 |
| Ez a bejegyzés a Prológus Kiválasztott hetének keretein belül látott napvilágot. A könyvért hálás köszönet a Könyvmolyképző Kiadónak! |
Ha olvastatok már egy-két booktag-et amit kitöltöttem, biztosan
emlékeztek rá, mekkora Marie Lu-fan vagyok a Legenda sorozat óta. Így hát nem
is csoda, hogy már tűkön ülve vártam, mikor jön ki végre újabb könyve, mivel az
írónő nem tud rossz történetet írni. Ez pedig Az ifjú kiválasztottak is
alátámasztja, egy újabb zseniális irománnyal gazdagodott a világ.
Van ki gyűlöl minket, akasztófára való zsiványként gondol ránk.
Van ki retteg tőlünk, démonnak tart, máglyára
vetne mindannyiunkat.
Van ki bálványoz minket, az istenek
gyermekeinek vél.
De egy sincs, ki ne hallott volna rólunk.
Elegem van
belőle, hogy kihasználnak, bántanak, aztán félrelöknek.
Adelina
Amouteru túlélte a vérlázat. Egy évtizede már, hogy a halálos betegség
végigsöpört az országon. A fertőzöttek többsége meghalt, és sok gyereken, aki
túlélte, furcsa nyomot hagyott a betegség. Adelina fekete haja ezüstössé vált,
a szempillája kifehéredett, és csak egy szabálytalan forradás maradt ott, ahol
korábban a bal szeme volt. Durvalelkű apja szerint ő egy malfetto, irtóztató,
utálatos teremtmény, aki szégyent hoz a családjukra, és a boldogulásuk útjában
áll. De a pletykák szerint, a láz túlélői közül néhányan nem csak forradásokkal
lettek gazdagabbak – úgy tartják, néhányan rejtélyes hatalomra tettek szert, és
bár a kilétük titokban maradt, úgy kezdték emlegetni őket, hogy a kiválasztott
ifjak.
Teren Santoro a
királynak dolgozik. Az Inkvizíció fejeként az ő feladata felkutatni a
kiválasztott ifjakat, hogy elpusztítsák őket, mielőtt még ők pusztítják el az
országot. Veszélyesnek és bosszúszomjasnak tartja a kiválasztott ifjakat, de
lehet, hogy a legsötétebb titkot maga Teren rejtegeti.
Enzo Valenciano
a Tőr Társaságának vezetője. A kiválasztott ifjaknak ez a titkos társasága
kutat a hozzájuk hasonlók után, hogy előbb találjon rájuk, mint az Inkvizíció.
De Adelina személyében a Tőrök olyasvalakire bukkannak, aki olyan hatalommal
rendelkezik, amihez hasonlót még nem láttak.
Adelina hinni
akar benne, hogy Enzo az ő oldalán áll, és Teren az igazi ellenség. Hármójuk
sorsa szorosan összefonódik, és noha eltérő célokért küzdenek, mindhármuk harca
nagyon is személyes. Egy dologban viszont mindannyian egyetértenek: Adelina
olyan képességekkel rendelkezik, amik nem valók erre a világra. A szívében
bosszúra szomjazik a sötétség. És ég benne a vágy, hogy elpusztítson mindenkit,
aki az útjába áll.
Most én jövök!
Én használok ki másokat! Én fogom bántani őket!
De függetlenül attól, mit gondoltak
róluk, a nevüket mindenki ismerte. A Kaszás. Magiano. A Széljáró. Az Alkimista.
Az ifjú kiválasztottak.
Eredeti cím: The Young Elites
Megjelenés éve hazánkban: 2018
Eredeti megjelenés: 2014
Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó
Kiadói sorozat: Vörös Pöttyös
Oldalszám: 368
A könyv világfelépítése nagyszerű volt. Nagyon tetszett, hogy ezúttal
nem disztópikus körülmények közé helyzete az írónő a szereplőit, hanem egy
másik oldalát is megismerhettük. Nagy kedvenceim a képzeletbeli középkorban
játszódó történetek, királyságokkal, régies stílusú hangulattal, így nagy
örömmel fogadtam, hogy jelen helyzetben is pont egy ilyenről beszélünk. Bár a
királyi családot, az uralkodóházat szívesen megismertem volna egy kissé
behatóbban, tekintve milyen fontos szerepet játszanak, ezt leszámítva elégedett
voltam azzal, amit kaptam. Érdekes volt ezúttal nem egy, már évszázadok óta
jelen lévő jelenségről, hanem egy viszonylag friss „problémáról” olvasni, amit
maguk a szereplők is a szemünk előtt fedeznek fel. Kíváncsi lennék, mit
vélekednek majd két emberöltővel később a vérlázról és a malfettókról.
Természetesen a cselekményben sem kellett csalódnom, hihetetlenül
gyorsan befejeztem a könyvet, annyira izgalmas volt. Több helyen is leesett
állal bámultam a lapokra, akkora fordulatot vett a történet egyik pillanatról a
másikra. Ami kicsit laposra sikerült a véleményem szerint, az a szerelmi szál
volt, attól többet vártam volna, több bonyodalmat, nagyobb átélést. Lehet, hogy
az életben minden ilyen egyszerűen megy, de ez egy könyv és én szeretek évődni.
Bár őszintén szólva én még nem engedtem el a reményt ezzel kapcsolatban,
kíváncsi vagyok, a folytatásban beigazolódnak-e a sejtéseim.
És jöjjön az a tényező, ami miatt a legjobban tetszett az egész sztori!
Készen álltok? Dobpergést kérek… Bizony, a főszereplő, Adelina miatt. Imádom,
imádom, IMÁDOM ezt a lányt! Ő a legkülönlegesebb főszereplő, akivel egész
életemben találkoztam. És nem, itt nem arról beszélek, hogy ezüstszínű a haja,
vagy félszemű, sem arról, hogy alapjáraton nem egy szép teremtés. Hanem a
személyiségéről. Hatalmas ötletnek találom egy ennyire megosztott szereplőt
beállítani a középpontba, akiről még az első rész befejeztével sem tudom
eldönteni, hogy a jó, vagy rossz oldalon áll-e. És lehet, hogy butaságot
mondok, de véleményem szerint mivel a fő támaszpontunkról sem nagyon tudtam
megállapítani a hovatartozását, így nincs viszonyítási alapom, hogy ki tartozik
a világos és ki a sötét oldalra, és számomra EZ, a bizonytalanság jelentette a
legnagyobb izgalmat. Elképzelni sem tudjátok, mennyire várom már a folytatást,
mert megöl a tudat, hogy még bármilyen, tényleg akármilyen fordulatot vehet a
történet.
De elég az áradozásból, térjünk át a többiekre. Adelinán kívül igazából
egyik mellékszereplőt sem kedveltem meg különösebben. Kicsit laposnak tűntek a
lány mellett, hiányoltam belőlük is valamit, ami különlegessé teszi őket. Jó,
nyilván elég menő, hogy mindenféle képességük van, de végtére is ez a beugró a
társaságukba.
Terentől pedig, aki elvileg a főgonosz szerepében tetszelgett, kicsit
több, nem is tudom, gonoszságot vártam. Vagy egyáltalán bármilyen reakciót. Nem
túl mókás egy ennyire beletörődöm ellenség ellen harcolni, ha semmivel nem
lehet kiakasztani. Bár vele kétségtelenül nagy terveim vannak még a jövőben,
remélem beváltja őket a kisfickó.
Összességében úgy gondolom, hogy sorozatkezdő (esetleg csak trilógia?)
kötetnek nagyszerű volt Az ifjú kiválasztottak, egy a lényeg, hogy a folytatások
is tartsák legalább ezt a szintet, vagy szárnyalják túl. Az egész regény fénylő
gyémántja Adelina volt, ő tette ezt a sztorit azzá, ami, és nem biztos, hogy
akkor is ennyire tetszett volna a könyv, ha őt lecserélik valaki másra.
Mindenesetre élveztem az olvasást, izgalmas volt és egy YA-hoz képest egész
elgondolkodtató. Azoknak akik szeretik a gyengébb fantasyt és a kissé
lélektanibb történeteket, bátran tudom ajánlani.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése