Jessica Park: Szeretni bolondulásig

Unatkoztam, így vérbeli könyvmolyhoz híven előkaptam egy könyvet. Viszont nem volt kedvem valami súlyos, nyomasztó, nehezen emészthető sztorihoz, így Jessica könnyed, szerelmes történetéhez nyúltam, melyet bár beleng egy szomorú esemény hangulata, mégis az üdítő, könnyed olvasmányokhoz sorolnék.

A srác magas volt, legalább száznyolcvan centi, szőkésbarna haja a szemébe lógott. Pólóján az a felirat állt: Nietzsche a haverom.

Íme, Matt. Julie Seagle kedveli őt. Nagyon is. De ott van még Finn. Akibe Julie teljesen belezúgott.

Bonyolult? Kínos? De még mennyire.

Julie nemrég költözött Bostonba, hogy megkezdje egyetemi tanulmányait: mégis honnan tudhatta volna, hogy édesanyja régi jó barátnőjének családjánál fog kikötni? Csak ideiglenesen akart megszállni náluk. Arról szó sem volt, hogy fontossá válik a Watkins család számára, vagy hogy beleszeret az egyik fivérbe. Pláne nem abba, amelyikkel még egyszer sem találkozott személyesen. De hát számít ez? Finn megérti őt, jobban, mint valaha bárki. Ők ketten egy hullámhosszon vannak.

De a szerelem – és annak mindenféle csavaros, bonyolult változata – mindig tartogat meglepetéseket. És soha senki nem ússza meg sértetlenül.

A fülszöveg alapján egy tipikus ,,a lánynak 2 fiú közül kell választania, de egy tőle független erő/esemény meghozza helyette a döntést” könyvet vártam, tele klisékkel és olyan sok csöpögős szerelemmel, hogy 1 óra olvasás után szétmállik a könyvem. Ehelyett megismertem egy zűrös családot, az intelligens és szellemes főhősnőt és annak érzéseit. Határozottan jobbat kaptam, mint vártam

Watkinsék nappalija

Ha már a Watkins családnál tartunk, akkor határozottan ki tudom jelenteni, hogy ők cseppet sem átlagosak. Az anyuka, Erin mindig tökéletes, jófej, környezettudatos és rendkívül okos. Férje, Roger szakértője a munkájának, kedves, háttérbehúzódó. Matthew nyakig benne van a reál tárgyakban és az ezekhez fűződő dolgokban, de egyben szerteágazó tudással is rendelkezik. Celeste pedig nem barátkozik senkivel, magányos teremtés, aki még mindig 8 évesként öltözködik, habár már 13 éves, és úgy beszél, mintha annak idején mesekönyvek helyett lexikonokból olvastak volna fel neki esténként. És Fotó Finn, a rég elutazott báty életnagyságú, kétdimenziós mása, amihez a kislány rendkívül ragaszkodik, és ezen a többiek sem akadnak fenn, talán csak Matt. Szóval, ez egy hiperintelligens család, akik úgy viselkednek, mintha idegenek lennének, akik egy házban laknak.

,,Hát, a vacsi isteni volt. A cambridge-i thai éttermek egyértelmű- en kenterbe verték az otthoni egy szál thai kajáldát, amely nagy adagokban kínálta a roppant gusztustalan fogásokat. Ráadásul az asztaltársaság is szórakoztató volt, bár időnként túl lehengerlő, de azért általában érthető.

Erin megállás nélkül ontotta az információt a massachusettsi politikáról („A korrupció, nepotizmus és általános kavarás kész zűrzavara”), a harvardi oktatók hierarchiájáról és végleges kinevezés iránti esélyeikről („Mindent egy átkozottul nyomorult szociális infrastruktúra ural!”), valamint a bostoni tömegközlekedés történetéről . 28 , („Vacak tervezés és ősrégi technika életveszélyes elegye.”). Julie már attól tartott, hogy Erinnek elfogy a szuflája, és beleájul a tányérjába, amikor a lánynak végre sikerült megkérdeznie Rogertől, a férjtől, hogy mi a foglalkozása, ezzel rávéve az addig hallgató férfit, hogy információáradatot zúdítson rá.”

Julie szerintem

A főhősnő, Julie, tanulni jön Bostonba, és az interneten le is foglalt magának egy lakást. Csakhogy, amikor megérkezik, egy burritós éttermet talál a címen és rájön, hogy becsapták. Na, mármost, ha felvették az egyetemre, akkor biztos nem lehet hülye, ráadásul egész nap a netet bújja. Akkor miért nem nézte meg Google Mapson, hogy mi van a megadott címen? Ebben az egy dologban csalódtam benne. Az anyja beveti kapcsolatait, és egy régi barátnőjénél szállásolja el a lányát. Julie ideiglenesen beköltözik, de kiderül, hogy egyetlen, az ő árkategóriájának megfelelő, lakható bérlakást sem találni az egész városban, így ottmarad a családnál. Elkezd levelezni az utazgató Finnel, az idősebb fiúval, és szép lassan bele is habarodik. Imádtam Julie karakterét, mert energikus, figyelmes, okos és szellemes is egyben. Bár a szerelemtől megvakul, de szerintem ez megbocsátható.

„Julie Seagle az eléje táruló látványra meredt, és egyvalamit szentül megígért magának: soha többé nem keres albérletet a neten. Dugig tömött sporttáskája szíja a vállába mart, így lepottyantotta a járdán terpeszkedő két bőröndre. Úgysem volt hova becipelnie a csomagját. Hitetlenkedve bandzsított a villogó neonfeliratra, amely Boston legjobb burritóját hirdette.”

Celeste szerintem

A kis Celeste volt a második kedvenc szereplőm. Törékeny, mégis erős, intelligens és nem utolsó sorban nagyszerű beszólásai vannak. Először azt hittem, valamilyen idegrendszeri, vagy pszichológiai betegségben szenved, de kiderült, hogy nem. A magányos kislány Julie hatására folyamatosan egyre kintebb merészkedik a csigaházából, megmutatja valódi önmagát, elindul a gyógyulás útján és megnyílik a világ felé.

A történettel tökéletesen meg lettem volna elégedve, ha a felénél nem jövök rá a végére szánt ,,hihetetlen” csavarra, de szerintem még így is élvezhető volt a könyv. Már csak Matt miatt is, aki egy igazi álompasi. J

„Julie letette a telefont, és reménykedve nézett a kocsit megkerülő, feléje igyekvő srácra.

-Matt?

-Helyesen tippelem a bőröndök alapján, hogy te lennél Julie? Különben rossz lányt készülök elrabolni. – kedvesen mosolygott, és kezet nyújtott Julie-nak.”

Már olvastad? Írd le Te is, mit gondolsz a könyvről! A véleménynyilvánításról további információkat Az oldal működése menüpontban találsz.