagy az erre, ki tudja. Mindenesetre elég hasonlóak voltak ilyen szempontból.) Nem tudom, ti hogy vagytok vele, de akárhogy is felnőttnek számítok jogilag, én titkon még mindig remélem, hogy egy nap kiderül, természetfölötti lények igenis léteznek. Imádok a sellőktől kezdve a tündérekig minden mágikus teremtményt, és ebben a könyvben tényleg az összes faj benne volt, amiket csak el tudtok képzelni. Személy szerint én sokkal jobban szeretem az olyan történeteket, ahol sokféle lény keveredik, mint amikor csak például tündérekre koncentrálódik a világfelépítés.

A cselekmény felülmúlta a várakozásaimat. Az első 50 oldalig meg voltam róla győződve, hogy újra csak egy 120. paranormális lényekről szóló tiniregényről van szó, de szerencsére nem volt igazam. Igenis tudott újat mutatni a könyv, és olyan kreatív csavarokkal húzott be a csőbe néhol, hogy csak pislogtam. Az utolsó pár fejezetnél már pislogni is alig mertem, nehogy lemaradjak valamiről. És végig fent tudta tartani az érdeklődésem, hiába olvastam a szakaszosan, néha-néha felkapva a könyvet. Szerintem ez nagy szó, és már csak ezért is megérte kézbe venni a regényt.

Ami a szereplőket illeti, elég sokukat megszerettem, és meglepő módon nincs is olyan, akit kiemelkedően ellenszenvesnek találtam volna. Pedig mostanában szinte minden könyvnél volt ilyesfajta kifogásom.

Evie tipikusan olyan karakter, akiben mindenki talál valamilyen, számára szimpatikus tulajdonságot, ezért is annyira kitűnő egy tiniregény főhősnőjének. Bár sokszor tört elő belőle a szeleburdi fiatal énje, mégis úgy gondolom, hogy alapjában véve igenis megbízható és felelősségteljes lány, aki törődik másokkal, és kiáll a vélemény mellett. Arról pedig nem is beszélve, hogy a sorozatmánián spirituális szinten osztozunk. Nagyon fontos tulajdonság.

Lendben az egyetlen dolog, amit nem szeretek, az a neve. De tényleg, ha már ennyi energiát belefektetett az írónő, hogy ilyen agyafúrt módon nevezze el a karakterét, már egy normális nevet is adhatott volna szegénynek. Mindenesetre igazán nagyot nőtt a szememben, amikor kiderült, milyen lény is a srác. Na meg azzal a sok apró gesztussal, kedves mondattal engem is az ujja köré csavart, akárcsak Evie-t.

Összességében egy nagyon jó olvasmányt tudhatok magam mögött a Természetfölötti személyében. Szórakoztató volt, izgalmas és szerethető, tele mindenféle képzeletbeli lénnyel és csavarral, pont egy olyan könyv, amit a fiatal fantasy-rajongók imádnának. Mindenképpen tudom ajánlani a történetet, én nem bántam meg, hogy rászántam az időt.