Laini Taylor: Füst és csont leánya - Füst és csont leánya #1

Bevallom őszintén, sokáig ódzkodtam attól, hogy elolvassam ezt a könyvet. A fülszöveg egyáltalán nem fogott meg, és erről, az átlagosnál nagyobb, keményfedeles borítóról valamiért azok a gyerekregények jutottak eszembe, amiket 8-9 évesen olvastam. De végül nem bántam meg, hogy a kezembe vettem.

Egyszer volt, hol nem volt, egyszer egy angyal meg egy ördög egymásba szeretett. A történet nem végződik jól.

A sodró erejű fantasy regénytrilógia első része egy tiltott szerelemről, egy ősi háborúról mesél és egy újjáteremtett világ reményét hirdeti.

Eredeti cím: Daughter of Smoke and Bone

Sorozat: Füst és csont leánya

Megjelenés éve hazánkban: 2012

Eredeti megjelenés: 2011

Kiadó: Kossuth Kiadó Zrt.

Oldalszám: 394

A helyszínválasztás egyszerűen csodálatos! Végre nem Amerikában, hanem egy hangulatos, európai városban, Prágában játszódik a történet. Ez az aprócska részlet számomra még otthonosabbá tette az olvasás érzését.

,,Tündérmese-város. A levegőből vörös háztetők fogták körül a sötét folyó kanyarulatát, és éjszaka lévén az erdős dombok a fekete semmi foltjainak látszottak a kivilágított kastély, a hegyes, gótikus tornyok, a nagy és kis kupolák ragyogása mellett.  A folyó foglyul ejti és hosszan, hullámzón  visszatükrözi az összes fényt, a ferde eső pedig álomszerűvé mos mindent.”

A fülszövegből nem sok minden derül ki. Számomra kissé zavaros és érthetetlen volt, talán ezért is ,,féltem” tőle. De a történet igazából egészen egyszerűvé válik, ha hagyjuk, hogy magába szippantson a Laini által megalkotott világ.

Adott egy nem mindennapi lány, Karou, (Már a neve is milyen szép, nem?) aki kék hajával azonnal kitűnik a tömegből. Karout egy démon/ördög/kereskedő/varázsló nevelte fel, és be is fogta munkára, amint elég idős lett hozzá nevelt lánya. Feladata emberi és/vagy állati fogak begyűjtése a világ minden táján élő kereskedőktől, esetleg alvilági aukciókról (A legjobb az volt, amikor egy elefántagyarat kellet végigcipelnie fél Párizson szegénynek). Mivel ez elég veszélyes foglalkozás, így a lány rendkívül jártas a harcművészetekben, ami az egyik kedvenc tulajdonságom a női szereplőkben. Karou éppen dolgozni van, amikor is találkozik és majdnem halálos csete-patéba keveredik Akivával, a harcos angyallal. A cselekmény persze tovább bonyolódik, többek közt fény derül a lány egy olyan titkára, amiről még ő sem tudott, és rájövünk, milyen múltbéli szál fűzi össze a két teremtményt.

,,A feje fölött sötét tömeg takarta el a holdat.

Valami lecsapott Karoura hatalmas, lehetetlen szárnyakon. Hőség és szárnycsapások és a penge által széthasított levegő surrogása.

Penge. Félreugrott, érezte, ahogy acél mar a vállába, miközben faragott ajtónak ütközik, amelyből léceket hasít ki. Megragadott egy hegyes fadarabot, és megperdült, hogy szembenézzen támadójával.

Egy testhossznyira állt tőle, kardja hegye a földön.

Ó, gondolta Karou az idegenre bámulva.

Ó.

Igazi angyal.”

Van egy szereplő, Kazimir, aki nem hagy nyugodni. Ő nem más, mint Karou volt barátja, aki vissza szeretné szerezni a lányt, és eléggé féltékeny lesz, amikor exbarátnőjét az angyallal látja (Mellesleg teljesen félreérti a helyzetet. Mégis mit gondol, jókedvükből repkednek a levegőben, karddal a kezükben? Mondjuk, ha jobban belegondolok, ez nálam is mindennapos cselekvés, tényleg.) Nem sok szerepe, jelentősége van a regényben, de nekem egy halk hangocska azt súgja, még viszont fogjuk látni a sorozat többi részében, és akkor valami hatalmas zavargás okozója lesz. (Úristen! Már hangokat is hallok?!)

,,A támadója harapdálta őt.

Karou bosszúsan próbálta lerázni az illetőt, anélkül hogy kiömlött volna a kávé, de egy kicsi így is kilöttyent a bögréből a piszkos hóra.

–  Jézusom,  Kaz,  kopj  le  –  csattant  fel  Karou,  szembefordulva  a  volt fiújával. A lámpafény lágyan világította meg a srác gyönyörű arcát.  Buta szépség, gondolta Karou, eltolva magától a fiút. Buta arc.

– Honnan tudtad, hogy én vagyok? – kérdezte a fiú.

– Mindig te vagy. És sosem jön be.

Kazimir  abból  élt,  hogy  előugrott  különböző  dolgok  mögül,  és bosszantotta, hogy Karout soha, egy csöppet sem tudta megrémíteni.”

Nem igazán szeretnék spoilerezni, de azt szerintem elmondhatom, hogy az egyik vezető szál Karou és Akiva szerelme. Bár nem sok romantikus pillanatukat csíphetjük el, (ebben a kötetben főleg a körülményeket, előzményeket ismerhetjük meg) ez a része eléggé fontos a könyvnek, mivel főleg ez okozza a bonyodalmakat.

Szóval, így összességében határozottan örülök, hogy végül mégis rávettem magam a Füst és csont leányának elolvasására (a címet egyébként csak a végén értettem meg). Egy egyedi és izgalmas történettel ismerkedtem meg, amit egyszerűen nem lehetett kirágatni a kezemből. Abszolút kedvencem lett, és máris elkezdtem vadászni a folytatásokra.