Ezt a könyvet is a Book Bloggers'Challenge keretében olvastam, köszönöm szépen Ladybird-nek, hogy felhívta a
figyelmem erre az izgalmas regényre!
A fülszöveg határozottan
figyelemfelkeltő, bár szerintem kicsit hajaz az Üvegtrón sorozatra. Elhúzza az
orrunk előtt a harcos amazon és a bonyodalmas szerelem mézesmadzagát, kétszer
is dobálózik az intrika szóval (elvégre ez mennyivel menőbb már, mint a jó
magyaros, cselszövés szó) és még titokzatos istenségeket is behoz a képbe. Ez
látszatra egy izgalmas könyvnek ígérkezik. De vajon tényleg az?
 |
| Forrás |
FIATAL, GYÖNYÖRŰ ÉS
HALÁLOS
A késő tizenötödik században Mortain, a halál istene, kiválasztja
a fiatal Ismae-t, hogy legyen a szolgálója és orgyilkosa. Egy távoli szigeten
álló kolostorban a többi hozzá hasonló lánnyal együtt megtanulja a ravasz
hadviselés és nőies művészetek minden fortélyát, így semmi nem akadályozhatja
abban, hogy teljesítse küldetését, és végrehajtsa a halál istenének parancsait.
A kolostor a válsággal küzdő bretagne-i udvarba rendeli a lányt,
ahol a gyanakvó nemes, Gavriel Duval szeretőjének szerepét kell eljátszania.
Ismae-nek itt meg kell tapasztalnia, hogy nincs felkészülve nemcsak az intrikák
és árulások játszmáira, hanem a szívét fenyegető új érzelmekre sem. Képes lesz
elhárítani a hercegségre leselkedő veszélyt? Fel tudja deríteni az árulónak
hitt Duval valódi szándékait? Mert hogyan tölthetné ki a Halál bosszúját egy
olyan emberen, aki – bármennyire küzdött ellene – meghódította a szívét?
LaFevers könyve szövevényes, kifinomult, veszélyekkel teli
történet. Minden sora inspirálja a képzeletet: a gyilkosság és az irgalom
harca, megfűszerezve intrikával, mérgekkel, szerelemmel, finom csábítással és
szenvedéllyel. De végül megmutatkozik a helyes út?
Eredeti cím: Grave Mercy
Sorozat: A halál szépséges szolgálólányai
Megjelenés éve hazánkban: 2013
Eredeti megjelenés: 2012
Kiadó: Maxim Könyvkiadó Kft.
Kiadói sorozat: Dream válogatás
Oldalszám: 492
Olvass bele: http://www.olvas.hu/termekek/mx820-gyilkos-kegyelem
Maga a történet idősíkja a
középkorban helyezhető el, legalábbis nekem az jött le a ruházatból és a
technika fejlettségéből, de árulkodó volt még a beszédstílus és a viselkedésmód
is.
Főszereplőnket, Ismae-t, mint egy
éppen házasodó (komolyan, az esküvővel kezdődik az egész) lányt ismerjük meg.
Szegénnyel nagyon csúnyán bánt eddig a sors, ugyanis már amikor az édesanyja
megtudta, hogy terhes, egyből a füvesasszony segítségét kérte, hogy adjon neki
valami szert, amitől elvetél. Ez a terv nem jött be, így azt gondolták, Ismae a
halál istenének, Mortainnek a lánya. Az édesapja sem volt valami mintaszülő,
folyamatosan verte a lányt és annak édesanyját is, már amíg az élt. Ismae,
miközben várta, hogy kimondhassa az igent, és hozzámenjen ahhoz a férfihoz, aki
nem tudja születése történetét, egy jobb életben reménykedik. Ezt meg is kapja,
bár nem teljesen úgy, ahogy azt elsőre gondolta. Amikor újdonsült férje
meglátja a magzatelhajtófű okozta sebet, elmenekül. Ismae a pap és a
füvesasszony segítségével jut el a Szent Mortain kolostorba, ahol megtanítják
harcolni, mérget keverni, és ő cserébe küldetéseket teljesít.
„Érzem, hogy valaki figyel; felnézek. A tisztelendő anya hűvös kék
pillantását látom. Tekintetünk találkozik, és az apátasszony személyes
üdvözlésként boroskelyhét emeli rám. A hatalmas gesztustól melengető érzés
járja át testemet, váratlan szerencsémre gondolva megszédülök. Ez az új életem.
Az új otthonom. Amiért azóta imádkozom, hogy szavakat formálni képes vagyok. A
hála mély érzése tölt el. A lehető legtöbbet hozom ki az esélyből, amit kaptam,
fogadom magamban, és válaszul én is poharamat emelem rá.”
 |
| Forrás |
Ismae egy rendkívül erős lány,
igazi harcos lélek. Kötelességtudó és hálás, főleg a kolostor irányába, mert
tudja, hogy az életét köszönheti az apátasszonynak. Viszont 2 dologba
belekötnék a személyiségével kapcsolatban. Az első, hogy egyik pillanatról a
másikra szeretett bele Gavrielbe. Sokáig gyűlölték egymást, majd egyszer csak
hopp, Ismae minden átmenet nélkül már, mint szerelméről, beszélt a férfiről. A
másik, ami nem rossz dolog, csak feltűnt a különbség, hogy a könyvben talán
egyedül ő az, aki mélyen vallásos, és ezt ki is mutatja. A gondolataiban
folyton jelen volt szeretett istensége, gyakran beszélt is róla, imádkozott, míg mások maximum
elmondták, hogy ők kit „szolgálnak” és ennyi. Mindenesetre Ismae szerethető
karakter, akiben mindenki viszontláthat egy kicsit önmagából.
„Mélyvörös folt húzódik a bal vállamtól a jobb csípőmig; a füvesasszony
mérge hagyta rajtam, amivel anyám próbált a méhéből elhajtani engem. Az, hogy
túléltem, a füvesasszony szerint nem csoda, hanem annak a jele, hogy engem maga
a halál istene nemzett.”
 |
| Forrás |
Gavriel Duval a másik
főszereplője a történetnek, akit egy kicsit közelebbi szál is fűz a
hercegnőhöz, mint az egyszerű politikai tanácsok. Ő az akkori férfiideál
megtestesítője, aki még manapság is megállná a helyét: daliás kinéztetű,
udvarias, nem csapongó, látszólag kedves, és nem kihagyandó, rendkívül okos.
Számomra kicsit unrealisztikus személyiség, aki túl tökéletes ahhoz, hogy a
valóságban is találkozzam vele.
„Abbahagyja az evezést, előrehajol, arcát arcomhoz közelíti.
– Többször és többféleképpen szolgáltam a hazámat, mint azt ön el tudja
képzelni, és még mindig szolgálom. Ezt soha, de soha ne vonja kétségbe.”
A cselekménnyel az egyetlen
gondom az, hogy nagyrészt kiszámítható volt. Nem mondom, volt, amin
meglepődtem, de az történt meg ritkábban. Az utáljuk egymást – szeretjük egymást
fordulat kezd elfuserálttá válni, főleg, ha ez a változás átmenet nélkül
következik be. Továbbá Ismae utolsó, a kolostortól kapott feladata is várható
volt, ez egy ezüsttálcán kínált, kihagyhatatlan lehetőség volt az író számára.
Ettől eltekintve, úgy gondolom,
minden megvolt benne, ami egy jó könyvhöz kell: akció, romantika, tragédia,
árulás. Nekem nem lett a kedvencem, és a sorozat többi részéhez sem gondolom,
hogy hozzá fogok kezdeni, viszont „egyszerolvasósnak” tökéletes. A válasz:
igen! Ez nem csak egy látszatra izgalmasnak tűnő könyv, hanem valóban az is.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése