 |
| Ez a bejegyzés a Prológus Kiválasztott hetének keretein belül látott napvilágot. |
Amióta kijött az első kötet, a húgom azóta hatalmas megszállottja a
trilógiának, és már évek óta azzal rágja a fülemet, hogy én is olvassam el,
mert fantasztikus könyv. A Prológuson éppen folyó Kiválasztott hétbe pont
belepasszolt a regény, így gondoltam miért is ne, adjunk neki egy esélyt.
Az Ékkő egyenlő a
gazdagsággal, a szépséggel és a hatalommal. De vannak lányok, akik számára nem
jelent mást, csak a szolgaságot.
Violet a Lápon
született és nevelkedett, és genetikai adottságai képessé teszik rá, hogy ő
hordja ki az Ékkő egyik előkelőségének gyermekét. A Tó Hercegnője egy aukción
vette meg Violetet, aki hamar megtanulja az Ékkő csillogó felszíne alatt
rejtőző brutális igazságot. El kell fogadnia a csúf valóságot, és meg kell
próbálnia életben maradni.
Eredeti cím: The Jewel
Megjelenés éve hazánkban: 2016
Eredeti megjelenés: 2014
Kiadó: Maxim Kiadó
Kiadói sorozat: Dream válogatás
Oldalszám: 368
Nagyjából az egyetlen dolog, amit kiemelkedőnek tartok a könyvben, az a
világfelépítés volt, és ezért megemelem a kalapom az írónő előtt. Nem csak,
hogy egy kis mágiát is belecsempészett a dologba, de az egész világot egy
disztópikus környezetbe helyezte, a szereplők kapcsolatai pedig alátámasztják a
Young Adult besorolást is. Izgalmas egyvelegnek hangzik, igaz? Az is, ezzel még
én is egyetértek. Az pedig még izgalmasabb, hogy ténylegesen el is tudom
képzelni, hogy a jövőbeli emberek egyszer egy tengertől fallal elzárt
„szigeten” fognak élni, és az utódnemzés igencsak problémássá válik. Bár
remélem, odáig mégsem fajul el a dolog, hogy a saját embertársainkat vezetjük
majd pórázon…
Ami a cselekményt illeti, többet vártam volna, valószínűleg azért, mert
hosszú időn keresztül azt hallgattam, micsoda izgalmas sztori is ez. Csak
sajnos én nem így érzékeltem. Az, hogy a főszereplőnk be van zárva a szobájába
és néha sétálgat a kertben, a napja fénypontját pedig egy-egy utált bál, vagy
látványos vérspriccelős összeesés jelenti, valahogy nem volt kielégítő
számomra. Nyilván most kissé túloztam, de egy kis pletykán és némi
tervezgetésen kívül tényleg nem sok minden érdekes esemény volt, amire
felkaptam volna a fejem. Egyedül az utolsó 2-3 fejezet volt, ami úgy tényleg
magával ragadott, több minden történt azon a pár oldalon, mint az összes többi
részben együttvéve. És természetesen mi mással végződne, mint egy óriási,
hatalmas, de legfőképp idegtépő függővéggel. Hát, ilyen az én szerencsém.
A szereplőkkel nem voltak különösebb gondjaim, de nem is szerettem meg
őket túlságosan. Violet karaktere véleményem szerint kicsit fiatalabb volt egy
ilyen történet főszereplőjének, mint kellett volna. Bár próbált felnőtt, érett
nő módjára viselkedni, gyakran éreztem mégis a reakcióiban, párbeszédeiben,
hogy a lelke mélyén mégis „csak” egy 16 éves lány, akinek nem lenne szabad élet
és halál között választania.
Lucien mindenesetre érdekes karakter volt, kár, hogy nem kerül elő
gyakrabban a történet során. Bár lehet, hogy pont ezért sikerül fenntartania a
titokzatos kisugárzását, amiért felfigyeltem rá.
A Hercegnő, Raven, Annabelle és a többi fontos és kevésbé fontos
szereplő azonban számomra elég instant benyomást keltetek, mintha Az Ékkőből
kiragadva és betéve egy bármelyik másik disztópikus YA regénybe pontosan
illeszkednének a sémára. Nem találtam olyan jellemformát bennük, ami igazolta
volna, igenis különlegesebbek, mint egy másik legjobb barátnő és egy másik
megvetett szolgáló, esetleg kompromisszumképes úrnő.
Mindent egybevetve, nem bánom, hogy elolvastam ezt a könyvet, de sajnos
nem olyan volt, mint amilyenre számítottam. A folytatást még meggondolom, hogy
kézbe veszem-e, esetleg aki már olvasta, írhatna róla pár szót kommentben, hogy
jobb-e, mint az elődje. Nem tartom rossz történetnek Az Ékkövet, de úgy érzem,
túlságosan is beleolvad annak a 200 másik hasonló kategóriába tartozó könyv
ködébe, amit eddig olvastam. Valami kirívóra, különlegesre számítottam, ami
megmagyarázza a népszerűséget, ami körülveszi a regényt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése