Kerstin Gier: Zafírkék - Időtlen szerelem #2

Vigyázat! Az első részre nézve spoilert tartalmaz!

,,Vörös Rubin G-dúrban a holló hatalmával, zárja be a kört tizenegy társával"

Friss szerelmesként a múltba utazni – ez talán nem a legjobb ötlet.

A tizenhat éves újdonsült időutazó, Gwendolyn legalábbis így gondolja.

Neki és Gideonnak ugyanis épp elég a gondjuk anélkül is.

Például meg kell menteniük a világot. Vagy meg kell tanulniuk menüettet táncolni.

(Egyik sem igazán egyszerű!)

Amikor ráadásul Gideon nagyon titokzatosan kezd viselkedni, Gwendolyn számára világossá válik, hogy mihamarabb át kell vennie az irányítást a saját hormonjai felett. Különben semmi nem lesz az időtlen szerelemből!

Romantikus, humoros, példátlan – Gideon és Gwen kalandjaival Kerstin Gier mindenkor elvarázsolja közönségét. 

Eredeti cím: Saphirblau

Sorozat: Időtlen szerelem

Megjelenés éve hazánkban: -

Eredeti megjelenés: 2010

Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó Kft.

Kiadói sorozat: Vörös Pöttyös

Oldalszám: 360

Olvass bele: http://www.konyvmolykepzo.hu/karacsony/zafirkek.pdf

A történet ugyanott folytatódik, ahol az első kötetben abbamaradt. Miután Gideon és Gwendolyn visszatérnek a jelenbe, egy vízköpő démon szelleme fogadja őket, akit persze csak a lány lát. Xemerius - a vízköpőkre jellemzően - teljesen ráakaszkodik, bár a személyes szféráját tiszteletben tartja. Így lesz a Rubinnak egy láthatatlan segítőtársa, informátora. Egyszer, amikor Gwendolyn-t elapszálni küldik, találkozik a nagyapja fiatalkori énjével. Lucas unokája segítségére lesz, hogy felfedjen néhány titkot és miértet. A lány több, a múltba tett utazása során összedugják a fejüket. Bár ez a játék nem veszélytelen, főleg úgy, hogy Gwendolyn egyszer majdnem le is bukik.

Az írónő stílusa ezúttal magával ragadott. A rengeteg vicces jeleneten óriásikat nevettem, a szomorúakat pedig megkönnyeztem. Teljesen magával ragadott, csak azt sajnálom, hogy ezt a tehetséget egy ilyen könyvre pazarolta. Kerstin dobott a dolgon egy kicsit, de az eseményekkel nem voltam kibékülve.

„- Neked van anyukád? – csak amikor kimondtam, ébredtem rá, milyen ostoba is ez a kérdés. Gideon felvonta az egyik szemöldökét.

- Mégis mit gondoltál? – kérdezte széles vigyorral – Hogy android vagyok, akit Falk bácsikám és Mr. George csavarozott össze?”

A rejtélyek felgöngyölítését egyértelműen Lucas és Leslie végzi. Gwen nem sok mindent csinál, csak áll, értetlenkedik, és amit véletlenül az időutazásai során hall, továbbadja társainak. Minden igyekezetük ellenére, ez a szál mégis a háttérbe szorul, ugyanis nem sok mindenre sikerül rájönniük. Sajnos.

„Lord Lucas Montrose számára – fontos!!!

1948. augusztus 12. déli 12 óra. Alkímia laboratórium. Egyedül gyere!

Gwendolyn Shepherd”

A reflektorfényben Gideon és Gwendolyn szerelme áll. De milyen szerelem! Gideon egyre mélyebbre ássa magát nálam, ugyanis számomra kiderült, hogy egyáltalán nem érdekli Charlotte. És bár történt köztük egy s más Gwen-nel, a fiú ügyet sem vet rá. Kivéve persze, amikor rátör a csókolózhatnék, amire persze időutazó-társnője tökéletes. De Miss. Montrose kap tőlem egy piros pontot, ugyanis egy idő után megelégeli a dolgot, és kiáll magáért. Igazából nem estem hasra a szerelmi száltól. Néha tartogatott egy-két apró meglepetést, mégsem volt az igazi.

„- Ametiszthó? – ismételte Gideon és széles mosoly terült szét az arcán – Ja, az! Azt én is szörnyen dagályosnak találtam. Elenben a Borostyánlavina teljesen magával ragadott!

Nem tudtam ellenállni: vissza kellett mosolyognom rá.

- Igen, a Borostyánlavina tényleg megérdemelte az osztrák nemzeti irodalmi díjat. És mi a véleményed Takoshi Mahuróról?

- A korai műveivel nincs semmi bajom, de kissé fárasztónak tartom, hogy minden egyes művében a gyermekkori traumáit dolgozza fel – válaszolta Gideon – A japán írók közül jobban kedvelem Jamamoto Kawasakit vagy Haruki Murakamit.

Most már tényleg nem tudtam visszafojtani a kuncogást.

- De Murakami tényleg létezik ám!”

A kedvenc szereplő helyért két karakter is verseng. Leslie és Xemerius.

Leslie éleslátásával nyűgözött le. Egyből megtalálja az összefüggéseket, kitartóan kutat a kirakós darabjai után, amelyeket hihetetlenül gyorsan képes összerakni. Nem mellesleg pedig kiáll a barátnője mellett jóban-rosszban, és amivel csak tudja, segíti.

Xemerius-ban egy igazi komikus veszett el. Mindig képes jókedvre deríteni a főhősnőt, és hasznos információkkal is ellátja.  Azt is kíméletlenül megmondja, ha valamivel nem ért egyet, vagy más elképzelései vannak. Mégis van benne valamilyen kisgyerekes báj, amivel egyből belopja magát az ember szívébe.

„- Ismerem az utat – intette le Charlotte, és felém fordult – Gyere!

- Van benned valami, amitől minden embernek kedve támad parancsolgatni neked – állapította meg Xemerius – Elkísérjelek?

- Igen – feleltem, és belevettük magunkat a Temple körül kanyargó keskeny utcácskák sűrűjébe. – Jobban érzem magam, ha mellettem vagy.

- Veszel nekem egy kutyát?

- Nem!

- De azért szeretsz ugye? Azt hiszem, gyakrabban kell eltűnnöm hosszabb-rövidebb időre.”

Lehet, hogy szőrszálhasogatónak fogok tűnni, de engem legjobban mégis a betűk színe zavart. Miért kellet színes szöveggel nyomni a könyvet? A fekete már lejárt lemez? Lehet, de nekem az mégis jobban bejön, mert ebbe a kék színbe belegolyózott a szemem.

Nagy reményeket fűztem a második részhez, de sajnos csalódnom kellett. Egyszerűen lapos volt, nem hozta azokat az izgalmakat, amiket az első kötetben megtapasztalhatunk. Ezek után, nem tudom, mire számítsak a Smaragdzöldtől.

Már olvastad? Írd le Te is, mit gondolsz a könyvről! A véleménynyilvánításról további információkat Az oldal működése menüpontban találsz.