 |
| Ez a bejegyzés a Prológus Sivatagi Éjszakák című projektjének keretein belül látott napvilágot. A könyvért külön köszönet a Kossuth Kiadónak! |
A duológia első részétől, a Harag & hajnaltól odáig és vissza
voltam, hihetetlenül megtetszett a különleges történet és a két főszereplő
közötti kémia. Így természetesen nem meglepő, hogy nem sokkal később folytattam
a második résszel, amelyben igen meglepő dolgokkal találkoztam, melyekre
egyáltalán nem számítottam.
Természetfölötti
elemekkel átszőtt mese Az Ezeregyéjszaka meséinek világából. Tragédia,
gyilkosság, átok, hűség, árulás és szerelem egy márványpalotában.
A háború szélére
sodródó országban Sahrazád kénytelen volt elszakadni szeretett férjétől,
Kálidtól, Koraszán mindenható kalifájától. Csatlakozik a Kálid ellenségeinek
táborában menedéket lelő családjához és Tarikhoz, gyermekkori szerelméhez.
Tarik egy olyan sereg élére áll, amely Kálid hatalmának megdöntésére tör.
Sahrazád tulajdonképpen fogoly – kétségbeesetten vergődik szerettei iránti
hűségének béklyóiban. Nem hajlandó azonban senki bábjaként élni.
Míg édesapja,
Dzsahandár folytatja veszedelmes játékát a varázslatos erőkkel, amelyeket még
maga sem ismer, Sahrazád igyekszik felfedezni a saját lényében szunnyadó
mágikus hatalmat. Egy ócska szőnyeg és egy indulatos, ám felettébb bölcs
fiatalember segítségével mindent megtesz, hogy megtörje az átok erejét, és újra
együtt lehessen élete igaz szerelmével.
Eredeti cím: The Rose & The Dagger
Megjelenés éve hazánkban: 2017
Eredeti megjelenés: 2016
Kiadó: Ventus Libro Kiadó
Kiadói sorozat: -
Oldalszám: 384
Aminek rendkívül örültem, az volt, hogy pontosan abban a pillanatban
folytatódott a második kötet, ahol az elsőnek vége szakadt, így egy
szempillantás alatt fel tudtam idézni, nagyjából mik is történtek a
szereplőinkkel addig a pontig. Természetesen az írónő stílusa is maradt
ugyanolyan olvasmányos, szórakoztató, mégis gyönyörűen kifejező, mint eddig,
bár egy hangyányit kevesebb humorral fűszerezve.
Hangulatát tekintve úgy gondolom, ez volt a komolyabbik fele Sahrazád
és Kálid történetének. Ez nem feltétlenül jelent rosszat, kifejezetten
tetszett, hogy az izgalmas akciójelenetek között kicsit mélyebb témákon is
gondolkoznak a szereplők, a szeretet legkülönbözőbb fajtáit fedezik fel,
megtanulják tisztelni egymást és önmagukat egyaránt. Jó volt kicsit megállni és
behatóbban megismerni a szereplőinket.
Amin viszont a legjobban meglepődtem, az a mágikus elemek ugrásszerű megnövekedése
volt. Nyilván, az első részben főleg Sahrazád és Kálid kapcsolatának
kialakulására helyeződött a fő hangsúly, és a Harag & hajnal vége felé
kissé azért megcsapta az olvasót a mágia gyengécske szellője. A Rózsa &
tőrben viszont hirtelen egy teljesen új világ tárul fel előttünk, és újfent
meglepődtem, milyen kreatívan alakította ki ennek részleteit az írónő.
Csak egy gyors észrevétel volt a részemről, és valószínűleg én sem
figyeltem volna fel rá, ha nem kell már májusban a 30 fokban pirosra sülnöm, de
hiába játszódott az egész sztori a sivatag kellős közepén, egyáltalán nem
panaszkodott senki sem arra, mennyire meleg lenne. Vagy nagyon béketűrő népek élnek
arra, vagy titokban mindenki thermo-mezt hord az utcai ruhája alatt, ugyanis
nem létezik, hogy ott délben ne kapnának hőgutát. Végül ez is egy olyan pontnak
számítható be, amin meglepődtem…
Ami miatt kicsit szomorú voltam, az Sahrazád és Kálid hirtelen long
distance realtionshippé változott kapcsolata. Ők az egyik kedvenc könyves
párom, így nyilván minél több közös cheesy pillanatukat akartam elkapni olvasás
közben, ami kicsit nehéz volt úgy, hogy a könyv felében azt sem tudják, hol
van, vagy mit csinál a másik.
Viszont ebből következett az a pozitív változás, aminek végül örültem.
Sahrazádnak végre volt ideje és néhány magányos pillanata arra, hogy
végiggondolja, ki is ő és mire hivatott valójában. Tény, hogy eddig is
határozott egyéniségként ismertük, de én úgy éreztem, ebben a kötetben kapta
meg igazán azt a célt, amiért úgy döntött, érdemes küzdenie. Imádom, amikor egy
női szereplő mentálisan ennyire megerősödik, mindig inspirálóan hat rám a
dolog.
Kellemes meglepetést jelentett Irza karaktere, akinek bár eddig is
tudtunk a létezéséről, de mégis olyan volt az olvasó kapcsolata vele, mint a
jobb kezének harmadági másod-unokatestvérével – tudod, hogy létezik, talán még
a nevére is emlékszel, de ha bármi többet kérdeznek róla, meg vagy lőve.
Lényegében egy idegen a saját véredből. De szerencsére a Rózsa & tőrben
igazán megismerhettük Irzát, mintha csak a saját húgunkról lenne szó (ami
vicces, mert kicsit tényleg hasonlít a húgomra). És meg kell mondjam, az
alma nem esett messze a fájától, lehet, hogy Irza nem olyan nagy-hangú, mint a
nővére, de legalább olyan gyors észjárású, és makacsságban sem szenved hiányt.
Aki szerette az első részt, semmiképp se hagyja abba a történetet a
Harag & hajnallal. A Rózsa & tőr gyönyörű és izgalmas befejezést
biztosít Sahrazád és Kálid kalandjainak, amit kár lenne kihagyni. Renée Ahdieh
egy újabb arcát mutatta meg a történetnek, ami legalább annyira lenyűgözött,
mint az első.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése