Már hihetetlenül
sok jó dolgot hallottam erről a könyvről, így amikor akciósan megláttam Bookdepository-n, le is csaptam gyorsan
egy példányra, onnantól kezdve pedig őrült módjára figyeltem szegény
gyanútlanul dolgozgató postást nap mint nap, hogy mikor hozza már végre a
csomagot. Így amikor (azt hiszem) előző héten megérkezett ez a gyönyörű
drágaság, nem is hezitáltam, azonnal elkezdtem olvasni. Persze elég magas
elvárásaim voltak a regénnyel kapcsolatban, és eléggé kételkedtem, hogy sikerül
mindet megütnie, azonban végül nem csak, hogy hozta azt a szintet amire
számítottam, de minden elképzelésemet felülmúlta.
Aztán egy napon egy költöztető cég
teherautója áll meg a szomszéd ház előtt. Kinézek az ablakomon, és akkor
meglátom őt. Magas, vékony, és csak feketét visel – fekete a pólója, a
nadrágja, az edzőcipője, sőt még a kötött sapkája is, ami alól egyáltalán nem
lóg ki a haja. Észreveszi, hogy őt figyelem, és megakad rajtam a tekintete.
Csak nézzük egymást. Olly a neve.
Lehet, hogy nem lehet megjósolni a jövőt,
de azért ezt-azt mégis meg lehet. Például nagyjából biztos vagyok benne, hogy
bele fogok szeretni Ollyba. És szinte biztos, hogy annak katasztrófa lesz a
vége.
Nicola Yoon Jamaicán és Brooklynban, Long
Islanden nőtt fel. Jelenleg Los Angelesben, Kaliforniában él a férjével, a
kötet illusztrátorával, és a lányával, akiket őrülten szeret. A Minden, minden
az első regénye.
David Yoon író és designer. Feleségével,
Nicola Yoonnal Los Angelesben, Kaliforniában él. Történetekről beszélgetnek, és
felolvasnak hároméves lányuknak, Pennynek. David illusztrálta a Minden,
mindent.
Eredeti cím: Everything, everything
Megjelenés éve hazánkban: 2016
Eredeti megjelenés: 2015
Kiadó: Corgi Books/Gabó Kiadó
Kiadói sorozat: -
Oldalszám: 310
Ami elsőnek
feltűnt, az maga a stílus volt. Angolul olvastam a könyvet, és miután
túljutottam az első egypár fejezeten, meglepődtem, milyen egyszerűen,
érthetően, mégis szépen fogalmaz az írónő, jófajta humorral fűszerezve. Néha
azt szoktam észrevenni az amerikai íróknál, hogy (érthető módon) gyakran
használnak olyan szavakat, amelyek többnyire az amerikai angolban élnek, ez
pedig egy picit megnehezítette a dolgom, amikor elkezdtem az eredeti nyelven
való olvasást, de Nicolánál ezt egyáltalán nem vettem észre, szóval azoknak,
akik egy könnyű nyelvezetű olvasmányt keresnek, az Everything, everything tökéletes lesz.
A történettől
leesett az állam. Olvastam már betegségtől szenvedő szereplőkről nem egyszer,
de eddig ez vitte a pálmát. Természetesen nem Maddy SCID-jének örülök ennyire, hanem
azoknak a megdöbbentő csavaroknak, amelyeket az írónőnek sikerült úgy
elhelyeznie a könyvben, hogy a legváratlanabb helyzetekben sokkolja le az
olvasót. Volt néhány pillanat, amikor igencsak néztem, mint hal a szatyorban,
hogy én erre életemben nem gondoltam volna. Imádom, amikor meg tudnak lepni.
Bár Nicola nem
dolgozott sok szereplővel, azzal a maroknyival, akiket létrehozott, látszott,
hogy nagyon közeli kapcsolatot ápolt. Tökéletesre sikeredtek, ilyen jól
kidolgozott karakterekkel nagyon régen találkoztam már.
 |
| Olly (Nick Robinson) & Maddy (Amandla Stenberg) forrás |
Maddy egy nagyon különleges lány, és itt inkább a személyiségére célzok, mint a betegségére. Rám rendkívül inspirálóan hatott, ahogy az apró dolgokat is tudta értékelni abban az életben, ami neki jutott, és pozitivitásával mindig megmosolyogtatott. Szerettem benne, hogy ilyen intelligens és érdeklődő, azt pedig pláne, hogy óriási könyvmoly. Bár próbálta visszafogni, én az álmodozó oldalát különösképpen megkedveltem, érdekes volt látni, hogy ő mi mindenre vágyik a világból, ami számunkra olyan természetes, mint a lélegzés.
Olly karakterében
főleg a különleges humora, és a vicces visszaszólásai fogtak meg. Nagyon
energikus és lüktető karakter, mint a villám vitte előre a történetet, amiért
jár neki egy óriási pirospont. A ragaszkodása és a nyitottsága, az éleslátása
levett a lábamról, nem beszélve az eszéről, ami a szívével egyetemben nagyon is
a helyén van.
Nem meglepő módon
újabb kedvencet avattam. Alig bírtam letenni a könyvet, olvasmányos, érdekes
volt, de egyben mély értelmet is hordozott magában, és voltak benne
kifejezetten szívfacsaró részek is. Megtanított jobban értékelni a jó dolgokat
magam körül, elfogadni a rosszakat, és a legfontosabb, élni. „Life is a gift. Don’t forget to live it.” Ezer hála és
köszönet Nicola Yoonnak, hogy megírta ezt a csodálatos történetet.
AKI NEM OLVASTA MÉG A KÖNYVET, DOBJA EL GYORSAN A GÉPÉT/TELEFONJÁT, FATÁLIS SPOILEREK KÖVETKEZNEK!
Kellemest a hasznossal, ha már elolvastam ezt a könyvet,
szeretném beszuszakolni az áprilisi Promágus kupára. Az ehavi téma az utazás,
és láss csodát, hát nem eszébe jutott Maddy-nek, hogy elszökik Olly-val világot
látni, és kiruccannak egy kicsit Hawaii-ra? Ezen kívül a könyv végén még New
York-ig is eljut, szóval remélem, ez több mint elég jövés-menés volt ahhoz,
hogy a kedves és mélyen tisztelt Prológus tagok elfogadják indokként. :D
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése