 |
| Ez a bejegyzés a Prológus Collen Hoover & Tarryn Fisher projekthetének keretein belül látott napvilágot. |
Még 2 évvel ezelőtt kaptam a könyv angol verzióját karácsonyi
ajándékként Zsebitől, így a Prológus Colleen Hoover & Tarryn Fisher hetére
már pont idejét láttam, hogy végre elolvassam, elvégre jobb később, mint soha. Ráadásul
a borítója is hihetetlenül tetszett, illetve az is a könyv mellett szól, hogy
eddig akárhány regényt olvastam az írónőtől, egyikben sem csalódtam, így
izgatottan vetettem bele magam ebbe a történetbe is.
Néha az okozza a
legtöbb fájdalmat, aki szeret.
Lilynek nem ment
mindig könnyen a sora, de annál keményebben dolgozott, hogy olyan életet
élhessen, amilyenre vágyik. Elhagyta a Maine állambeli kisvárost, ahol felnőtt;
egyetemet végzett, és Bostonba költözött, ahol saját vállalkozásba kezdett.
Amikor szikrázni kezd a levegő közte és a jóképű idegsebész, Ryle Kincaid
között, Lily életében hirtelen minden túl szép lesz ahhoz, hogy igaz legyen.
Ryle magabiztos,
makacs, kicsit talán arrogáns is, de emellett érzékeny, okos, és Lily a
gyengéje – bár a kapcsolatoktól való viszolygása aggodalomra ad okot.
Lilyt mégsem csak
az új kapcsolata foglalkoztatja. Rengeteget gondol Atlas Corriganre is – az
első szerelmére, aki a hátrahagyott múltjához köti. A fiú, aki lelki társa és
védelmezője volt, most újra feltűnik a színen, veszélyeztetve ezzel mindent,
amit Lily és Ryle együtt felépített.
Ebben a merész és
mélyen személyes regényben Colleen Hoover szívszorongató történetet tár elénk,
ami új, izgalmas utakra vezeti őt magát mint írót is. A Velünk véget ér
felejthetetlen mese a szerelemről, amiért nagy árat kell fizetni.
Add át magad a
reménynek!
Eredeti cím: It Ends with Us
Megjelenés éve hazánkban: 2017
Eredeti megjelenés: 2016
Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó
Kiadói sorozat: Rubin Pöttyös
Oldalszám: 424
Említettem, hogy angol kiadást kaptam a könyvből, aminek különösen
örültem, mivel eddig csak magyarul olvastam az írónő műveit, ezért szerettem
volna kipróbálni azt is, milyennek hat a stílusa eredetiben. És azt kell
mondjam, így még jobban tetszett,mint a fordított verzió. Bárki mondhat bármit,
az eredetinek mindig megvan a sajátos hangulata, amit szinte lehetetlen más
nyelven ugyanúgy átadni.
Az különösen tetszett, és ez Colleen Hoover általam olvasott eddigi
összes könyvére vonatkozik, hogy milyen hitelesen és kifejezően tudja átadni az
érzelmeket az írónő. Olyan részletes leírást ad a szereplők aktuális
hangulatáról, hogy óhatatlanul is kihat rám, ezért is olyan könnyű együtt
érezni a könyvei szereplőivel.
A cselekmény felől voltak kétségeim, hogy mennyire fog tetszeni,
ugyanis az esetek túlnyomó részében velem egykorúakról szóló történeteket
szoktam olvasni, őket közelebb érzem magamhoz. A Velünk véget ér szereplői
azonban korban kicsit odébb vannak tőlem, így nem voltam benne biztos, mennyire
tudok azonosulni a problémáikkal és a döntésekkel, amiket hoznak. Ez pedig elég
lényeges kérdés, tekintve, hogy „egyszerű” romantikusról beszélünk, így még egy
kis lézerharc, vagy sárkánytámadás sem dobhatja fel a történetet, ha kiderül,
hogy nem az én ízlésemnek való.
Szerencsére azonban feleslegesen voltak félelmeim, ugyanis teljesen
magával ragadott a sztori, alig tudtam letenni a kezemből. Csavarokkal teli a
cselekmény, sokkal izgalmasabb volt, mint azt elsőre vártam volna, és néha
olyan meglepetések vártak rám, hogy csak kapkodtam a fejem. Ezenkívül
természetesen az érzelmi hullámvasút érzés is megjelent, és ez tette
tökéletessé az összképet. Komoly témákat dolgoz fel az írónő, és kell egy
bizonyos fokú komolyság, hogy be tudjuk fogadni az elhangzottakat, így biztos,
hogy nem egy boldogságtól túlcsorduló pillanatomban venném elő újra, amikor
leginkább csak néhány alacsony költségvetésű rom-com filmet kapcsolnék be.
 |
| forrás |
A szereplőket igazán illendő lenne kissé bemutatni is, ha már ennyit
beszéltem róluk. A főszereplő, akinek a szemszögéből olvashatjuk a könyvet,
Lily, akit leginkább a savage szó ír le. Sok mindenen ment keresztül a múltban
is, és a jövőben is találkozni fog nem várt kihívásokkal, de egy erős,
független nő, akit nem kell félteni. Főleg azért tetszett annyira a karaktere,
mert ilyen mentális erővel rendelkezett, és ha nem lettek volna mellette a
férfi szereplők, minden további nélkül el tudtam volna képzelni, hogy
szingliként is megállja a helyét.
Ryle Kincaid első pillanattól kezdve elvarázsolt. Jól állt neki a
rámenőssége, a fehér köpenye pedig a könyvlapokon keresztül is megtette a hatását.
Bár kicsit túlságosan is álomszerű a pasi, ezt ezúttal elnéztem neki. Kár, hogy
sosem annak szurkolok, akinek a történetvezetés szerint (és a világ össze többi
embere szerint) szurkolnom kéne.
Óriási kedvencem lett a könyv, nagyon régen volt olyan olvasmányom, ami
ennyire megérintett volna. Csak és kizárólag ajánlani tudom mindenkinek, akár
kifejezetten ezt a regényt, akár a Collen Hoover műveket általánosságban, mert
úgy tűnik ezzel a nővel sosem lehet melléfogni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése