Nicola Yoon: A Nap is csillag

Ez a bejegyzés a Prológus Csillagok hetének keretein belül látott napvilágot.

Miután sikerült túltennem magam a Minden, minden (értékelés ITT) zseniális történetén, nem is volt kérdés, hogy az írónő másik regényét, A Nap is csillagot is máris, de azonnal megrendelem. Mivel már ismertem Nicola stílusát, így nem is igazán néztem utána a könyvnek, úgy gondoltam, akkora csalódás csak nem lehet, ha mégis, akkor meg legalább lesz egy szép könyv a polcomon, ugyanis a borító gyönyörűsége már első pillantásra letaglózott. Végül szerencsére nem kellett csalódnom, sőt, egy újabb kedvencet avathattam!

Natasha: Olyan lány vagyok, aki a tudományban és a tényekben hisz. Nem a sorsban. Nem a végzetben. Vagy olyan álmokban, amelyek sohasem válnak valóra. Határozottan nem az a fajta lány vagyok, aki New York egyik utcájának emberáradatában találkozik egy aranyos fiúval, és beleszeret. Különösen nem akkor, amikor csak tizenkét óra választja el attól, hogy a családját kitoloncolják Jamaicába. Szerelembe esni nem az én sztorim.

Daniel: Én vagyok a jó fiú, a jó tanuló, aki annak él, hogy megfeleljen a szülei óriási elvárásainak. Nem a költő. Sem az álmodozó. De amikor meglátom azt a lányt, mindenről megfeledkezem. Van valami Natashában, amitől kénytelen vagyok azt hinni, valami rendkívülit tartogat… mindkettőnk számára.

Az Univerzum: Életünk minden pillanata e felé az egyetlen perc felé vezetett. Milliónyi jövő áll előttünk? Melyik válik valóra?

Nicola Yoon a New York Times bestsellerírónője, a Minden, minden szerzője. Jamaicában és Brooklynban nőtt fel, és jelenleg Los Angelesben él a családjával. Reménytelenül romantikus alkat, aki hisz abban, hogy egyetlen pillanat alatt beleszerethetünk valakibe, és ez a szerelem örökké tarthat.

Eredeti cím: The Sun is Also a Star

Megjelenés éve hazánkban: 2017

Eredeti megjelenés: 2016

Kiadó: GABO Kiadó

Kiadói sorozat: -

Oldalszám: 364

Ami most kivételesen megfogott először a könyvben (a borítón kívül, természetesen, hehe) az a különleges hangulat volt. Általában nem szeretem a keserédes sztorikat, most azonban végig ott volt a levegőben az utolsó pontig az az aprócska rezgés, ami ösztönözte az olvasót, hogy igen, ne hagyd abba, csak még egy kicsit olvasd tovább, még mindig van remény, hogy happy endre fog végződni a történet. Zseniálisnak tartom, hogy az írónőnek sikerült ezt ilyen jól átadnia egy darab papíron és néhány tintapacán keresztül.

A cselekmény maga nem igazán mozgatja meg az olvasó fantáziáját, egy átlagos rövid életű szerelemről beszélünk, ami pár óra alatt is a feje tetejére tudja fordítani a világunkat. Ez a része a történetnek elég kiszámítható, mindazonáltal mégis szívfacsaró, mert hiába ordítja neked a tudatalattid, hogy ez meg ez lesz a könyv vége, te mégsem tudod letenni, mert olyan szereplőgárdát sorakoztat fel Nicola, akikért szó szerint megszakad a szíved.

forrás

 És igen, pontosan a karakterek, a biztonsági őrtől kezdve a főszereplőkig voltak azok a tényezők, ami miatt ennyire imádtam a könyvet. Általában, amikor tinédzserekről szóló romantikust olvasok, a főszereplőknek még elég szépen ki van dolgozva a hátterük, a mellékszereplők múltjáról viszont két-három szónál több nem esik, ők csak úgy vannak, támogatják a főhőst és mosolyognak szorgosan. Na, itt pont az ellenkezője a helyzet. A legutolsó szemétdarabnak az utcán is saját, kidolgozott története van, egy önálló kis világa, pont, ahogy a való életben az embereknek. Ezeket a történeteket pedig az ő saját szemszögükből el is olvashatjuk, ugyanis a könyv számos személy szemszögéből íródott.

Natasha & Daniel
forrás

Természetesen a két jómadarat sem lehet kihagyni, elvégre mit is érne a könyv nélkülük.

Natasha karaktere rengeteg mindenre ráébresztett olvasás közben. Eddig sosem gondoltam bele, milyen is lehet úgy élni egy országban, ahova nem is tartozol teljesen, és az ottani emberek nem látnak szívesen. Milyen lehet egyik pillanatról a másikra elveszteni azt, amiért egészen addig dolgoztál, tőled teljesen független tényezők miatt. Milyen lehet életmentő reményt találni, csak, hogy végül azt is elvegyék tőled.

Daniel kissé túlzottan is álmodozó alkat volt az én ízlésemnek, viszont az ő problémáival jobban tudtam asszociálni, nem is voltak számomra olyan idegenek. Lehet, hogy pont ezért, de őt nem találtam annyira szimpatikusnak. Nem, még úgy sem, hogy koreai származású volt a fiú, akikért történetesen megőrülök.

Összességében én nagyon örülök, hogy ez a könyv a kezembe került, mert végre kicsit el is gondolkoztatott bizonyos dolgokon, és nem csak a szokásos „egyedül fogok meghalni 10 macskával a lakásomban” hangulatot sikerült megint visszahoznia, amit minden cuki romantikus köhöm LOL köhöm elolvasása után érzek. Nekem nagy kedvencem lett a regény, és mindenkinek, akár a felnőtt korosztálynak is bátor szívvel tudom ajánlani, aki egy kicsit komolyabb témájú szerelemre kíváncsi.