Hogyan olvasok book tag

Már nagyon régen nem volt book tag az oldalon, pedig imádom írni és olvasni egyaránt az ilyen bejegyzéseket.

Az olvasási szokásokról ha jól emlékszem még teljes, összeszedett cikk nem található a blogon, szóval gondoltam, ez a kérdéssor megfelelő lesz arra, hogy kicsit bemutassam és megmagyarázzam könyvmoly énem mindenféle furcsaságát az olvasási procedúrámmal kapcsolatban.

Ezt a book taget a Dorothy in Wonderland blogon találtam, és mivel az utolsó kérdésre “bárkit, akinek kedve van hozzá” volt a válasz, bátorkodtam lenyúlni a kérdéseket, remélem nem gond.

1.) Hogyan találsz rá új olvasnivalóra?

Legtöbbször Moly.hu-n [profilom] böngészve jön velem szembe olyan regény, amit szívesen elolvasnék, de Goodreads-en [profilom] és Facebook-on is gyakran bukkanok érdekes olvasnivalókra. Arról meg ne is beszéljünk, a Prológus tagok ajánlására hány milliárd könyvvel bővült a TBR listám...

2.) Hogyan szeretted meg az olvasást?

Én tipikusan az a kisgyerek voltam, aki utált olvasni. Akárhányszor könyvet kaptam anyáéktól ünnepekre, tessék-lássék néha forgattam őket, hogy annyira ne bántsam meg a lelkecskéjüket, de semmi örömem nem leletem bennük. (Ezek amúgy Pöttyös Panna és Csipike könyvek voltak, nem csodálkozom, hogy nem tetszettek :”) ) A nagy áttörést Thomas Brezina: Fiúk kizárva sorozata jelentette. Alsóban minden keddi nagyszünetben könyvtáróránk volt, és mivel a barátnőim mind szerettek olvasni, ezért én is kivettem általában egy-egy kötetet. 4. osztályban pedig az egyik eldugott polcon felfedeztem egy halom rikító sárga borítójú könyvet, természetesen le kellett csekkolnom őket. Végül Thomas Brezina egyik könyvét faltam a másik után, az összes ifjúsági sorozatát elolvastam, és egyben ő vált a kedvenc gyerekkori írómmá is. :)

3.) Hogyan változott meg az ízlésed a könyvek iránt, ahogy egyre idősebb lettél?

Mint említettem, legelőször Thomas Brezina könyvei érintettek meg, így elkezdtem azokhoz hasonló történetek után kutatni, ezek főleg a kalandos kategóriába tartoztak. Olyan 12-13 éves koromban rákattantam a bugyutábbnál bugyutám szerelmes történetekre, és egymás után “faltam” őket. Amikor 13 évesen elkezdtem lovagolni, hardcore ló-fanná váltam, és a létező összes lovakhoz kapcsolódó könyvet kikölcsönöztem a könyvtárból (még a nagyjából ovisoknak íródott lovas képeskönyvektől sem riadtam el). Ezután rámtört egy időszak, amikor csupa olyan könyvet olvastam, ami anyáék fiatalkorában íródott/játszódott/volt népszerű. Végül pedig felfedeztem a fantasy műfajt, amely iránti végtelen rajongásom máig kitart, bár azóta elég széles spektrumból válogatok olvasnivalókat magamnak, szinte bármit elolvasok (kivéve a horrort, és előnyt élveznek a romantikus szállal rendelkező egyedek).

4.) Milyen gyakran vásárolsz könyveket?

Amikor a pénztárcám engedi, ami főleg az ünnepnapok környékére tehető. Esetleg ha az egyik kedvenc sorozatom új része jelenik meg, azt előrendelem. De mostanában sajnos rászoktam arra, hogy Bookdepository-ról rendelek egyre gyakrabban könyveket, mert kihagyhatatlan akcióik vannak.

5.) Hogyan lettél bookblogger?

Egyszer valamilyen okból, amire már nem emlékszem, böngésztem a netet és valahogy életem első könyvekkel foglalkozó blogján kötöttem ki. Lenyűgözött az egész, és órák hosszat olvasgattam azt a blogot. Rájöttem, hogy ezt én is imádnám csinálni, írni/firkálgatni amúgy is szeretek, akkor miért ne tehetném ezt éppen a kedvenc témámról, a könyvekről? Bár hosszabb időnek el kellett telnie, mire kifiguráztam magamtól egy blog létrehozásának minden csínját-bínját (mert ugye annyi eszem nem volt, hogy megnézzek egy tutorialt…), végül sikerült, és el sem tudom mondani mennyi pozitív hatás ért a blogger lét miatt az elmúlt 2 évben. :)

6.) Hogyan reagálsz, ha nem tetszett egy regény befejezése?

Attól függ, milyen értelemben nem tetszett, ugyanis lehet, hogy naiv vagyok, de én csak a happy end-et szeretem. Ha szomorúan ér véget egy történet, akkor általában lesokkolódom és fél óráig bámulom a falat, miközben gondolkodom a befejezésen. Ha feldühített a zárás, előszeretettel csapkodok dolgokat, vagy pedig írok kissé túlfűtött értékeléseket, amiket később, higgadt állapotomban javítok. Az utolsó verzió eddig még csak egyszer fordult még elő, de ha már annyira röhejesen béna egy befejezés, hogy hihetetlen, akkor csak röhögök egy jót, és elmesélem a húgomnak.

7.) Milyen gyakran leszel annyira kíváncsi, hogy előrelapozol a könyvekben, hogy megtudd mi fog történni?

Olyan 3 évvel ezelőttig rendszeres szokásom volt az első pár fejezet után elolvasni az utolsót, mert annyira kíváncsi voltam, mi fog történni. Azóta szentségtörésnek tekintem, ha valaki elolvassa a befejezést hamarabb a kelleténél, és hamarabb ennék meg egy egész bográcsra-való paszulylevest (fúj, gyűlölöm), mint hogy elolvassam a könyv végét.

8.) Kit szeretnél megjelölni?

Lexát (One MorePage), Zsebit (Maybe I’m a bookworm…), Uszámát (Könyvspirációk) és Timit (Könyvek tengere), továbbá mindenkit, akinek úgy tartja kedve.