Az Olvass többet! határtalanul - magyarul címet viselő nemzetközi
irodalmi vetélkedő immáron 5. éve rendezte meg olvasótáborát, mely egyfajta
jutalom a versenyen résztvevő legeredményesebb olvasóknak.
Én teljesen véletlenül bukkantam rá anno a versenyfelhívásra a Debreceni Ady Endre Gimnázium honlapján. Egyedinek és érdekesnek találtam/találom a vetélkedőt, ami még ingyenes is. Az online teszt után az írásos fordulót is kitöltöttem, ami mélyen feldolgozta a kiadott regényeket, és kicsit engem is megizzasztott. Végül 119 ponttal 24. lettem, így eljuthattam a táborba.
Június 29-én, hétfőn reggel indultunk Debrecenből vonattal, majd Fehérgyarmattól busszal folytattuk az utat Túristvándiig. Mire mi, lányok megérkeztünk a szálláshelyre Zsuzsa nénivel, Tanár úr leszállította a csomagokat kocsival, és a fiúk is megérkeztek egyenesen Szlovákiából.
A kipakolás után ebéd, majd egy eligazítás következett. 3
csoportra oszlottunk sorsolás alapján és kikaptuk a 3 nap folyamán megoldandó
feladatokat is. Később ügyességi verseny következett 3 lábú futással és hasonló
,,nyalánkságokkal", amik közül a kedvencem a tojásdobálás volt. A mozgás
után készülődtünk az esti csapatbemutatkozásra, melyet versben vagy prózában
kellet megírni. Vacsora után minden csapat felolvasta a művét, majd esti
agytorna következett mindenféle érdekes feladvánnyal. 11-ig üldögéltünk a
teraszon zenét hallgatva, beszélgetve és a beadandókon munkálkodva.
Kölcsey síremléke |
Másnap 7 órai ébresztővel és reggelivel indítottuk a napot, amit egy Szatmárcsekei rövid irodalmi túra követett. Ellátogattunk a híres csónakfejfás temetőbe, ahol Kölcsey Ferenc síremléke előtt elszavaltuk a Himnuszt, majd a Kölcsey-kúria helyén álló épületet is megtekintettük.
A csónakfejfás temető |
A malom |
A nap során meglátogattuk még a szállásunktól egy köpésre lévő
malmot is, de már ha pisztolyt tartanának a fejemhez sem tudnám megmondani,
hogy mikor. Mindenesetre nekem, mint vérbeli városi lánynak, rendkívül érdekes
volt egy ilyen szerkezetet élőben látni.
Másnap reggel letaglózott a gondolat, hogy ez az utolsó napunk a
táborban. Szívem szerint maradtam volna még legalább ugyanennyit, és ezzel nem
voltam egyedül, a többiek is hasonlóképp éreztek. A csodás reggeli után (házi
kakaós csiga, nyami) leadtunk néhány kész feladatot, és kaptunk egy kis
ügyködési időt a többire is. A zsűrizés és az eredményhirdetés után jött a
búcsú, amikor útravalóul mindenki kapott egy könyvet (én Móricz Zsigmond
Pillangójával lettem gazdagabb) és egy idézetet („Kémlelve rostáld meg
barátaidat, aztán szorítsd lelkedhez érckapoccsal.” W. Shakespeare). Persze a
regények első, üres lapjai nem sokáig maradtak fehérek – megteltek a táborozók
aláírásaival.
Az Olvass többetnek próba-szerencse alapon indulta neki, és lám,
mi lett belőle: részt vehettem egy csodálatos táborban, ahol nagyszerű
emberekkel ismerkedtem meg, és életre szóló élményekkel lettem gazdagabb. Így,
hogy már ismerem a verseny előnyeit (hátránya nincs is), jövőre határozott
célokkal próbálok szerencsét újra. És mindenkit, akinek volt elég kitartása
végigolvasni ezt a bejegyzést arra buzdítok, hogy még ha az ország másik
felében is laktok, nevezzetek be Ti is, veszíteni nem lehet.
A versennyel, a táborral és a témával kapcsolatban további
információkat itt találtok:
http://195.199.191.81/konyvlap/olvass/olvasskeret.htm
http://195.199.191.81/konyvlap/olvass/olvasskeret.htm
Kedves NetraK! Nagyon megtetszett az olvasó tábor, remélem idén is mész, mert én is jelentkeztem. Nagy rajongód vagyok, ezért remélem, hogy minél hamarabb találkozhatunk és együtt írhatjuk a beadandókat este 11-ig természetesen, mert jó gyerekek vagyunk ;) Kíváncsi vagyok, hogy milyen zenét hallgatsz, biztos vagyok benne, hogy ízlésünk egyezik :D
VálaszTörlésEmellett szeretném még megemlíteni, hogy mekkora könyv rajongó vagyok, a fejemben suttogó hangocskák szerint legeslegjobb öribarik lennénk.