Spirit Bliss: Árnyékvilág - Árnyékvilág #1

Még régebben csatlakoztam egy könyves blogger kihíváshoz, amely Book Bloggers’Challenge néven fut. A lényege, hogy a résztvevők láncszerűen kiválasztják egymásnak az olvasnivalót, és mindenki közzétesz egy bejegyzést a neki kiszabott könyvről. Nekem Hópihe választott, nem mást, mint az Árnyékvilágot.

A regény egy pszichológiai krimiszálakkal átszőtt romantikus történet, de van benne humor, szenvedély, feszültség, akció és erotika is. A történet egy olyan világot próbál bemutatni, amely kívülről csillogónak, izgalmasnak, boldognak tűnik, de valójában árnyék fedi. 

A fiatal színész, Adam Swanson egész életében az árnyék közelében élt, de az egyik pillanatról a másikra kebelezte be őt. Az újságok, a rajongói, de még a környezetében élők nagy része sem ismeri igazán. Adam a paparazzik és a rajongók zaklatását is elég nehezen viseli, de ezt még tetézi az is, hogy elkezd furcsa üzeneteket, ajándékokat és telefonhívásokat kapni. 

A zűrzavar közepén feltűnik egy lány az életében, Camilla Jones, akinek semmi köze az Árnyékvilághoz, mégis bezárkózva, napfény nélkül éli az életét egy múltbeli sérelem miatt. 

Egymást segítik ki a világosságra hosszú és nehéz küzdelmek árán, melyek során önmaguk kétségeivel, bizonytalanságával és a külvilág emberi „démonjaival” kell megküzdeniük.

Bár a borítóról nem szokásom beszélni, most nem tudom nem kihagyni. Amikor először megláttam a könyvet, amin egy fekete szárnyú srác látható, egyből megörültem, hogy ez biztos egy jó kis bukott angyalos fantasy lesz. Majd, amikor fordítottam a fülszöveghez, kicsit le is lombozódtam, ugyanis (mint azóta ti is rájöhettetek) semmi köze a természetfelettihez. És bár a borító alapjában véve tetszik, úgy gondolom, nem ehhez a könyvhöz való. Megtéveszti, félrevezeti az olvasót, aki ezáltal könnyen csalódhat és visszateheti a polcra.

A cselekmény szerintem leginkább egy romantikus krimihez hasonlítható. Adam folyamatosan furcsa telefonhívásokat, üzenetek és egy csomagot kap, ráadásként pedig még balesetet is szenved. Egyik sem a véletlen műve. Közben egy banketten megismerkedik Camillával, aki egyből elbűvöli, ezzel a lányt is belerángatva a veszélybe. És külön pozitívum, (legalábbis számomra) hogy bár a két főszereplő útja többször szétválik, mi mégis mindenről értesülünk, mert mindkettejük szemszögéből meg vannak írva a fejezetek.

,,-Igen? – szóltam bele a mikrofonba. A vonal másik végén csend volt egy ideig, aztán kattanást hallottam – letették a telefont. Sóhajtva fékeztem le a pirosnál. Mostanában nem ez az első ilyen hívásom, pedig már többször is cseréltettem számot, de hát, úgy tűnik, a fanatikusabb rajongók számára nincs lehetetlen.”

Adam szerintem leginkább egy elveszett kisfiúhoz hasonlít. Mindenét az ügynöke, Peter intézi, aki az apa szerepét is betölti a fiú életében. Nem valami határozott, de legalább kedves és odafigyel mások érzéseire.

Camilla már jobban tudja érvényesíteni az akaratát, de cseppet sem zsarnoki módon. Mivel mi lenne a pláne egy teljesen ép karakterben, ezért még egy (sajnos) eléggé életszerű titkot is rejteget. Amit nem értettem vele kapcsolatban, hogy míg Julie-nak, a legjobb barátnőjének be kellett járni az iskolába konzultációkra, addig a virágnevű lánynak nem voltak hasonló kötelezettségei. Ráadásul, amikor már beköltöztek Adamhez, akkor sem csinált egész nap szinte semmit, csak néha főzött.

,,Egy félév után, amit a Városi Művészeti Iskola kollégiumában töltöttem, nekiálltam albérletet keresni. Csak egy kis lyukra vágytam, ahol meghúzhatom magam, de helyette egy igazi otthont és egy tökéletes lakótársat találtam. Julie-val pont passzolt a személyiségünk, mert tökéletes ellentétei voltunk egymásnak. A nyitott álmodozó és a zárkózott józan.”

A két szereplő szerelme kicsit túl idilli volt számomra, mégis aranyos. Azt a klisét pedig, hogy a fiú azért figyelt fel Camre, mert a lány nem rohanta le őrült rajongóként, eléggé sérelmeztem, de az első randik bukdácsolása újra visszahozta a kedvem.

,,-De, tudom ki vagy. Csak épp, akkor sem ismerlek. Nem tudok rólad az égvilágon semmit a neveden és a munkáidon kívül. Vagyis nem tudom eldönteni, hogy méltó vagy-e arra, hogy kedveljelek. Ennyi. Ez nem azt jelenti, hogy nem kedvellek, csak azt, hogy egy idegen vagy a számomra – próbáltam megmagyarázni. – Sajnálom, de nem vagyok az az őrült rajongó típus, aki a nyomodban akarna lihegni – visszahajtottam a fejem a karomra, jelezve, hogy ezzel befejezettnek tekintem a ,,Miért nem imádsz, és heversz a lábaim előtt?” című beszélgetést.”

Amit még nem nagyon láttam más könyveknél, azok a fejezetek elején lévő cikkek különböző újságokból, és beszélgetések egy Adam Swanson rajongói oldalról. Ezek kicsit előrevetítik a rész tartalmát, és nem hagyják lankadni az olvasó figyelmét. Ezért az ötletességért jár Spiritnek a plusz piros pont.

Az Árnyékvilág az első olyan amerikai, sztárokról szóló könyv, amit nyugodt szívvel tudok ajánlani. Engem megfogott, főleg a krimis része, de a romantikus szállal is ki voltam békülve. Szerintem reálisan írja le az ismertség árnyoldalát, elvégre a híres emberek élete sem habos torta. Ráadásul mindezt egy magyar író tollából!

Már olvastad? Írd le Te is, mit gondolsz a könyvről! A véleménynyilvánításról további információkat Az oldal működése menüpontban találsz.