Figyelem! Az első részre nézve spoilert tartalmazó bejegyzés
következik!
Az árulás csókja elsöprő sikert aratott nálam, imádtam a csavarjait és
a különleges világot, amit bemutatott a könyv. Így hát nem is csoda, hogy nem sokkal
később (miután tesóm megkapta ajándékba, és végre sikerült lenyúlnom tőle)
hatalmas lelkesedéssel vetettem rá magam a folytatásra, félve, hogy talán nem
fog annyira tetszeni, mint a trilógia első része.
Egy hercegnő keresi a helyét az
újjászületett világban.
A Venda barbár
birodalmában foglyul esett Lia és Rafe számára alig van esély a menekülésre.
Kaden, hogy megmentse Liát, akit korábban meg kellett volna ölnie, most azt
állítja, hogy a hercegnő különleges adottságot birtokol – ez pedig felkelti a
vendai komizár érdeklődését.
Semmi sem
fekete vagy fehér többé. Rafe hazudott Liának, ám feláldozta a szabadságát,
hogy megvédje. Kaden az életére tört, most mégis megmenti. A vendaiakról pedig,
akiket Lia világéletében barbárnak hitt, kiderül, hogy távolról sem azok.
Liának meg kell
küzdenie a neveltetésével, az adottságával és saját érzéseivel, miközben
veszedelmes játékba fog az ellenséges főváros szívében… és döntései mindörökre
megváltoztatják hazája, Morrighan és a saját sorsát.
Eredeti cím: The Heart of Betrayal
Megjelenés éve hazánkban: 2016
Eredeti megjelenés: 2015
Kiadó: Gabo
Kiadói sorozat: -
Oldalszám: 408
Ami rendkívül tetszett a legelső pillanattól kezdve, hogy kinyitottam a
könyvet, az a folytatólagos kezdés volt. Pontosan abban a pillanatban vettük
fel újra a történet fonalát, ahol az elsőző könyvben abbahagytuk, így nem
kellet a visszaemlékezéseket direkt és számomra már elcsépeltté vált unalmas
módon befogadnia az agyamnak.
Az árulás csókjáról írt értékelésemben már ömlengtem egy sort, mennyire
imádtam a világfelépítését a könyvnek, viszont hiányoltam egy kis
részletességet. Na, itt mindent megkaptam, amire csak vágytam ilyen téren, főleg
Vendát mutatta be az írónő legrészletesebben, de az ősi történeteket és a három
fő királyság történelmét és eredetét is egyúttal, ezáltal teljes képet adva
arról, mivel is áll szemben Lia. Azt hittem, Vendát, mivel „barbárok” lakta
terület, nagyon nem fogom szeretni, ennek ellenére mégis a szívembe zártam
különleges ősi szokásaik és természetközeli gondolkodásmódjuk miatt az ottani
embereket. Legalábbis nagy részüket, akik éppen nem akartak senkit megölni,
vagy összeesküvést forralni…
forrás |
A cselekmény volt főleg az a pontja ennek a résznek, ami annyira nem
nyűgözött le. Volt már ilyen estem Gayle Forman: Csak egy nap című regényével.
Az elején izgalmasan indul a sztori, már tűkön ülve várjuk, hogy végre valami
nagy csattanó következzen be, erre elkezd stagnálni a történet, egy helyben
toporgunk szinte majdnem a befejezésig, amikor is úgy meglódulnak megint a
történések, hogy csak nézünk, mint hal a szatyorban, egészen addig, míg egy
hatalmas függővéggel el nem érünk az utolsó oldalig. Kissé idegtépő, még jó,
hogy világos színű a hajam, így annyira nem fognak látszani az ősz hajszálak,
amiket az ilyen könyvek adnak nekem.
Sokkal jobban élveztem volna az olvasást, ha a közepét kissé
lerövidítették volna a történetnek. Értem én, hogy fontos dolgokkal kellet
dűlőre jutnia magában a főhősnek, de kérlek, még a kémia témazáróra is hamarabb
megtanultam az elmúlt hónap anyagait, pedig az sem két percembe telt. Bármilyen
fantasztikus stratégiát is eszelt ki Lia, azt kicsit gyorsabban és 70 oldallal
hamarabb is megtehette volna. (Ezzel egyébként a harmadik kötetben nem lesznek
problémái, szóval ilyen szempontból kis contradiction-t látok a gépezetben…)
A szereplők közül talán Kadent tudnám kiemelni, aki érdemleges
előrelépést is tett személyiségfejlődés terén, ami nem meglepő, lévén Venda az
ő otthona, így várható volt, hogy itt történik vele egy-két érdekesebb dolog.
Nagyon spoilerezni nem akarok, de jó volt látni, ahogy sikerült átértékelnie magában
néhány gondolatot, így megtette az első lépéseket a jobb emberré válás útján.
Mert ugye, mint minden női olvasó észrevetette, eddig igen erősen tartotta
magát a rosszfiús külső mögé elrejtőző érző lélek imidzshez, ami tökéletes book
boy crush alannyá tette.
forrás |
Ami miatt nagyon-nagyon elszomorodtam olvasás közben, annak szerencsére
semmi köze nem volt a történethez. Nagyon imádom a trilógia minden borítóját,
így nyilván óvatosan bántam a könyvvel, ennek ellenére mégis szó szerint
szétesett a kezemben a könyv, amennyire én meg tudtam ítélni, a ragasztó
engedte el a lapokat a gerincénél a kötetnek. Nem tudom, másoknak milyen
tapasztalatai vannak a kiadó példányaival, de nekem nem ez volt az első Gabos
regényem, ami nem élte túl a történet végét – pedig semelyik másik kiadóval nem
volt ilyen téren problémám. Szóval nagyon reménykedem, hogy a jelen pillanatban
is olvasott drágaságos harmadik részem egyben maradjon, a széltől is óvom
szegényt.
Összességében, az említett negatívumokkal együtt is sikerült meggyőznie
abban a könyvnek, hogy igenis folytatnom kell a sorozatot, bár gondolom erre
mindenki rájött, aki idáig elolvasta a bejegyzést… Kicsit több izgalmat és
karakterfejlődést vártam, de legalább kaptam helyette egy kis
Venda-történelmet, ami legalább annyira megfogott. Szerintem mindenképpen
megérte elolvasnom a könyvet, és bárkit, aki az első rész végére ért, csak
bátorítani tudok a folytatásban, hogy ragadja meg Az árulás szívét, mert nagyon
is szerethető könyv.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése