Leylah Attar: Papírhattyú

Ez a bejegyzés a Prológus Elvitte a víz projektjének keretein belül látott napvilágot.

Ez a könyv érdekes módon nem volt fent a várólistámon, csak néhány évvel ezelőtt egy csapattársamnál láttam, és mivel ismerős volt a borítója, ezért nemrég hirtelen felindulásból kikölcsönöztem a könyvtárból, amikor éppen arra jártam. Úgy kezdtem neki, hogy semmit nem tudtam a könyvről, még a fülszöveget sem olvastam el, és kellemes meglepetésként ért, hogy pont egy olyan regény akadt véletlenül a kezembe, ami ennyire tetszik.

A szerelem nem halhat meg soha.

Azt mondják, 21 nap kell hozzá, hogy kialakuljon egy szokás. Ez hazugság! A lány 21 napig kitartott. A 22. napon pedig mindent megadott volna a halál nyugalmáért. Mert azon a bizonyos 22. napon rájött, hogy az ő megmenekülése a biztos halált jelenti vagy az apja, vagy a szerelme számára. A Papírhattyú komor, mégis szívet melengető szerelmi történet, tele nyersességgel, intrikával és feszültséggel.

Lenyűgöző mese szenvedélyről, veszteségről, megváltásról.

Eredeti cím: The Paper Swan

Megjelenés éve hazánkban: 2016

Eredeti megjelenés: 2015

Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó

Kiadói sorozat: Rázós könyvek

Oldalszám: 376

Rengeteg romantikust olvastam már. Ifjúságit, YA-t, NA-t, felnőttet. És amikor már elhiszem, hogy mindent láttam, jön ez a könyv és megmutatja, hogy van még új a nap alatt. Attar alkotását leginkább Colleen Hoover könyveihez tudnám hasonlítani, bűnözéssel és erőszakkal kiegészítve. Megragadja és közel 400 oldalon keresztül fogva tartja az olvasó szívét, miközben az lassan már azt is elfelejti a vége felé haladva, hogyan is kell lélegezni. A Papírhattyú egy gyönyörű, érzésekkel teli intenzív történet, ami nem fog nyugodni hagyni, míg végig nem olvasod. Figyelem, öveket becsatolni, érzelmi hullámvasút következik!

Ezen felül a cselekmény izgalmas és lendületes volt, ha egyszer felvettem a könyvet, alig tudtam letenni, legszívesebben együltő helyemben végigolvastam volna az egészet. Többször találkozunk nem várt fordulatokkal, melyektől a padlót verdesi majd az állunk, illetve olyan titkokra derül fény, amik megrengetik a szereplők egész életét.

Amit szeretnék még kiemelni, az a hangulatkeltés zsenialitása volt. Még nem hiszem, hogy bármikor is olvastam volna Mexikóban játszódó történetet, de az írónőnek sikerült elérnie, hogy végig a Dirty Dancing 2. díszletei között érezzem magam (annak ellenére, hogy az Kubában játszódik. Bocsássatok meg nekem, mindig is borzalmas voltam földrajzból.)

A szereplőket kifejezetten megkedveltem a könyv végére. Mostanában elég sok olyan könyvet olvastam, ahol kicsit egysíkúra sikerült megalkotni a karaktereket, de Attar regényében felüdülésként ért, hogy a szereplői árnyaltak, komplikáltak és mint a valódi embereket, idő kell, hogy kiismerjük őket. Ami még szintén nagyon tetszett, az a karakterfejlődés volt, ami minden egyes szereplőnél megfigyelhető volt. Mivel a történet hosszú éveket ível át, ezért nagyszerűen tudta ábrázolni az írónő, hogy bizonyos cselekedetek milyen reakciókat váltottak ki a szereplőkből és ez később hogy formálta a személyiségüket.

Összességében úgy gondolom, régen olvastam könyvet, ami ennyire magával ragadott volna. Fordulatos és izgalmas cselekmény, kidolgozott és szerethető szereplők, nagyszerű hangulatkeltés és lebilincselő romantikus szál jellemzi ezt a regényt, ami miatt bátran tudom ajánlani azoknak, akik nem ijednek meg az élet kicsit árnyékosabb oldalaitól sem.