2015. október 7., szerda

Rainbow Rowell: Eleanor és Park

Ezt a könyvet a Book Blogger's Challenge keretében olvastam. Köszönöm szépen Amalthya-nak, hogy ezt a regényt választotta, ugyanis alig tudtam letenni. A történet elején azt hinnénk, hogy egy tucatkönyvet tartunk a kezünkben, a végére azonban egyszer csak hopp! Már el is használtunk egy 100-as zsepit.


Park Sheridan tökéletesen kigondolta. Ha senki sem látja, senki sem fogja zavarni sem. Ha láthatatlanná tud válni, mindenki békén hagyja majd. Eleanor Douglas akkor sem lenne képes eltűnni, ha megpróbálná. Minden túl sok rajta – őrült vörös haja, fantasztikus ruhái, a szokatlan bolondságok, amik elhagyják a száját. Mikor Eleanor feltűnik Park iskolabuszán, a fiú nem tudja eldönteni, hogy bátor-e, vagy kész öngyilkosság, amit csinál… De képtelen kiverni a fejéből a hozzá hasonlóan örök kívülálló lányt.
Két rossz csillagzat alatt született fiatal története, akik elég okosak, hogy tudják, az első szerelem szinte sohasem tart örökké, de elég bátrak és elszántak, hogy mégis megpróbálják.

„Ebben a szexi, okos és gyengéd történetben a punk rock és az igaz szerelem lüktet. Az olvasók el fognak ájulni az Eleanor és Parktól.”  (Gayle Forman, New York Times bestseller szerző)

„A tinik közötti barátság ábrázolása hiteles és felkavaró. [...] Kötelező olvasmány azoknak, akik imádják a szeszélyes szerelmes történeteket vagy a nyolcvanas évek popkultúráját.” (School Library Journal)

Eredeti cím: Eleanor & Park
Sorozat: -
Megjelenés éve hazánkban: 2014
Eredeti megjelenés: 2013
Kiadó: Scolar Kiadó.
Kiadói sorozat: -
Oldalszám: 336
A kezdőkép igen sejtelmes, ugyanis már a befejezés utáni távoli jövőben létező Park gondolatait olvashatjuk. Elkezdi piszkálni az olvasó agyát a gondolat, hogy mi történt kettejükkel? Mitől ilyen szomorú a srác? Na és Eleanor? És hozzáfog kismillió-féle elméletet kidolgozni ahelyett, hogy egyszerűen csak folytatná, amit elkezdett. Vagy csak én vagyok ilyen? :D

„Például amikor kocsival ment dolgozni, és meglátott egy vörös hajú lányt a sarkon – akkor egy fullasztó félpillanatig esküdni mert volna rá, hogy ő az.”

Forrás
Mivel amerikai tinédzserekről lévén szó, ezért itt is helyet kap az elengedhetetlen téma: az ottani gimnáziumok kegyetlen hierarchiája, ami, úgy látszik, már a '80-as években is létezett. Ez esetben azonban nem a megszokott iskolai ebédlőre, hanem az iskolabuszra vetíti ki ezt a rendszert az írónő. A ,,menők'' ülnek hátul, a semlegesek középtájt és a ,,stréberek'' a gólyákkal karöltve elöl. Mindenkinek megvan a maga helye, amikor is betoppan a furcsa, új lány, aki nem illik sehova. Eleanor belépője nem is sikerülhetett volna rosszabbul, ugyanis a busz indulásáig ott téblábol a sorok között, kétségbeesetten keresve egy szabad ülést, azonban mindenki elutasítja. Ekkor lép színre félig koreai, hős lovagunk, és kissé durván, de maga mellé engedi a lányt, ezzel megpecsételve mindkettejük jövőjét.

„Park nagyjából ugyanabban a pillanatban vette észre az új lányt, mint a többiek. A busz elejében állt, az első üres hely mellett.
Egy elsős gyerek ült ott egymaga. Letette a táskáját maga mellé az üres ülésre, majd másfelé nézett. A sorokban végig mindenki, aki egyedül ült, kihúzódott a külső ülésre. Park hallotta, hogy Tina felvihog – élt-halt az ilyen helyzetekért.”

Imádtam a szereplőket! Végre nem egy tökéletes, kigyúrt, 2 méter magas sráccal és egy csinos, de önbizalom-hiányos lánnyal volt dolgom, hanem olyan tinikkel, akikkel akár én is összefuthatnék az iskola folyosóján.

Forrás

Eleanor abszolút nem szépségkirálynő típus, ez tény. De jelenti ez azt, hogy nem teljes értékű ember? Dehogy! Ennek ellenére mégis nap, mint nap ki van téve a többiek gúnyolódásának, ő ezt azonban szó nélkül tűri. Hogy miért? Mert ennél sokkal nagyobb problémái is vannak. Például a részeges mostohaapja, aki terrorban tartja az egész családot, és, hogy 4 testvérével osztozik egy pindurka szobán. Szegény lánynak még fogkeféje sincs, nem azon fog jajveszékelni, hogy nem Gucci a táskája. Felülemelkedik az efféle felszínességeken, és inkább a fontos dolgokra koncentrál, mint például, hogy tud segíteni édesanyjának, vagy a testvérein.



Park egész életében mindent megkapott, amire vágyott, sosem kellett nélkülöznie. Szerető szülei vannak, és mindössze 1 öccse. Bár néha megnézik koreai vonásai miatt, nagyrészt békén hagyják. Általában nem nagyon törődik az új diákokkal, azonban akkor, a buszon, nem bírta nézni a vörös hajú lányt, azokkal a könyörgő szemeivel. Szinte érezte, ahogy a hátsó sor pillanatokon belül keselyű módjára cincálják szét a Nagy Vörös önbecsülését.
Eleanor és Park szerelme nem mindennapi. Ahogy egyre jobban megismerték egymást, a belső értékeik által megszépültek a másik szemében.

„A hétfők voltak a legjobbak.
Amikor felszállt a buszra, Park rámosolygott. Sőt végig mosolygott rá, amíg ő elsétált az ülések között. 
Eleanor nem tudta rászánni magát, hogy egyenesen visszamosolyogjon rá a többiek előtt. De akaratlanul is elvigyorodott, ezért lesütötte a szemét, és két másodpercenként felpillantott, hogy a fiú nézi-e még. 
Nézte.

Forrás
Nagy kedvencemnek, a váltott szemszögnek köszönhetően tökéletesen bele tudtam élni magam mindkét főszereplő helyzetébe. Ebben az is segített, hogy a könyv főleg érzelem és gondolatközpontú, szinte eggyé válunk a karakterekkel. A mindkettejük életében megjelenő mellékszálak tükrözték, hogy mennyire más társadalmi rétegből származnak, és annál meghatóbb volt, hogy mégis összetartanak.

A könyvnek fontos mondanivalója, hogy ne ítéljünk első látásra, fogadjuk el azokat is, akik valamiért mások. Próbáljunk a dolgok mögé nézni, miérteket keresni. Mert mindennek megvan az oka, csak meg kell találni. Akkor látjuk meg, hogy milyen is igazából az az ember. És nem kell megijedni, ha valaki más, elvégre attól ilyen színes a világunk. Milyen unalmas is lenne, ha mindenkit szalagszerűen ugyanolyanra gyártottak volna, nem?

Mindenkinek ajánlom ezt a regényt, akár kikapcsolódást, akár mélyebb értelmet keres. De főleg azoknak, akik fel vannak készülve egy igazi érzelmi-hullámvasút menetre.

Már olvastad? Írd le Te is, mit gondolsz a könyvről! A véleménynyilvánításról további információkat Az oldal működése menüpontban találsz.

4 megjegyzés:

  1. Én is olvastam már, és körülbelül ugyanígy vélekedtem róla.
    Bár olvastam jobb könyveket is már, ergo nem lesz a kedvencem, azért meg kell hagyni, egy élmény volt.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Élmény bizony ;) Neked mely könyvek tetszettek jobban?

      Törlés
  2. Szia! Én is olvastam (talán egy hete fejeztem be) nekem a vége nem tetszett. Ez nem a könyv hibája hanem az én romantikus (vagy inkább gyermeki) lelkemé ami azt várja, hogy a végén minden csupa szép és jó. A könyvre azt mondanám egy nagyon nagyon jó könyv. Ahogy édesapám szokta mondani: Egy könyv nem akkor jó ha egy embernek tetszik, hanem ha tömegeket elgondolkodtat és szerintem (a maga nemében) ez egy elgondoltkodtató könyv volt. Én mindenkinek ajánlani tudom.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia! Igen, én is vágytam rá, hogy valami varázslat folytán törlődjön ki Park visszatekintése a könyv elejéről, és legyen boldog a befejezés, de hát sajnos nem történt meg.Mondjuk engem nem is ez akasztott ki leginkább, hanem az utolsó oldal. Hogy lehet így félbehagyni??! Szinte a hajamat tétem tőle. :/ De ezt leszámítva nagyon tetszett, és tényleg elgondolkodtató, édesapád igen bölcs ember lehet. :)

      Törlés