 |
| Ez a bejegyzés a Prológus Könyvek a strandon projekthetének keretein belül látott napvilágot. |
A moly.hu-nak van egy olyan remek kis lehetősége, hogy ha nem tudod,
mit olvass, a várólistádról kidob egy random olvasatlan könyvet neked. Nemrég
én is így fedeztem fel újra Jessica Sorensen könyvét, és úgy gondoltam, biztos
volt valami oka, hogy annak idején a várólistámra tettem, így ki is vettem
gyorsan a könyvtárból egy példányt. A tengerparton gyorsan csúsznak a könyvek,
(majdnem annyira, mint a plusz kilók felfele a sok finom kajától) így nekem sem
tartott sok időbe, míg vegyes érzelmekkel letettem a kötetet a napozóágy mellé.
Ella fékezhetetlen,
heves természetével tűnt ki, mindenki tudta róla, hogy ami a szívén, az a
száján. De azután mindent maga mögött hagyott, egyetemre ment, és ott
átváltozott valaki mássá, aki betartja a szabályokat, fegyelmezetten ügyel a
rendre, és gondosan elrejti problémáit. Most azonban itt a nyári szünidő, és
nem mehet máshová, mint haza. Márpedig fél, hogy otthon újból a felszínre
bukkanhat mindaz, amit fáradságos munkával eltemetett, kivált, hogy Micha a
szomszédban lakik.
Micha szexis,
dörzsölt, magabiztos, és úgy olvas Ella lelkében, mint senki más. Mindent tud a
lányról, még a legsötétebb titkait is. Ella tudja, hogy ha a fiú megpróbálja
előcsalogatni régi énjét, nehezen bír ellenállni neki. Csak azt nem ismeri föl,
hogy amikor távozott, magával vitte Micha szívének egy darabját. És a fiúnak
most feltett szándéka, hogy újra megnyeri a lányt, akit elveszített.
Eredeti cím: The Secret of Ella and Micha
Megjelenés éve hazánkban: 2015
Eredeti megjelenés: 2012
Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó
Kiadói sorozat: Rubin Pöttyös
Oldalszám: 264
Olvastam már korábban is Sorensen-től, név szerint a Callie, Kayden és
a véletlen-t, akkor viszont teljesen másként hatott számomra az írónő stílusa. Ez
talán köszönhető annak, hogy Ella és Micha karaktere is alapvetően a „lázadó”
kategóriába tartozik, míg a Callie, Kayden és a véletlenhez egy kissé más
hangszín illik. Mégis úgy gondolom, hogy a fordításon csúszott el nálam a
regény. Rengeteg modern, divatosnak tűnő, szlenges kifejezést használt a
fordító, olyan helyeken is, ahova az irodalmibb megfogalmazás jobban illett
volna. Gondolom ezzel közelebb akarta hozni a fiatal olvasókhoz a könyvet, de
én inkább csak feszengtem és kényelmetlenül éreztem magam tőle, pont annyira
tűnt természetesnek, hogy így beszélnének a szereplők, mintha egy elefánt
balettozni tanulna.
A történettel eléggé hadilábon állok, én magam sem teljesen tudom, mi
is a véleményem róla. Egyrészt úgy gondolom, mostanra már lehet, hogy túl sok
ehhez hasonló sztorin alapuló könyvet olvastam, így nem sok újdonságot és
meglepetést tartogatott számomra a cselekmény. Kiszámítható volt és egy-két helyen
elég sablonos is. Ennek ellenére mégis tudott néhol szórakoztatni, és
valamilyen csodával határos módon sikerült fenntartania az érdeklődésemet is,
így elég hamar el is olvastam a könyvet. Szóval attól eltekintve, hogy a
szokásos „problémákkal küzdő tinédzserek szerelmére” épül a sztori, mégis
megvan a maga bája, amivel sikerül meggyőznie az olvasót, hogy ne adja fel és
fejezze be a regényt.
Ami a karaktereket illeti, akadt, akit megkedveltem, és akadt, aki
szinte majdnem egyből homályba veszett a fejemben, mert nem sikerült semmivel
sem kiemelkednie a többi szereplő közül, akikről korábban már olvastam.
Az utóbbi kategóriába tartozott sajnos a két főszereplő is. Sajnálom,
hogy nem mélyítette el jobban a karakterüket az írónő, mert biztos vagyok
benne, hogy egyébként érdekes szereplőket lehetett volna belőlük kihozni. Amit
velük kapcsolatban hiányoltam még kicsit, az a karakterfejlődés volt. Nyilván,
meghoztak egy-két fontosabb döntést, de legbelül a jellemük, a régi hibáik és
rossz szokásaik, a démonaik nem tűntek el, csak éppen nem rajtuk volt a fókusz.
Aki viszont kifejezetten felkeltette az érdeklődésem, az Ella legjobb
barátnője, Lila volt. Bár elsőre egy sekélyes cicababának tűnik a lány,
igazából több rétege is van a személyiségének és egy igazán érdekes karakter
mindenféle meglepő titokkal, ha odafigyel rá az ember. Úgy gondolom, hogy egy
nagyszerű főszereplő válna belőle, mondjuk egy spin-off kötetben, amit még én
is szívesen olvasnék.
Összességében úgy gondolom, hogy egyszer el lehetett olvasni a könyvet,
nem lett a kedvencem, de strandra épp megfelelt arra, hogy elüssem az időt
vele. Nagyrészt hideg-meleg kapcsolatom volt a könyvvel, minden szempontból
tudok róla olyat mondani, ami tetszett benne, és olyat is, mai nem
kifejezetten. Mindenesetre egy rövid nyári olvasmánynak megfelelt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése