Pak Janmi: Élni akartam - Egy észak-koreai lány útja a szabadság felé

2016 nyara óta engem is teljesen beszippantott a Távol-Kelet, de főleg Korea csodálatos világa. De sajnos, mint az éremnek is, ennek az országnak is két oldala van: míg délen virágzik a kultúra és elmondhatjuk, hogy többnyire boldogok az emberek, északon éhezés és elmaradottság várja azt, aki minden figyelmeztetés ellenére mégis beteszi a lábát a területre. Mivel szeretem minden részét ismerni az éppen kedvenc kultúrámnak, így természetesen a kevésbé csodás arcára is kíváncsi voltam Koreának, így hát amikor megláttam, hogy pont bent van a könyvtárban az Élni akartam, egyből lecsaptam rá, mivel már elég régen kinéztem magamnak. Ha csak egy szóval jellemezhetném könyvet, azt mondanám, hogy lesokkolt, de nagyon. De mivel ez egy értékelés, ezért inkább nem csak egy szóval intézném el a dolgot. :D

Pak Janmi (angolos írásmóddal Yeonmi Park) az észak-koreai Hjeszanban született 1993-ban. Ma már Dél-Korea fővárosában, Szöulban él. Hosszú, drámai és kalandos úton jutott el idáig.

Tizenhárom éves volt, amikor az éhezés és édesapja bebörtönzése miatt elviselhetetlenné vált a családja élete, és úgy döntöttek, vállalják a rettenetes kockázatot, és a jeges Jalu folyón átszöknek Kínába. Nem tudták, hogy egyenesen a kínai emberkereskedők karjaiba futnak, akik lesben állva várják a világ talán legkiszolgáltatottabb embereit – az Észak-Koreából menekülőket. Két évig éltek ebben a pokolban, talán még annál is rosszabb helyzetben, mint ami elől menekültek. Majd újra kockára tették az életüket, és a Góbi sivatagon át egy fagyos éjszakán átmenekültek Mongóliába, ahonnan aztán az útjuk már Dél-Koreába vezetett.

Az Élni akartam amellett, hogy az emberi élni akarás és életszeretet egyszerre olvasmányos és drámai emlékműve, egyedülálló bepillantást enged a mai észak-koreai és kínai élet mindennapjaiba, az ott élők érzelem- és gondolatvilágába.

Eredeti cím: In Order to Live – A North Korean Girl’s Journey to Freedom

Megjelenés éve hazánkban: 2016

Eredeti megjelenés: 2015

Kiadó: Akadémiai

Kiadói sorozat: -

Oldalszám: 308

Az első dolog amit megjegyeznék és tanácsolnék, mielőtt bárki belekezd a könyvbe, hogy senki ne várjon Jókai féle leírásokat, esetleg fület gyönyörködtető szóvirágokat. Ennek a könyvnek az üzenet átadása a szerepe, és bár a szerkesztők és Janmi maga is csodálatos munkát végeztek, azért stílusilag látszik, hogy nem egy képzett író kezei közül került ki a történet. Ezt persze nem becsmérlő hangnemben írom, sőt, szerintem ez a „nyers fogalmazás” még hozzá is tett ahhoz, hogy még nagyobb hatással legyen rám a történet, sokkal élethűbbé tette az olvasást.

Amin azóta sem tudom túltenni magam az, hogy végre felfogjam, ilyen tényleg megtörténik a mai világban. Minden egyes sorát leesett állal olvastam a könyvnek, annak ellenére, hogy egy teljes hónapig készültem egy Észak-Koreáról szóló előadásomra. Lehet, hogy csak én vagyok végtelenül naív, de nagyon lesokkoltak az olvasottak, és többször újra kellett olvasnom egy-egy részét, hogy felfogjam, tényleg van olyan ország, ahol a 2000-res években, bár csempészfilmeket néznek az emberek, mégis a rétről kell bogarakat összeszedniük, hogy ne haljanak éhen. Ezt még mindig nem teljesen sikerült feldolgoznom, de számomra ez is az egyik legnagyobb szépsége ennek a könyvnek. Végre sikerült valakinek valami tényleg hatalmas és fontos problémára felnyitnia a szemem olyannyira, hogy azóta fokozatosan megpróbálok odafigyelni olyan apróságokra, amelyek számomra mindig is természetesek voltak, de másoknak nem feltétlenül van hozzáférésük. Ilyen például az étel, amit eddig, shame on me, de nem igazán sirattam meg, ha a kukában landolt, de mostanában inkább beteszem a hűtőbe és megeszem később, ha már nagyon éhes leszek, vagy odaadom valakinek.

Elsősorban tehát azért lett óriási kedvencem az Élni akartam, mert eddig a fiatal aktivistának sikerült a legnagyobb hatást gyakorolnia rám a szavain keresztül, másrészt pedig egyszerűen nem tudtam letenni a könyvet. Folyamatosan izgultam a lányért és családjáért, többször megkönnyeztem utuk nehézségeit, vagy esetleg ritka örömeit. Végig szurkoltam nekik, hogy a hosszú bezártság után valahogy sikerüljön hozzászokniuk az új világhoz amibe cseppentek, és sikeresen újrakezdeni az életüket, immáron szabad emberekként.

Összességében úgy gondolom, hogy az Élni akartam egy olyan olvasmány, amit mindenkinek a kezeiben kellene tartania, mert olyan dolgokra nyitja fel az ember szemét, amelyek mellett eddig egy gondolat nélkül elsétált, és hozzáad az olvasó személyiségéhez is, egy kis empátiát csepegtetve a mindennapjaiba.

Fun fact, hogy Janmiról egyébként már hallottam az alatt a bizonyos hónapnyi kutatómunka alatt (persze akkor még nem tudtam, hogy könyvet is adott ki), mégpedig az egyik konferencián tartott beszédéről készült videót láttam, ami annyira megfogott, hogy többször is zsebkendő után kellett nyúlnom. Ha az ő szavai sem győznek meg titeket arról, hogy az ő történetét mindenkinek olvasnia kell, akkor semmi.

https://www.youtube.com/watch?v=ufhKWfPSQOw&t=15s