Ezt a könyvet a Book Blogger's
Challenge keretében olvastam.
Köszönöm szépen Amalthya-nak,
hogy ezt a regényt választotta, ugyanis alig tudtam letenni. A történet elején
azt hinnénk, hogy egy tucatkönyvet tartunk a kezünkben, a végére azonban
egyszer csak hopp! Már el is használtunk egy 100-as zsepit.
Park Sheridan tökéletesen kigondolta. Ha senki sem látja, senki sem
fogja zavarni sem. Ha láthatatlanná tud válni, mindenki békén hagyja majd.
Eleanor Douglas akkor sem lenne képes eltűnni, ha megpróbálná. Minden túl sok
rajta – őrült vörös haja, fantasztikus ruhái, a szokatlan bolondságok, amik
elhagyják a száját. Mikor Eleanor feltűnik Park iskolabuszán, a fiú nem tudja
eldönteni, hogy bátor-e, vagy kész öngyilkosság, amit csinál… De képtelen
kiverni a fejéből a hozzá hasonlóan örök kívülálló lányt.
Két rossz csillagzat alatt született fiatal története, akik elég
okosak, hogy tudják, az első szerelem szinte sohasem tart örökké, de elég
bátrak és elszántak, hogy mégis megpróbálják.
„Ebben a szexi, okos és gyengéd történetben a punk rock és az
igaz szerelem lüktet. Az olvasók el fognak ájulni az Eleanor és Parktól.” (Gayle
Forman, New York Times bestseller szerző)
„A tinik közötti barátság ábrázolása hiteles és felkavaró. [...]
Kötelező olvasmány azoknak, akik imádják a szeszélyes szerelmes történeteket
vagy a nyolcvanas évek popkultúráját.” (School Library Journal)
Eredeti cím: Eleanor & Park
Sorozat: -
Megjelenés éve hazánkban: 2014
Eredeti megjelenés: 2013
Kiadó: Scolar Kiadó.
Kiadói sorozat: -
Oldalszám: 336A kezdőkép igen sejtelmes, ugyanis már a befejezés utáni távoli jövőben létező Park gondolatait olvashatjuk. Elkezdi piszkálni az olvasó agyát a gondolat, hogy mi történt kettejükkel? Mitől ilyen szomorú a srác? Na és Eleanor? És hozzáfog kismillió-féle elméletet kidolgozni ahelyett, hogy egyszerűen csak folytatná, amit elkezdett. Vagy csak én vagyok ilyen? :D
„Például
amikor kocsival ment dolgozni, és meglátott egy vörös hajú lányt a sarkon –
akkor egy fullasztó félpillanatig esküdni mert volna rá, hogy ő az.”
Forrás |
„Park
nagyjából ugyanabban a pillanatban vette észre az új lányt, mint a többiek. A
busz elejében állt, az első üres hely mellett.
Egy
elsős gyerek ült ott egymaga. Letette a táskáját maga mellé az üres ülésre,
majd másfelé nézett. A sorokban végig mindenki, aki egyedül ült, kihúzódott a
külső ülésre. Park hallotta, hogy Tina felvihog – élt-halt az ilyen
helyzetekért.”
Imádtam a szereplőket! Végre nem egy
tökéletes, kigyúrt, 2 méter magas sráccal és egy csinos, de önbizalom-hiányos
lánnyal volt dolgom, hanem olyan tinikkel, akikkel akár én is összefuthatnék az
iskola folyosóján.
Forrás |
Eleanor abszolút nem szépségkirálynő típus, ez tény. De jelenti ez azt, hogy
nem teljes értékű ember? Dehogy! Ennek ellenére mégis nap, mint nap ki van téve
a többiek gúnyolódásának, ő ezt azonban szó nélkül tűri. Hogy miért? Mert ennél
sokkal nagyobb problémái is vannak. Például a részeges mostohaapja, aki
terrorban tartja az egész családot, és, hogy 4 testvérével osztozik egy
pindurka szobán. Szegény lánynak még fogkeféje sincs, nem azon fog jajveszékelni,
hogy nem Gucci a táskája. Felülemelkedik az efféle felszínességeken, és inkább
a fontos dolgokra koncentrál, mint például, hogy tud segíteni édesanyjának,
vagy a testvérein.
Park egész életében mindent megkapott, amire vágyott, sosem kellett nélkülöznie.
Szerető szülei vannak, és mindössze 1 öccse. Bár néha megnézik koreai vonásai
miatt, nagyrészt békén hagyják. Általában nem nagyon törődik az új diákokkal,
azonban akkor, a buszon, nem bírta nézni a vörös hajú lányt, azokkal a könyörgő
szemeivel. Szinte érezte, ahogy a hátsó sor pillanatokon belül keselyű módjára
cincálják szét a Nagy Vörös önbecsülését.
Eleanor és Park szerelme nem mindennapi.
Ahogy egyre jobban megismerték egymást, a belső értékeik által megszépültek a
másik szemében.
„A hétfők voltak a
legjobbak.
Amikor felszállt a buszra, Park rámosolygott. Sőt végig
mosolygott rá, amíg ő elsétált az ülések között.
Eleanor nem tudta rászánni magát, hogy egyenesen
visszamosolyogjon rá a többiek előtt. De akaratlanul is elvigyorodott, ezért
lesütötte a szemét, és két másodpercenként felpillantott, hogy a fiú nézi-e
még.
Nézte.”
Forrás |
Nagy kedvencemnek, a váltott szemszögnek
köszönhetően tökéletesen bele tudtam élni magam mindkét főszereplő helyzetébe.
Ebben az is segített, hogy a könyv főleg érzelem és gondolatközpontú, szinte
eggyé válunk a karakterekkel. A mindkettejük életében megjelenő mellékszálak
tükrözték, hogy mennyire más társadalmi rétegből származnak, és annál meghatóbb
volt, hogy mégis összetartanak.
A könyvnek fontos mondanivalója, hogy ne
ítéljünk első látásra, fogadjuk el azokat is, akik valamiért mások. Próbáljunk
a dolgok mögé nézni, miérteket keresni. Mert mindennek megvan az oka, csak meg
kell találni. Akkor látjuk meg, hogy milyen is igazából az az ember. És nem
kell megijedni, ha valaki más, elvégre attól ilyen színes a világunk. Milyen
unalmas is lenne, ha mindenkit szalagszerűen ugyanolyanra gyártottak volna,
nem?
Mindenkinek ajánlom ezt a regényt, akár
kikapcsolódást, akár mélyebb értelmet keres. De főleg azoknak, akik fel vannak
készülve egy igazi érzelmi-hullámvasút menetre.
Már olvastad? Írd le
Te is, mit gondolsz a könyvről! A véleménynyilvánításról további
információkat Az oldal működése menüpontban
találsz.
Én is olvastam már, és körülbelül ugyanígy vélekedtem róla.
VálaszTörlésBár olvastam jobb könyveket is már, ergo nem lesz a kedvencem, azért meg kell hagyni, egy élmény volt.
Élmény bizony ;) Neked mely könyvek tetszettek jobban?
TörlésSzia! Én is olvastam (talán egy hete fejeztem be) nekem a vége nem tetszett. Ez nem a könyv hibája hanem az én romantikus (vagy inkább gyermeki) lelkemé ami azt várja, hogy a végén minden csupa szép és jó. A könyvre azt mondanám egy nagyon nagyon jó könyv. Ahogy édesapám szokta mondani: Egy könyv nem akkor jó ha egy embernek tetszik, hanem ha tömegeket elgondolkodtat és szerintem (a maga nemében) ez egy elgondoltkodtató könyv volt. Én mindenkinek ajánlani tudom.
VálaszTörlésSzia! Igen, én is vágytam rá, hogy valami varázslat folytán törlődjön ki Park visszatekintése a könyv elejéről, és legyen boldog a befejezés, de hát sajnos nem történt meg.Mondjuk engem nem is ez akasztott ki leginkább, hanem az utolsó oldal. Hogy lehet így félbehagyni??! Szinte a hajamat tétem tőle. :/ De ezt leszámítva nagyon tetszett, és tényleg elgondolkodtató, édesapád igen bölcs ember lehet. :)
Törlés