Marie Rutkoski: A nyertes átka (A nyertes átka #1)

Már régebb óta szemezgettem ezzel a gyönyörűséggel, de egészen addig, amíg el nem kezdtem olvasni, bevallom őszintén, nem is igazán tudtam a könyvről mást, csak, hogy disztópia, és szemtelenül gyönyörű a borítója. Azonban nem bánom "tájékozatlanságomat", így legalább minden a meglepetés erejével hatott rám.

Megfizethetsz-e a szerelemért?

Amikor a 17 éves Kestrel egy rabszolgapiacon megvásárolja a herrani Arint, aligha sejti, hogy élete gyökeres fordulatot vesz. A valoriai birodalom ellen lázadást előkészítő Arin sem tervezi, hogy beleszeret a hazája leigázásáért felelős tábornok lányába. A herrani felkelés egy időre szerepcserére kényszeríti őket. Kestrel megmenti ugyan Arin életét, de cselekedete lehetetlenné teszi, hogy valaha is egymáséi lehessenek. Hűség, sötét titkok, párbajok, felborult értékrendek… Mi mindenért kell fizetni?

„Lélegzetelállító, tragikus, igaz.” – Kirkus Reviews

„Gazdagon megírt, lenyűgöző olvasmány a szabadságról, és hogy meddig mehet el az ember, hogy megszerezze azt.” – Miss Print, amazon

„Nagyon ajánlom mindenkinek. Minden benne van, amit imádok. Okos hősnő, régebbi kor(hoz hasonlóan berendezkedett világ), és természetesen a FIÚ. Alig várom a folytatást! :)” – GinaGiles, moly.hu

„Óóó, A nyertes átka! Bárcsak el tudnám mondani, miért imádlak és miért vágyom még többre belőled! Nincs rá szó, milyen élénkítő és csodás volt olvasni ezt a történetet!” – Alicia, amazon.com

Kinek az élete ér többet?

Eredeti cím: The Winner’s Curse

Megjelenés éve hazánkban: 2016

Eredeti megjelenés: 2014

Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó

Kiadói sorozat: Vörös Pöttyös

Oldalszám: 366

Az első dolog, amit észrevettem, miután elkezdtem olvasni a regényt, az volt, hogy mennyire olvastatja magát. Emlékszem, egy hihetetlenül csüggesztő és fáradalmas nap után, amikor az életkedvem a bányászbéka popója alatt csücsült, valami értelmessel akartam elfoglalni magam elalvás előtt, így elkezdtem olvasni. Nem terveztem sokra haladni, de mire észbe kaptam, már régen aludnom kellett volna, és már több, mint a könyv felén túlvoltam. Ilyenben már nagyon rég nem volt részem, kész felüdülésként hatott rám a dolog.

Aki már olvassa egy ideje a blogot, vagy követ Moly.hu-n, az tudhatja, mennyire imádom a disztópiákat, így mondhatjuk, hogy eléggé magas elvárásaim vannak velük kapcsolatban. Szerencsére nem kellett csalódnom, szinte szerelmes lettem a cselekménybe, annyira imádtam. (Azért az elég bizarr, hogy a sztoriba jobban beleestem, mint a férfi főszereplőbe...) Eddig úgy gondoltam, hogy nem sok újdonságot fogok már látni a műfajban, de lássatok csodát, az írónőnek mégis sikerült úgy meglepnie, hogy szinte a padlót verdeste az állam.

Ami talán egy icike-picikét szúrta a szemem, az a történetvezetés volt. Így visszanézve, kicsit lassabbnak tűnik, mint amihez hozzá vagyok szokva. Tudom, ezzel több ponton is ellentmondok magamnak, de máris megmagyarázom. Magukkal a történésekkel tényleg nem volt gondom, viszont voltak köztük szünetek, amelyeknek semmilyen különösebb szerepük nem volt, csak hogy növeljék az oldalszámot. Ezeket azonban, miközben olvastam, abszolút nem vettem észre, úgy elvarázsolódtam az írónő stílusától, ezért állítom még mindig azt, hogy olvastatja magát. Ez csak így visszagondolva realizálódott bennem, amikor visszagondoltam, mi is történt a röpke 350 oldal alatt.

Kestrel & Arin fanart
forrás

A szereplők közül volt olyan, akivel kicsit még mindig hadilábon állok, de szerencsére a szereplőgárda nagyrészét mélyen a szívembe zártam.

A kedvenc karakterem nem meglepő módon Kestrel lett (annak ellenére, hogy a nevét még mindig nem tudom rendesen kimondani...). Egyszerűen lenyűgözött és ámulatban ejtett a lány esze és gondolkodásmódja. Rengeteg intelligens főhősnőről olvastam már, de ez a lány mindegyikőjüket übereli. Természetesen neki is vannak szerelemtől elvakított bárgyú pillanatai, amikor legszívesebben péklapáttal téríteném észhez, de úgy gondolom, ez megbocsátható bűn, pláne, ha egy YA-ban szerepel az ember. Nagyon tetszett mér a karakterében az a rengeteg empátia, amellyel kevésbé szerencsés embertársai, nevezetesen a rabszolgák iránt viseltetett. Mindig megérintenek az olyan személyiségek, akik tényleg képesek átérezni mások szenvedéseit.

Félek, hogy meg fogtok kövezni ezért, de én annyira nem jöttem ki jól Arinnal, a férfi főszereplővel. Már az elejétől kezdve gyanús volt nekem a srác, így meg sem lepődtem, amikor fény derült a titkára. Tisztában vagyok vele, hogy őt eredetileg is egy összetett és komplikált karakternek szánták, és a történet vége felé már tényleg semmi okom nem lenne panaszra, mert a srác igazi könyves álompasihoz méltóan viselte magát. Azonban mégis előtört belőlem, mint a rajztanárom is megállapította, a lelkemben élő vén, begyöpösödött öregasszony, és nem tudtam elvonatkoztatni Arin nem túl fényes oldalától.

Összességében nézve nekem nagyon tetszett a könyv, a cselekmény friss volt és izgalmas, a női főszereplő pedig lesöpört mindenkit a pályáról. Már nagyon várom a folytatást, tényleg kíváncsi vagyok, Marie mit tud még kihozni a szereplőkből és a kialakult helyzetből.

***

A könyvet köszönöm a Könyvmolyképző Kiadónak!

Bár kapatam recenziós példányt, ez semmiben nem befolyásolta a véleményem, minde fent leírt mondat a teljesen őszinte véleményemet tükrözi!

Ezt a bejegyzést szeretném ajánlani a húgomnak, aki mindvégig, amíg olvastam a könyvet, azzal nyaggatott, hogy mondjak róla véleményt. Itt van hát, remélem, elégedett vagy Pancsi! ;)