Róbert Katalin: Szelídíts meg!

Ez a bejegyzés a Prológus Magyar hete keretében látott napvilágot. A könyvért köszönet a Könyvmolyképző kiadónak!

Ha valaki körülnéz a blogon, láthatja, hogy nem sűrűn szoktam hazai íróktól olvasni, (bár ez az utóbbi időben változott a Prológus hatására, és abszolút nem bánom) Róbert Katalin neve mégsem volt számomra ismeretlen, korábban is többször hallottam itt-ott felbukkanni. A Szelídíts meg az első regénye, ami ténylegesen a kezembe is került, és nem csalódtam benne.

Róka ​kilencedikes lány, és nem akar mást, mint rajzolni, pusztítani az ellenséget a kedvenc számítógépes játékában, és nem törődni azzal, hogy frissen elvált szülei még mindig felette csatároznak.

Az új osztálytársai az idegeire mennek, ráadásul a tanárok Kisherceget, ezt a bosszantóan tökéletes tizenegyedikest is a nyakába varrják, hogy korrepetálja matekból.

Róka mindent megtesz, hogy elijessze a fiút, de az nem hagyja magát, és lassan egyre közelebb kerülnek egymáshoz.

Csakhogy tavaly történt valami, amiről eddig nem beszélt senkinek… 

Kisherceg kitűnő tanuló, próbál megfelelni a szüleinek, és a barátnőjének, Rozannának, és eddig minden akadályt tökéletesen vett, ám most úgy érzi, elakadt az élete. Nem elég, hogy fogalma sincs, mihez kezdjen az érettségi után, még korrepetálnia is kell a bukásra álló Rókát.

A lány ellenséges, arcpirítóan szabad szájú, és mindent elkövet, hogy a fiú kudarcot valljon…

Mire elég heti egy különös óra? Közelebb kerülhet egymáshoz két ennyire más ember?

Eredeti cím: Szelídíts meg!

Megjelenés éve hazánkban: 2017

Eredeti megjelenés: 2017

Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó

Kiadói sorozat: Vörös Pöttyös

Oldalszám: 272

Az első dolog, ami felmerült bennem a könyvvel kapcsolatban, az volt, vajon fogom-e érteni a történetet, annak ellenére, hogy szégyen szemre nem olvastam az eredeti A kis herceg-et. A válasz: Igen! Mert bizony, a Szelídíts meg! az előbb említett mű retelling változata. Nyomokban fellelhető benne Kisherceg, Róka és Rózsa sztorija, (már csak azért is, mert a főszereplők utánuk lettek elnevezve) de ettől eltekintve egy teljesen eredeti, modern romantikus cselekmény bontakozik ki a szemünk előtt.

forrás

Ha már a cselekménynél tartunk: elég vegyes érzéseim vannak vele kapcsolatban. Nem ez volt az a része a könyvnek, ami miatt nagyon megszerettem, de rossznak sem mondanám. Véleményem szerint egy elég átlagos történetet mesél el két gimnazistáról, amit, fáj leírnom, de elég sokszor elmeséltek már. Voltak természetesen egyedi kiegészítések, de nem sok újdonságot tudott adni a regény ezen része.

Ami viszont igencsak fűszeressé tette a dolgokat, az a stílus, a hangulat volt. Az egész könyvnek igazán különleges, esős napokra emlékeztető kisugárzása van, kicsit keserédes, de mégis pozitív benyomásokat hagyott bennem olvasás után, és ezt nagyon különlegesnek találtam, kevés könyvnél tapasztaltam eddig ilyet.

A szereplők egyszerűen zseniálisak voltak. Nincsen sok belőlük, de akik előfordulnak, azok „minőségi termékek”.

Rókáról az első pár mondata alapján kapásból azt hittem, hogy utálni fogom végig, de mégsem ez történt. Megértettem, milyen problémákkal küzd, és hogy igazából ő sem egy két lábon járó viharfelhő. Sőt, egész normális is tud lenni, ha akar! Nagyon érdekesnek tartom, amikor egy író ilyen rétegelt személyiséget tud kiépíteni a karakternek.

Kisherceg az én ízlésemnek kicsit sótlan karakter volt, ahogy mindig Rózsa érdekeit vette figyelembe, és a lány minden lélegzetét árgus szemekkel óvta és vigyázta. Ennél sokkal érdekesebb kérdésekre hívta fel például számomra a figyelmet az üzenet, amit közvetíteni akart. A „Mi leszel, ha nagy leszel?” kérdés nálam is aktuális téma így faktválasztás környékén, így nem is olvashattam volna jobbkor a fiú kételyeit a pályaválasztással kapcsolatban.

Rókával szemben Rózsa volt az a női karakter, aki viszont nagyon ellenszenves volt számomra. Az eredeti történet általam ismert töredékei alapján próbáltam előzetesen megítélni, de sosem gondoltam volna, hogy egy ennyire kényes, zéró empátiával rendelkező ember kerekedik ki belőle.  Teljesen más véget képzeltem el az ő számára, de igazából boldog vagyok azzal, ahogy befejeződött a könyv.

Összességében nekem nagyon tetszett a könyv, nem olyan hosszú olvasmány, így mindenkinek csak ajánlani tudom. Aki szerette A kis herceget, az Róbert Katalin verzióját is élvezni fogja, a gimnazista romantikus történetek rajongói pedig szintén nem rakják le rossz szájízzel a regényt, ezt garantálom.