Rachel Vincent: Kóborok - Vérmacskák #1

Feltankoltunk sok-sok csokival és cukorral, - amiken előtte persze minőségellenőrzést végeztünk (akár többször is) - kiraktunk az ablakba, néhány faragott tököt, egy csontvázat, és egy műanyag pókot, majd fejenként egy-egy nagy bögre tejszínhabos-fahéjas forró csoki mellett vártuk a látogatókat. És jöttek is, a szokásos szellem, - igen, egy fehér lepedő rajta két lyukkal - boszorkány, tündérkisasszony, Pókember mellett, hamarosan izgalmasabb figurákkal is jöttek: kedvenc történeteink karakterei! Bizony, ott volt Batman, aki GrumpyCatnek öltözött, Katniss egy sárga kanárinak, de a legzavarbaejtőbb

mégis Hófehérke volt, aki egy piros alma jelmezben jelent meg az ajtónk előtt. Mikor személyes kedvenceink kopogtattak be, nem tudtunk ellenállni annak, hogy extra mennyiségű édességet adjunk nekik. Gyorsabban fogyott az édességünk, mint, ahogy számítottunk rá, így az utolsó négy vendégünknek már semmi sem jutott. Amiatt a sajnálatos következmény miatt - a szégyen mellett - csínytevésekben lesz részünk. Mind a négy édesség nélkül maradt karakter megfogadta, hogy a nektek készített Halloweeni Blog Rémálom hetünk bejegyzéseiben négy fajta emojikat, emotikonokat rejtenek el. Mivel nem tudjuk, hogy melyik bejegyzések esnek csíny áldozatává, kérlek, segítsetek nekünk meg találni, hogy az emojikból mennyit rejtettek el az utolsó négy vendégünk, és ha azt is kitaláljátok, hogy kik voltak, akkor kaptok édességet. Na jó, nem, mert az elfogyott, szóval mit szólnátok könyvhöz? Annak örülnétek? Mert van 12 db gazdátlan könyvünk.

Számoljátok össze a tök, zombi, szellem, denevér képecskéket, írjátok be számukat a Rafflecopter dobozba, és találjátok ki az utolsó két napon, hogy kik voltak a csínytevők!

Ez a könyv már nagyon régóta ott csücsült a több kilóméter hosszú várólistámon és most,  a Halloweeni Blog Rémálomnak köszönhetően végre volt okom elolvasni. Kétkedve álltam neki a regénynek, mert vérmacskákról még sohasem hallottam, gondoltam biztos a vérfarkasokhoz hasonló teremtmények lehetnek, és hát valljuk be őszintén, ők nem éppen a szívem csücske. De szerencsére pozitív csalódás ért, nem is volt olyan rossz ez a könyv, mint vártam! ;)

MÁR CSAK NYOLC FOGAMZÓKÉPES NŐSTÉNY VÉRMACSKA VAN.

ÉS ÉN VAGYOK AZ EGYIK.

Éppen úgy nézek ki, mint akármelyik amerikai egyetemi hallgató. De vérmacska vagyok; alakváltó, két világ lakója.

Bár a családom és a falkám rossz szemmel nézte, elszöktem a kényszer elől, hogy továbbvigyem a fajt, és kialakítottam magamnak egy saját életet. Amíg egy este az a kóbor meg nem támadott.

Tudtam a kóborokról – a falka nélküli vérmacskákról – akik állandóan hozzám hasonlókat keresnek: csinos, termékeny nőket. Ezt a példány elkergettem, de aztán megtudtam, hogy két másik nőstény eltűnt.

A veszélyből ennyi is elég volt, hogy a falkám hazahívjon… a saját védelmem érdekében. Persze. Csakhogy én nem vagyok ijedős kiscica. Bárkivel – vagy bármivel – megküzdök, ha kell, hogy megtaláljam a barátnőimet. Vigyázzatok, kóborok – karmaim vannak, és nem félek használni őket!

Eredeti cím: Stray

Sorozat: Vérmacskák

Megjelenés éve hazánkban: 2012

Eredeti megjelenés: 2011

Kiadó: Könyvmolyképző Kft.

Kiadói sorozat: Vörös Pöttyös

Oldalszám: 480
Olvass bele: http://konyvmolykepzo.hu/reszlet/stray_booklet.pdf

A fülszövegből nem sok minden derül ki a gyanútlan nézelődő számára, és én pont ezt szeretem, amikor nem lőnek le semmi poént előre. 

Lényegében arról van szó, hogy főhősnőnk, Faythe, ugye vérmacska, és abból is a lázadó fajta. Hogy borsot törjön apja orra alá, 5 évvel ezelőtt elment az egyetemre tanulni, hogy elszabaduljon a falkából. De amikor elrabolják 2 lány családtagját, édesapja hazahozatja, pont akkor, amikor őt is meg akarja támadni egy kóbor.

A legnagyobb pozitívum, amit mindenképp szeretnék kiemelni, az a lendületes cselekményvezetés. Rachel nem hagyja unatkozni az olvasóit, mert mindig történik valami a szereplőkkel! Csak úgy faltam a lapokat, szinte olvastatta magát a könyv. Hol egy romantikus pillanat, hol egy vita, esetleg egy harcjelenet csábított továbbhaladásra. Már az első oldaltól kezdve az események közepébe csöppenünk, amikor is Faythe-t el akarja rabolni egy kóbor. Változatos és érdekes, képes meglepni az olvasót. Nem gondoltam volna, hogy az egyetem campusáról idáig juthat a főhősnő, de ezek szerint mégis. Lévén sok részes sorozatról szó, szinte egész végig izgultam, hogy függővége lesz-e, de szerencsére nem. 

„Abban a pillanatban, amikor az ajtó kinyílt, már tudtam, hogy a fenékbe rúgás elkerülhetetlen – de hogy adni fogom-e, vagy kapni, azt még nem láttam tisztán.”

Ejtsünk néhány szót a vérmacskákról is, elvégre ettől az elemtől fantasy besorolású a könyv. Bevallom őszintén többet vártam ettől, az eddig még egyetlen regényben sem felfedezett, új fajtól. Szerintem kísértetiesen hasonlítanak a vérfarkasokra, egyedül a nevük, meg a kinézetük változott. Még a falkabeli viselkedésünk, a territóriumok is a Twilightból olyan jól ismert lényekre emlékeztetett, de szerencsére nem éreztem azt, mintha Stephenie írását olvasnám. Bár jó volt látni, hogy az írónő csavart egyet a dolgon ezzel a nőstényes mizériával, azért mégsem volt a igazi.

Az egész könyvben a legnagyobb bajom talán a szereplőkkel volt. Rachel csupa olyan karaktert sorakoztatott fel, akiket, szinte mindegyiket, idegennek, sőt, néha idegesítőnek éreztem. Teljesen unrealisztikusak voltak számomra, így nem igazán tudtam eggyé válni velük.

Kezdjük Faythe-val, elvégre mégiscsak ő a főszereplő. Ami a legjobban zavart vele kapcsolatban, hogy úgy viselkedett a srácokkal, mintha nekik nem is lennének érzéseik. A történet elején még Andrew-ba, az emberfiúba volt belehabarodva, de mintha kiradírozták volna az emlékezetéből, amint meglátta a Lazy S ranch-on sétálgató hímnemű vérmacskákat, nem is foglalkozott vele tovább. Amúgy csak nekem tűnt fel, hogy Faythe egyszer azt mondta Andrew-nak, hogy visszahívja, de végül egyáltalán nem tette? Ezek után pedig hol ezzel, hol azzal állt le csókolózni, ezzel igencsak nagy viszályt szítva Marc és Jace között.

De, hogy ne csak rosszat mondjak a lányról, meg kell állapítanom, hogy igencsak céltudatos és határozott, képes megvédeni magát és semmilyen körülmények között nem hagyja hátra társait. Az ilyen pillanataiban még egy kis rokonszenvet is éreztem iránta. 

„A legtöbb nőstény macskával ellentétben én tudtam harcolni, erről apám gondoskodott. De az elméleti képzést sajnos nem követte a gyakorlati, kivéve, amikor a bátyáimmal téptük egymást. Persze tudtam tartani magam ellenük, de évek óta nem küzdöttem már, és nem ez tűnt a legjobb alkalomnak, hogy az eddig ki nem próbált készségeimet élesben teszteljem.”

Marc pedig… Huhh. A regény vége felé már kezdett idegesíteni, hogy Faythe folyamatosan azt hajtogatja, mi történt a fiúval gyerekkorában. Oké. Sajnos megtörtént, de a srác túllépett rajta, haladjunk. Őt sokkal jobban megszerettem, mint a fentébb említett lányt. Okos, erős, védelmező személyiség, viszont eléggé hangulatember. Hirtelenharagú és nagyon szenvedélyes, mind pozitív, mind negatív értelemben.

„Ezt a példányt már nem kellett megszaglásznom, hogy tudjam, kicsoda: a szaga olyan ismerős volt számomra, mint a sajátom. Marc. Apám jobbkeze. Apu sosem Marcot küldte, öt év alatt egyszer sem. Valami nincs rendben.”

Összességében ez egy egész jó könyv volt, leszámítva a karaktereket. Akciódús és romantikus egy kis fantasy szállal, pont ahogy én szeretem. J Nem vagyok benne biztos, hogy el fogom olvasni a folytatást, ugyanis számomra már ez az 1 rész is megfelelő lezárást biztosított, hogy a lelkem megnyugodjon. Maradt néhány elvarratlan szál, de ezeken kívül fogalmam sincs, hogy lehet még tovább nyúzni, nyújtani ezt a történetet. Ajánlani azoknak tudom, akik így, Halloween környékén nem ijednek vissza a vérfarkasokra hajazó sztoriktól, a szerelmi döntésképtelenségtől és van elég önuralmuk, hogy a munka/ házi feladat ehelyett ne a regényt olvassák. Nekem nem volt. :D

NYEREMÉNYJÁTÉK!

Reméljük, hogy sikerült felkeltenünk az érdeklődéseteket, és hozzánk hasonlóan ti is elolvassátok, megnézitek majd ezeket a fantasztikus könyveket, témához illő filmeket. Négy halloweeni csínytevőnknek köszönhetően a héten olvasható bejegyzéseket ellepték a különböző "rémisztő" emojik, emotikonok. A ti dolgotok összeszámolni, hogy a különböző emotikonokból hány darab található összesen a blogbejegyzésekben. Ezen kívül, az utolsó két napon a négy csínytevő is elrejtőzik egy-egy blogbejegyzésben, ahol elárulják nektek, hogy milyen jeleket szórtak szét a blogokon. Nektek pedig ki kell találnotok, hogy melyik emojihoz, melyik csínytevő tartozik. Ahhoz, hogy esélyetek legyen megnyerni a 12 db felajánlott könyv egyikét, a fent említett feladatokon kívül, mint egy megköszönésképpen a kiadók felé, like-olnotok kell facebook oldalukat, továbbá a Prológus csapatának oldalát is. Sok sikert!

a Rafflecopter giveaway