 |
| Ez a bejegyzés a Prológus Colleen Hoover & Tarryn Fisher projekthetének keretein belül látott napvilágot. A könyvért hálás köszönet a Könyvmolyképző Kiadónak! |
Milyen is az, amikor az ember csak és kizárólag a borítója miatt olvas
el egy könyvet? Veszélyes. Én is beleestem ebbe a csapdába a F*ck Love
esetében, ugyanis annyira megtetszett az egyedi grafika a könyv elején, hogy
semmi más nem érdekelt a regénnyel kapcsolatban, csak, hogy ott csücsüljön a
polcomon és gyönyörködhessem benne. Tarryn Fisher könyveit általában szeretni
szoktam, mint ahogy azt a Kihasznált alkalomról írt bejegyzésemben is
kifejtettem, de ezúttal még engem is értek meglepetések.
Helena Conway szerelmes lesz.
Akaratlanul.
Észrevétlenül.
De nem
véletlenül. Kit Isley pontosan az ő ellentéte – rejtélyes, fékezhetetlen és a
legkevésbé sem óvatos. Mindez akár remekül is alakulhatna…
Ha nem Helena
legjobb barátnőjével találkozgatna. Helena kénytelen dacolni a szívével,
helyesen cselekedni, és másokra is gondolni.
Egészen addig,
amíg fittyet nem hány az egészre.
Tarryn Fisher,
New York Times sikerkönyves szerző lehet, hogy vagányabb nálad, de ezt nem
dörgöli az orrod alá. Az első diplomáját a Roxfort Varázsló és Boszorkányképző
Szakiskolában szerezte. Az emberi természet nagy tisztelője, egy hús és vér
gonosz, mégpedig a Mardekár házból. A szíve sötét, de az olvasóit azért
kedveli. Jelenleg Washingtonban él fiával és lányával.
Az év
legizgalmasabb regénye a női útkeresésről és a szerelemről.
Eredeti cím: F*ck Love
Megjelenés éve hazánkban: 2018
Eredeti megjelenés: 2015
Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó
Kiadói sorozat: Rubin Pöttyös
Oldalszám: 328
Az egész regénynek van egy sajátos, nyers és szókimondó stílusa, amely
mindennél jobban segíti az olvasót abban, hogy együttérezzen a főszereplővel. Kevés
ilyen könyvvel találkoztam eddig, amely ennyire merész megfogalmazású lett
volna, és ez mindenképpen kiemeli őt a társai közül. És nem utolsósorban nagy
meglepetést okozott, ugyanis nem számítottam erre az írónőtől.
A történet első fele nagyon tetszett. Egyből egy rejtélyes felütéssel
kezdünk, ami után legszívesebben együltő helyemben elolvastam volna az egész
könyvet, csak, hogy megtudjam, mi a megoldás, tényleg bekövetkezik-e a
megjósolt jövő. És a történet első felét még tényleg izgalmasnak is mondanám!
De a második fele a sztorinak már olya, mintha nem is ugyanaz az író találta
volna ki. Vontatottá válik a cselekmény, és ugyanazokat a köröket járjuk újra
és újra. Miután befejeztem a történetet, bár volt lezárás, még mindig úgy
éreztem, hogy nem tettünk semmilyen előrelépést a sztori kezdete óta, csak
agyonütöttük az időt. Hiányzott az, hogy lássam a fejlődést akár a
karakterekben, akár a cselekményben, de sajnos ezt egyiktől sem kaptam meg.
Ha már úgyis megemlítettem a karaktereket, ideje egy kicsit részletesebben
is beszélni róluk.
Helena, a főszereplőnk egy alapjában véve szimpatikus személyiség.
Okos, kedves, vicces, de semmi átlagon felüli képességgel nem rendelkezik. Kivéve,
hogy hihetetlen tehetsége van ahhoz, hogyan hagyja, hogy mások kihasználják, és
ez nagyon elszomorított olvasás közben. Úgy tűnik, mintha mindeni rajta
keresztül akarná elérni a célját, vagy csak szórakozni szeretne egy kicsit
valakivel, amíg nem jön vele szemben egy jobb lehetőség. És ezért nem értem,
miért nem állt Helen a sarkára, és vetett véget a dolgoknak. Mondjuk kicsit
megértem, mert szegény időközben önmagát is igen nagy erőbedobásokkal próbálta
megtalálni, és nem lehet könnyű olyasvalamiért kiállni, amiről önmagad sem
tudod, mi is pontosan.
Míg Helenával bizonyos mértékig együttéreztem és megértettem őt, a
másik főszereplőről, Kitről ez nem mondható el. Őt kifejezetten ellenszenvesnek
találtam. Bármilyen szép szavakkal engesztelte is ki Helenát minden egyes
alkalommal, amikor átgázolt rajta, én egyszer sem tudtam megbocsájtani neki.
Annyiszor eljátszotta minden nőnemű lény bizalmát a történet során, hogy képtelen
vagyok megérteni, miért szeretheti mégis mindenki továbbra is őt. Lehet,
hogy az Axe teszi.
Bár gyönyörű csomagolást kapott a történet, a lényeget mégsem tudtam
annyira élvezni, mint szerettem volna. Bár az alapötlet tetszett és a stílus is
egyedi volt, a cselekmény és a szereplők sajnos nem tudtak meggyőzni arról,
hogy ez egy igenis jó könyv.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése