Ez a bejegyzés a Prológus Karácsonyi-Gasztro projekthetének keretein belül látott napvilágot. |
Holnap Szenteste, így hát milyen más aktualitással is érkezhetnék, mint
egy téli könyv értékelésével? Na jó, beismerem, annyira mégsem téli ez a könyv…
Az alvilági dal eredeti címe Wintersong volt, magyarul pedig nemrég jelent meg,
ezért gondoltam, hogy beleszorítom még néhány mondvacsinált indokkal a Prológus
Karácsonyi-Gasztro projektjébe… Mert egyébként, nem sok köze van az évszakhoz. De annál
érdemesebb elolvasni!
Sötét, romantikus
és felejthetetlen könyv a Szépég és szörnyeteg felnőtté vált rajongóinak.
Az év utolsó éjszakája. Beköszönt a tél, és a Goblinkirály kilovagol, hogy feleséget keressen magának…
Az év utolsó éjszakája. Beköszönt a tél, és a Goblinkirály kilovagol, hogy feleséget keressen magának…
Liesl a varázslatos
és veszélyes Goblinkirályról szóló legendákon nőtt fel, amelyek elragadták a
lelkét, a szívét, és ihletet adtak, hogy zeneműveket komponáljon. Mára Liesl
már tizennyolc éves, a családi fogadó körül segít, és a zene köré szőtt
gyermekkori álmai és képzelgései semmivé lettek.
Ám amikor a
Goblinkirály elrabolja a húgát, Liesl számára nincs más út, mint utána menni az
Alvilágba, hogy megmentse. Megérkezve e különös, magával ragadó világba,
amelyet egy rejtélyes férfi ural, hamarosan lehetetlennek látszó döntést kell
hoznia. Az idő és az ősi törvények ellene dolgoznak, és Lieslnek meg kell
tudnia, ki ő valójában, mielőtt a sorsa beteljesedne.
A zenével és
varázslattal teli könyv egy olyan világba ragad magával, amit nem lehet könnyen
elfelejteni.
Eredeti cím: Wintersong
Megjelenés éve hazánkban: 2017
Eredeti megjelenés: 2017
Kiadó: Menő Könyvek
Kiadói sorozat: -
Oldalszám: 448
az angol borító |
Néhány szót a borítóról, mielőtt mélyebb vizekre eveznénk, ugyanis ez
nagyon kikívánkozik belőlem. MIÉRT?!?! Mit tettetek az én drágaságommal, Menő
Könyvek? Pedig olyan szép volt a külföldi kiadás, én lettem volna a világ
legboldogabb embere, ha megtartják az eredeti designt. Az eredeti pont az
egyszerűsége, visszafogottsága miatt tetszett nagyon, és bár tény, hogy a magyar
borító jobban visszatükrözi a történet szimbólumait, eléggé zsúfolt,
össze-vissza hatást kelt számomra.
Mivel angolul olvastam a könyvet, így a magyar fordításról nem
nyilatkozhatok, de annyit mondhatok, hogy S. Jae-Jones engem kilóra megvett a
stílusával. Általában nem igazán vagyok híve a leírásoknak, én inkább az „essünk
neki és legyünk túl rajta” típusú ember vagyok, de az írónő sorait egyszerűen
gyönyörűség volt olvasni, olyan kifinomultan tárta az olvasó elé a látottakat.
Ha jelenik meg más könyve is az Alvilági dal sorozaton kívül, mindenképpen el
fogom olvasni.
Sokszor olvastam már olyan könyvet, ahol a cselekmény és a
világfelépítés egymástól függetlenül léteztek, néha pedig az egyik sokkal
kiemelkedőbbre sikeredett, mint a másik, háttérbe szorítva ezzel azt. Itt
viszont pontosan azt éreztem, hogy sem a cselekmény, sem a világfelépítés nem
tudna létezni egymástól függetlenül, mint a könyvmoly sem könyv nélkül. Egyik
sem volt tökéletes, ha külön-külön elemezném őket, mindkettőben találnék
hiányosságokat, együtt viszont lenyűgöző élményt nyújtottak számomra.
A világ alatt az Alvilági dal esetében csak az Alvilágról beszélhetünk,
ami egyértelműen nem egy túlságosan boldog hely. Mégsem csupa kedvetlen
zombiból áll, (vagyis nem csak azok
élnek ott :P) ennek a helynek is megvan a maga varázsa, és nagyszerű volt látni,
hogyan képes az írónő egy ilyen lehangoló alapötletből egy egészen egyedi
világot felépíteni.
A cselekmény, bár nehezen indul be, miután úgy istenigazából nyakig
benne vagyunk a katyvaszban, csak kapkodjuk a fejünket, olyan intenzitással és
gyorsasággal történnek egymás után a dolgok, néha egy-egy érzelmeket letisztázó
részre állunk meg, amelyeket én személy szerint imádtam. Mégis hiányoltam
valamit a történetből, egyszer sem éreztem úgy az olvasás közben, bármilyen
izgalommal is találtam szemben magam, hogy ez lenne a fordulópont a
cselekményben, a csúcspont, ahol már lélegezni is alig tudok, ahol kiteljesedik
a történet, mindent megértek, és várom, milyen megoldás születik a problémára.
Egy rajongó által készített rajz- Lieslönmaga által és a Goblinkirály által látott énje forrás |
A szereplőket egytől egyig imádtam, pláne akkor, amikor a szerelemhajó
végre kifutott a kikötőből. Bár nem sok karakterrel dolgozott S. Jae-Jones, ő
inkább a minőségre adott, mint a mennyiségre.
A Goblinkirály volt az eddigi leghitelesebben ábrázolt kettős
természetű uralkodó, akiről valaha is olvastam. Nagyszerűen lett ábrázolva a
gyengéd ifjú, aki eredetileg volt, és az érzéketlen goblin, akivé lett, na meg
persze a kettő közötti átfedések. Általában nem szeretem, amikor a férfi
főszereplő nyáladzik a főhősnő iránt, nála mégis valahogy természetesnek,
helyesnek érződött a dolog. Nagyon kíváncsi vagyok, végül mi is történt vele,
már alig várom, hogy a folytatásból kiderítsem.
Liesl nem vált az abszolút elsőszámú kedvenc női főszereplőmmé, de azért
igencsak megkedveltem őt is. Mivel mostanában rám is eléggé rám jött a
művészkedős korszakom, (a későn kiélt imádok-minden-cuki-szőrös-kisállatot
időszakommal együtt) ezért különösen együtt tudtam érezni vele a
komponálási vágyai miatt. De ami leginkább megfogott a karakterében, az a
testvérei iránti olthatatlan szeretete volt, ami minden egyes alkalommal
lenyűgöz, akárhányszor ilyenről olvasok egy történetben.
Összességében én mindenképpen tudom ajánlani ezt a könyvet azoknak a YA
rajongóknak, akik szeretnének a tinirománcon túlmutató, kicsit komolyabb
hangvételű, fantasy elemekkel átszőtt regényt a kezükben tartani. Néhány
apróságtól eltekintve rendkívül élveztem az olvasást, és amint megjelenik a
duológia második része (legutóbbi értesüléseim szerint 2018. januárjában –
angolul) szeretném rávetni magam, ugyanis eléggé sok szál maradt elvarratlanul.
De nem kell aggódni, nincs semmiféle gyilkos függővégről szó. ;)
Ui.: Mondjuk arra, hogy a magyar ajánlásban említett Szépség és
szörnyeteghez mi köze van a könyvnek, még nem sikerült rájönnöm… Mármint, értem
én, hogy Liesl a szépség és a Goblinkirály a szörnyeteg, akiről végül kiderül,
hogy nem is olyan rossz arc. De, ennyi? Ha valakinek sikerült megfejtenie ezt
az évszázad rejtélyét, légyen olyan kedves és homályosítson fel egy
hozzászólással, mert tényleg kíváncsi vagyok rá. :)
Bejegyzésed után egy évvel... Nagyon tetszett amiket írtál erről a klassz könyvről. Sajnos, a második rész több mint valószínű, hogy nem fog magyarul megjelenni. Megvan nekem is angolul, de nem tudom rávenni magam, hogy elolvassam. Annyira jó lenne, ha legalább rajongói fordításban meglenne. Mi lett a Goblinkirály és Liesl történetének a vége?
VálaszTörlés