 |
| Ez a bejegyzés a Prológus Back to School hetének keretein belül látott napvilágot. A könyvért hálás köszönet a Könyvmolyképző kiadónak! |
Már a megjelenés óta szemeztem ezzel a könyvvel, amivel saját magam is
megleptem. Bár a rubin pöttyösök közül eddig még csak jó történetek kerültek a kezembe,
amióta elkezdődött az a trend, hogy a regények elejére izomvillogtató
alulöltözött pasasok képét nyomtatják, megfogadtam, hogy egy ilyen könyvet sem
fogok elolvasni. Nos, mint az újévi fogadalmakat, ezt is előbb-utóbb
megszegtem, mert túlságosan is érdekelt a történet ahhoz, hogy egy borító
elijesszen tőle.
Minden szabályt megszeg, hogy övé legyen a lány.
Miután egy baleset
véget vet profi sportolói karrierjének, Ian Hunter visszatér az egyetemre – és
készen áll arra, hogy egy újfajta játékban vegyen részt. Az ő agyából pattan ki
a Szárnysegéd Bt. gondolata, ami, szájról szájra terjedő sikeres és titokzatos
szerelmi tanácsadó szolgáltatást nyújt a szerelemre éhes lányoknak. Amikor
Blake Olson jelentkezik, hogy igénybe vegye a Szárnysegéd Bt. szolgáltatásait,
Ian megismeri minden idők legreménytelenebb ügyfelét.
A slampos
sportruhákban és tangapapucsban pompázó Blake-nek csodára van szüksége ahhoz,
hogy megszerezze a kiszemeltjét. Csak egy profi randiguruval van rá esélye. Ian
tudja, hogy a tanácsai és az átváltoztató munkája nyomán Blake is sikerrel
járhat. Ám ahogy a lány lassan átváltozik, Ian rájön, hogy komoly veszély
fenyegeti az első számú alapszabályát… Ne ess bele az ügyfélbe!
Frappáns és
szenvedélyes szerelmi történet, amiből az olvasó a fejét fogva döbbenhet rá a
férfi és a női gondolkodás különbségeire.
Bájos, pajkos,
humoros.
Eredeti cím: The Matchmaker’s Playbook
Megjelenés éve hazánkban: 2018
Eredeti megjelenés: 2016
Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó
Kiadói sorozat: Rubin Pöttyös
Oldalszám: 340
Az első indok, amiért elkezdtem olvasni A csábítás szabályait az volt,
hogy egyetemen játszódik a történet. Sokkal jobban szeretem a
főiskolai/egyetemi romantikus történeteket, mint például a gimiseket, mert
egyrészt a szereplők korából kifolyólag, másrészt, ha idáig eljutottak biztos
van egy kis sütnivalójuk, komolyabb történeteteket olvashatunk, ami túlmutat a
pompomlányos mizérián.
Amikor elkezdtem a könyvet olvasni, a legelső gondolatom az volt, hogy
mégis mi az istenbe keveredtem. Ian, a férfi főszereplő szemszögéből íródott az
egész történet, és mit ne mondjak, nem lett a szívem csücske a srác. Ettől
függetlenül, bár a stílusra igencsak rátenyerelt a fiú személyisége, egy idő
után mondjuk úgy, hozzászoktam, és gyorsan pörögtek az oldalak a kezeim között,
olvastatta magát a regény. Ami nagyon tetszett benne, hogy rengeteg poén és
humoros helyzet akadt a szereplők útjába, így rengeteget nevettem olvasás
közben. Igazi hangulatkönyv, ami instant jobb kedvre derít.
Ami a cselekményt illeti, kiszámítható volt. Nagyon. Ennek ellenére
akadtak benne olyan apróságok, amik kicsit színesebbé tették a sztorit, mint
például az egész Szárnysegéd Bt. Ügy. Ettől eltekintve kicsit csalódtam a
könyvben ilyen téren, azt vártam, hogy tud nyújtani számomra valami pluszt,
amit sosem láttam még korábban. De lényegében már jól ismertem a sztorit, mert
már 10 másik romantikus könyvben olvastam róla.
Szóval miért nem szerettem mindenki bálványát, Ian Huntert, és miért
fog utálni mindenki, aki elolvassa ezt a bejegyzést? Van az a helyzet, amikor
sármos, ha valaki bízik önmagában. És van, amikor úgy az arcodba tolja az
egyén, hogy ő milyen tökéletes és tudja is magáról, hogy a lélegzeted is eláll,
és nem jó értelemben. Ian Hunter a második kategória volt. Számomra egy
hatalmas sokk volt az egész személysége, az önteltsége és egocentrikussága.
Mondjuk azt jó volt megtudni a történet vége fele, hogy neki is van szíve.
Ezért is örültem meg, amikor Blake felbukkant a színen, hogy egy kicsit
letörje Mr. Tökéletes büszkeségét a tüzes megjegyzéseivel és okos beszólásaival.
Kétségtelen, hogy nagyon okos lányról van szó, és pont ezért is lett volna
szerintem jó ötlet, ha nem is felváltott szemszögből, de egy-két fejezet
erejéig az ő szemszögéből is bemutatni a dolgokat. Én legalábbis nagyon
kíváncsi lettem volna rá. Nagyon örültem, hogy Blake nem egy elveszett bárány
típusú főhősnő volt, hanem tudta, ha nem is minden pillanatba 100%-os
bizonyossággal, hogy mi kell neki. Így legalább elkerülhettük a felesleges
szenvedést és a tragikus szerelmi háromszögeket. Blake for president!
Összességében élveztem a könyvet, ha eltekintek Ian-től, a szereplők is
szimpatikusak voltak, a hangulat és a humor kétségtelenül a helyén volt, és
kellemesen olvastatta magát a könyv. Az egyik barátnőm a minap megkért, hogy
ajánljak neki rom-com könyveket, és egyből ezt nyomtam a kezébe. Mindenki
mással is ezt szeretném cselekedni, szóval hajrá, hátha Bennetek még Mr.
Tökéletes is pozitív benyomást hagy.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése