Alwyn Hamilton: Rebel of the Sands - A homok leánya - A sivatag lázadója #1

Ez a bejegyzés a Prológus Sivatagi Éjszakák projektjének keretein belül látott napvilágot.

Nagyjából a hatvanadik bejegyzésemet kezdhetem ezzel a mondattal, de hát ilyen az, ha az ember egy könyvmoly bloggercsapat tagja: ha nincs Zsebi és RavenS, szerintem sosem vettem volna kézbe A homok leányát, és akkor bizony egy hatalmas kedvenctől fosztottam volna meg magam.

Egy mesterlövész. Egy álmodozó. Egy piszok jó hazudozó.

Bár Mirádzsi sivatagjait már az emberek uralják, az elhagyatott, vad területeken még mindig a mitikus lények irányítanak, és az a hír járja, hogy a dzsinnek mágiája sem veszett el. Az emberek számára ez egy könyörtelen hely, pláne ha az illető szegény, árva vagy nő.

Amaniról mindhárom elmondható. Tehetséges lövész, aki remekül céloz, azonban nem tud elszabadulni Porfészekből, ebből a halálra ítéltkisvárosból, ahol két lehetősége van a jövőre nézve: megházasodik vagy meghal.

Ám egy nap találkozik Jinnel, a karakán, jóképű idegennel, aki tökéletes szökési tervet tár elé. Bár Amani hosszú éveken át álmodozott az otthona elhagyásáról, azt sohasem gondolta, hogy egy körözött szökevénnyel menekül majd, ráadásul egy mitikus lovon vágtatva el a vérszomjas Szultán serege elől. Arra pedig végképp nem számított, hogy beleszeret a titokzatos idegenbe, aki nemcsak a sivatag titkait mutatja meg neki, de felfedi, ki is valójában a lány, és milyen nagy dolgok várnak rá.

Eredeti cím: Rebel of the Sands

Megjelenés éve hazánkban: 2017

Eredeti megjelenés: 2016

Kiadó: Maxim Kiadó

Kiadói sorozat: Dream válogatás

Oldalszám: 296

Kezdeném rögtön a világfelépítéssel, ugyanis a sok különlegesség közül ez volt az egyik, ami miatt a legjobban megtetszett a könyv. A homok leányán kívül eddig csak Renée Ahdieh sorozatát olvastam, amely sivatagos, Közel-Keleti témájú volt, és bár azért a két könyvért is odáig és vissza vagyok, számomra mégis kissé színesebb benyomást keltett Alwyn Hamilton regénye. Nagyszerű keveréke volt ez a misztikus, mágikus hangulatnak és a sivatag kegyetlenségének, a politika és a szív játszmáinak. Imádtam a hitvilágot, az emberek kultúráját, az összes tábortűz mellett elsuttogott varázslatos történetet, melyek egyedivé, érdekessé tették a történetet. Bár már napok teltek el azóta, hogy befejeztem a könyvet, még mindig képtelen vagyok túllépni rajta, úgy látszik, amíg a folytatást meg nem kaparintom, addig Miraji sivatagjában ragadok. (Bár ezt nem nehéz, tekintve, hogy az iskolában levegőt alig kapunk, annyira meleg van a termekben…)

Gyakran panaszkodom arra, hogy lassan indul be egy történet, esetleg több fejezeten keresztül nem történik semmi. Ebben az esetben már az első fejezet után tudtam, hogy ezt a könyvet az ég is nekem teremtette, ugyanis egy pillanatnyi időm sem volt unatkozni! A könyv végére már annyi minden történt a szereplőkkel, mint más sorozatoknál a második rész befejeztével sem. Gyorsan pörögtek az események, izgalmas jeleneteket még lélegzetelállítóbb történések követtek, csak hogy egy lélegzetelállító csavarban végződjenek. Buszon, szünetben, akár még hajnalban is, folyamatosan A homok leánya sorait bújtam, mert képtelen voltam letenni, annyira érdekelt, meddig lehet még ezt az intenzitást fokozni.

A szereplőgárda egyszerűen mesés volt, kívánni sem tudtam volna jobbat. Amani, a főszereplőnk, az egyik legerősebb lány, akiről valaha is olvastam. Hihetetlen az az elszántság, ami benne dolgozik, a kitartás, hogy bármennyi rossz is vegye őt körül, megküzd a céljaiért. De természetesen nem elfelejtendő a sosem engedelmeskedő szája sem, ami a legnagyobb kutyaszorítókban tudja fejére hozni a még nagyobb bajt. Szellemes, kiemelkedő karakternek tartom, aki nagyszerűen viszi előre a történetet és gyönyörű karakterfejlődést produkál a regény során.

Jinben a titokzatossága tetszett a legjobban, amit még a könyv végén is, mikor már azt hiszed, úgy ismered, mint a tenyered, is sikerül fenntartania. Mindemellett a felszín alatt rendkívül kedves, gondoskodó személyisége van, mely rendkívül szerethető karakterré teszi. És bár tényleg kedvelem a srácot, mégis úgy érzem, egy csöppet elhalványul az ő jelentősége, ahogy Amani egyre nagyobb öntudatra ébred, és rájön, mekkora dolgokra is hivatott valójában.

Ami a mellékszereplőket illeti, nagyon tetszett, hogy milyen színes csapatot állított össze Hamilton. Ráadásul, mint a főszereplőknek, ők is kapnak egyesével saját szálat a cselekményben, egyeseknek egyértelmű végkimenetel jutott, míg másokkal még mindig bizonytalan, mi is fog történni, ami egy újabb ok arra, miért is akarom minél hamarabb elkezdeni a folytatást.

Ha bárki eddig akár csak egy pillanatig is gondolt rá, hogy valaha elolvassa, csak annyit tudok mondani, kezdjen bele, márpedig most azonnal. Akik pedig nem ismerték eddig a könyvet, pont ideje, hogy behatóbban tanulmányozzátok. Szavakkal alig tudom kifejezni, mennyire magával ragadott A homok leánya, az mindenesetre biztos, hogy 2018 legnagyobb kedvencei közé került a listámon.